Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

hogy kipuhatolja, hogy bizonyos ismeretkörből milyen fokú készültséggel bírnak növendékei. 2. Nemcsak a tanár, hanem magasabb tanügyi hatóságok is tarthatnak bármikor vizsgát, abból a czélból, hogy az iskola által nyújtott ismeretek színvonalát megbírálják és az iskola egész belső életét ellenőrizzék. 3. Az iskola azonban a maga munkásságáról nemcsak a szakembereknek, hanem a nagy közönségnek is számot adhat és ezáltal mintegy a nyilvánosság kritikájának és ellenőrzésének is önként alávetheti magát. 4. A vizsgáknak egy külön czélját .képezheti az, hogy a tanár az ismereteknek egy kisebb vagy nagyobb körét számon kérje a növendékektől, és pedig egy, a növendékeknek specziális érdekeit szolgáló czélból. így például ennek a beszámolásnak az alapján az illető növendékek jogosultságot nyernek arra, hogy valamely szakpályára lépjenek; mert mint köztudomású, jelenleg bizonyos szakpályákra lehet lépni a középiskola IV. és VI. osztályainak az elvégzése után. Sőt az érettségi vizsga meg a felsőbb szakpályáknak egész sorozatát nyitja meg a növendékek előtt. Számon lehet kérni egy kisebb fokú ismeretkört a növendékektől azon czélból is, hogy megállapítható legyen, hogy valamely növendék bir-e olyan fokú ismeretekkel, hogy annak alapján a közvetlen utána következő, de már szélesebb látókört megkövetelő ismereteket is képes lesz-e elsajátítani, vagy köznyelven szólva : egyik osztályból a másikba felléphet-e ? Az első pont alatt felsorolt czél tulajdonképen a szaktanár specziális módszerének az alkatrészét képezi; tehát az évvégi vizsgák megállapításánál ügyeimen kivül hagyhatjuk. Á második pontban említett feladatok, a harmadik és negyedik pont alattiakkal együtt tartandók különösen szem előtt a vizsgálati rendszer megalkotásánál. Az is bizonyos, hogy a vizsgáknak itt elsorolt feladatai első pillanatra is meggyőznek bennünket arról, hogy mindezek a czélok az eddigi vizsgálati rendszer mellett el nem érhetők, Azonban abból a később bebizonyítandó tételből indulva ki, hogy az évvégi nyilvános vizsgák, bár nem a mai alakjokban, de lényegökben mégis fentartandók: állapítsuk meg, hogy mely feladatok érhetők el a vizsgák mai alakjával és melyek nem? A jelenleg szokásos évvégi vizsgák különösen négy irányban birnak fontossággal: 1. a felsőbb tanügyi hatóságokra, 2. a tanárokra, 3. a szülékre és a tanügybarátokra, 4. végre a tanulókra vonatkozólag. Lássuk ezeket külön. 1. Felsőbb tanügyi hatóságok gyakorolhatják a vizsgán az ellenőrzést. így pl. az állam az érettségi vizsgáknál, vagy pedig a felekezetek a többi évvégi vizsgáknál is. Különösen a felekezetek olyan nagy fontosságot tulajdonítanak az évvégi vizsgáknak, hogy azoknak az eredményéből döntik el, hogy az illető tanár bír-e olyan szakképzettséggel és tud-e oly lelkiismeretes munkát végezni, mint a milyet tőle az intézet érdeke megkövetel? 2. A tanárokra vonatkozólag a vizsgák mai rendszerükben azzal a jelentőséggel birnak, hogy a közönségnek, szüléknek és a tanügy barátainak és esetleg még a felsőbb tanügyi hatóságoknak is itt bemutathatják évi munkájoknak eredményét; sőt, elég helytelenül, az elégtelen és kétes osztályzattal bíró tanulóknak módot és alkalmat ad a tanár arra, hogy osztályzatukat kijavítsák. 3. A szülék és a tanügy barátai a vizsgákon megítélik gyermekeik, vagy egyes ismerős növendék, s általában az illető osztálynak az előmenetelét, sőt az egész iskola értelmi színvonalát; mindenek felett pedig, némi képet alkothatnak magukban az illető iskolában uralkodó közszellemről. 4. A növendékek a vizsgákon tudásukat, haladásukat bemutatják, a jobb tanulók magukat kitüntethetik, az elégtelen és kétes osztályzattal bíró tanulók pedig osztályzataik kijavítását még egyszer megkísérelhetik. Mellesleg még felemlítem, hogy bár senki azok közül, a kik a vizsgák mai szervezetét megállapították, semmi szín alatt arra nem gondoltak, hogy a szülék és a közönség a nyilvános vizsgák által ellenőrizzék a tanár igazságosságát az osztályzat megállapításánál: mégis igen sok jelből meggyőződtem, hogy különösen a szülék szeretik úgy emelgetni az évzáró nyilvános vizsgát, hogy csakis ott lehetséges valamennyire megvédeni a növendékeket a tanároknak „közismeretes túlszigorúsága", sőt különösen a hanyag tanulók szülei által oly nagy előszeretettel emlegetett „tanári részrehajlás és igazságtalanság" ellen. Vizsgáljuk meg most már közelebbről, hogy ezek a czélok, melyek tehát jelenleg mindannyian az évzáró nyilvános vizsgák feladatait képezik, elérhetők-e vagy nem ? 1. A mi a felsőbb tanügyi hatóságok részérői jövő ellenőrzést illeti, arra a kérdésre, hogy az évvégi vizsgán történt ellenőrzés eléri-e a czélját ? határozott nemmel felelhetünk. Teljesen lehetetlen az, hogy ilyen futólagos szemle alapján, mint a milyenre a nyilvános vizsga alkalmat nyújt, a felsőbb tanügyi hatóságok megítélhessék a tanári munkának a sikerét; lehetetlenség, hogy szakvéleményt alkothassanak az iskola belső életéről, a növendékek ismereteinek a gyarapodásáról és a tanulók erkölcsi színvonaláról. A felsőbb tanügyi hatóságok csak úgy gyakorolhatják helyesen az ellenőrzést, ha a tanárt évi munkája közben ügyelik meg ós irányítják helyes útra esetleg azokat, a kik még kellő pedagógiai jártassággal nein bírnak, úgy mint ez az ellenőrzési eljárás jelenleg is gyakorlatban van. De a nyilvános vizsga már csak azért sem megfelelő alkalom az ellenőrzés gyakorlására, mert ott már egy új tényező: a közönség is bevonatik az eredmény megítélésébe. Már pedig a szülék és a közönség előtt nem az által mutatja be valamely tanár az intézet értelmi színvonalát, hogy igyekezik kimutatni, hogy az ismeretek mely irányban és mely tanulóknál fogyatékosak, mert ez a mód azt a benyomást tenné az eljárás okát nem sejtő közönségre, hogy nagyon keveset tudnak a növendékek az illető tantárgyból. Felsőbb tanügyi hatóságok tehát a hiányok kutatását nem nyilvános vizsgán, hanem évközben, az iskola belső munkájának a megfigyelése által végezhetik sikerrel; ez kétségbe vonhatatlan. De viszont az is tagadhatatlan, hogy a felsőbb tanügyi hatóságok a nyilvános vizsgán szerzett tapasztalataikkal kiegészíthetik az oktatás eredményéről alkotott véleményöket. 2. A tanárokra vonatkozólag a nyilvános vizsgák első sorban abból a szempontból birnak fontossággal, hogy a tanár a tanítás menetét a szüléknek és a közönségnek bemutathatja, hogy azok is némi képet alkothassanak az ő módszeréről. Minden szüle, ki tisztában van azzal, hogy gyermekének a munkáját többé-kevésbbé ellenőriznie kell otthon, ebből azután igen sokat okulhat. Némi fogalmat alkothatnak arról is, hogy milyen bánásmódban részesülnek az iskolában tanáraik részéről és ennek alapján lehetővé válik, hogy a gyermekekkel való bánásmódban család és iskola párhuzamosan haladjanak. A tanár a felsőbb tanügyi hatóságoknak is némi képet nyújthat az iskolai évben elért eredményről; de