Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

közösségé tette1 a házasságot: a társadalom pedig elveszi az erkölcsi oldalt, és csak a természeti közösséget hagyja meg. Ez pedig az isteni akarat megszegése! A gyári munka megöli a nőiességet, megsemmiti az igazi családi életet, s lehetetlenné teszi a szülői kötelességek teljesítését. Ez a kötelesség pedig & gyermeknevelés. A gyermekek Isten áldásai. De az áldás folytonos hálára figyelmeztet. A gyermek nemcsak a szülőé, hanem Istené is. S az igazi hála a gyermekek megtartása és fölnevelése. De e kötelesség csakis akkor teljesíthető, ha a gyermekekkel törődnek, azokra időt fordítanak. A családatya nem maradhat otthon, annak hivatása a kenyérkeresés. De otthon maradhat az anya; annak lesz kötelessége a gyermeknevelés. A nevelés feladata azonban nemcsak emberekké, hanem egyszersmind Isten fiaivá nevelni. Képes erre a nő; de csak akkor, ha a gépzakatolás nem ölte meg lelkében az égi szót, szivében a vallásos érzelmet. Ha a nő idejét otthon tölti: megvalósulhat a gyermekek vallásos nevelése, s megvalósulhat a családi élet erkölcsi oldala. És akkor lehet az a ház még olyan elhagyatott ós szegényes: a szeretet és megelégedettség a boldogság tanyájává változtatja. A munkás itt megtalálja nyugalmát, nem vágyódik a korcsmába; — megtalálja az erkölcsi pihenést, s nem kívánkozik a szocziáldemokraták közé. S itt azután a gyári munkában elnyomott szelleme felfrissül, lelkitehetségei felébrednek, egész emberré lesz. És mindez lehetetlen, ha a nő idejét a gyárban tölti. Akkor a gyermeknevelés, az igazi családi élet csirájában meg van fojtva. Ilyen állást foglal az erkölcstan a munkásnő kérdésével szemben. Ha a munka szempontjából nem is volna válasza elutasító : határozottan kárhoztató lesz a család szempontjából. Mert a család érdeke azt kívánja, hogy a nő Istentől rendelt hivatását teljesítse, s ne alkosson magának a ház körén kívül működési kört. A társadalomra az erkölcstan ezen elve kötelességeket ró. Olyan helyzetbe kell juttatni azt a munkást, hogy önmaga el tudja tartani családját, s ne legyen kénytelen feleségét is munkába állítani. Másrészt pedig kötelessége a társadalomnak a családanyák gyári munkáját megválogatni s ezt szigorúan ellenőrizni Mindkét feladat megvalósításánál irányt mutat a családi élet erkölcsi jelentősége, melytől függ az ember és az emberiség boldogsága. A harmadik tényező, mely a családi élet erkölcsi oldalát veszélyezteti: a munkáslakás. Erről már kevés mondanivalónk van. A dolog sokkal érthetőbb, semhogy magyarázatra szorulna. A követelés, a mit az erkölcstan erre vonatkozólag támaszt a társadalommal szemben, ez: legyen a lakás olyan, hogy ne csak természeti, hanem erkölcsi rendeltetésének is megfeleljen. Legyen a lakás az erkölcsiség védője s ne az erkölcstelenség terjesztője Pedig a mostani munkáslakások az erkölcstelenség forrásai. Megölik a lelkiismeretet; a szellemét, és ez a lélek vádló szava; a testét, és ez a szemérem érzete. A hol pedig nincsen lelkiismeret, ott a bűn és erkölcstelenség vett magának szállást. A harmadik elv tehát, mit a ker. erkölcstan ád: erkölcsiséget oltalmazó lakást a munkásnak! Igaz, ebben a tekintetben nagyon sok történt már; de az is igaz, hogy a sok is kevésnek bizonyult. A társadalomra még mindig nagy feladatok várnak. Ezen munkájában szintén irányt jelöl a ker. erkölcstan, midőn a családi élet erkölcsi oldalát tartva szem előtt, minden család elkülönítését kívánja. Három fő erkölcsi bajt, s ennek megfelelő három erkölcsi elvet látunk. Azok a családi élet sírba döntői, ezek a családi élet feltámasztói. Azok természeti közösséggé sülyesztik, ezek erkölcsi közösséggé emelik. Az erkölcs alapján álló család minden ember erkölcsi lényegének és minden társadalom erkölcsiségének az alapja. Vajha a társadalom megértené a kor intő szavát, s az élet e szent költészetét megóvná a materializmus pusztítása ellenében! Vajha megerősítené e szent életközösséget, s képesítené Istentől nyert hivatásának betöltésére. Megmentené egy társadalmi osztály boldogságát, megmentené a jövendő kor nemzedékét, s megoldaná a munkáskérdés egy fájó részét! És ezzel elvégeztük az utolsó erkölcstani elv tárgyalását. Megfutottuk azt az utat, a mit magunk elé tűztünk. Mielőtt azonban munkánkat bevégezve az igaz erkölcsi szoczializmus munkásságára Isten áldását kívánnánk, tekintsünk vissza tárgyalásunkra s foglaljuk össze néhány szóban eredményeit. N.-Dömölk. Kapi Béla, evang. segédlelkész. BELFÖLD. Reformátusok konventje. A református konvent Kun Bertalan püspök és báró Bánffy Dezső elnöklete alatt április 29-én kezdte meg tanácskozásait a Lónyai-utezai főgimnázium nagytermében. A püspök-elnök előbb imádkozott, azután rövid megnyitó beszédet mondott, a melyben kegyeletes szavakban emlékezett meg Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán érdemeiről, ós egyben üdvözölte a helyökbe lépett Darányi Ignácz dunamelléki főgondnokot és báró Bánffy Dezső legidősebb főgondnokot, mint a konvent új világi elnökét. Báró Bánffy Dezső elfoglalván a világi elnöki széket, kijelenti, hogy programmszerű ígéreteket nem tesz, de teljes erejével rajta lesz, hogy odaadó munkássággal, minden melléktekintet nélkül, az egyház érdekeit tartva szem előtt, híven és buzgón szolgálja anyaszentegyházunkat. Indítványára a konvent jegyzőkönyvében kegyelettel örökítette meg Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán emlékét; Tisza családjához részvétiratot intézett, s az ág. h. evang. egyház és a sepsiszentgyörgyi kollégium részvétnyilatkozatát hálás tudomásul vette. A tagok igazolása rendjén Szilágyi Dezső dunamelléki főgondnok helyébe Darányi Ignácznak főgondnokká, a dunántúli egyházkerületben Darányi Ignácz helyébe Bóné Gézának, az erdélyi egyházkerületben Molnár Albert helyébe Kenessey Bélának konventi rendes tagokká való választását tudomásul vette a közgyűlés. Póttagokul behivattak Dunántúlról Csorba Ede, Dunamemellékről a beteg Cseh Ervin helyébe Kálosi József. Báró Vay Béla főgondnok sem jelenhetett meg, mert beteg. Majd a rendes fegyelmi biróságba titkos szavazás útján beválasztották Bartók György püspököt és Nagy Dezső konventi tagot; a rendkívüli fegyelmi biróságba Kenessey Béla és Nagy Dezső konventi rendes tagokat. Kenessey Béla a birói esküt nyomban le is tette. Tárgysorozat rendjén felvétetett a közalapi végrehajtó bizottság jelentése, a melyet Kenessey Béla előadó olvasott föl. A jelentés a közalap 19-ik évéről számol be. A kép