Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

mit tettek ama jobb helyzetben lévő fiatal lányok evangéliumi nevelésére, a kik, ha elhanyagolják őket, sokan csak a hiúságnak élnek, ha pedig a Krisztus országa munkásaivá nevelik őket, akkor, mint vasárnapi iskolai tanítónők, mint a fiatal lányok keresztyén szövetségeinek vezetői, rendkívül áldásos munkát végezhetnek? Szó lesz arról is, hogy a különböző keresztyén országok mit tesznek a lánykereskedés gyalázatos üzelmeinek megszüntetésére? Christiániában pedig a különböző ifjúsági egyleti munkákról tesznek jelentést a küldöttek, a kik 6000 ifjúsági egyletet s több mint félmillió ifjú embert képviselnek. Mily fenséges alkalmak, a melyek valóságos erőforrásul szolgálnának a magyar nőknek, illetve magyar ifjaknak is! Csak az a kérdés, nem mulasztjuk-e el e felséges alkalmakat saját kétszeres kárunkra? Kétszeres lesz a kár, mert sok hatalmas ösztönző ténytől maradunk távol; másfelől ha a népek nagy találkozó helyein meg nem jelenünk, bizony a bizalmatlanság nőni fog, hogy a magyarság még anynyira sincs, mint pl. az osztrák protestánsok, a kik Chrifctiániában tekintélyes küldöttséggel képviseltetik majd magukat. Ilyenkor tűnik ki, hogy mily égető szükség volna egy belmissziói egyletre, a mely kellő képviseltetésről gondoskodnék és számon tartaná az ilyen alkalmakat! Ha már az nincs, jó volna, ha legalább a meglevő ifj. egyletek mozognának s bizottságot alakítanának, a mely a christiániai kongresszuson való részvételről gondoskodnék. A geníi kongresszuson való képviseltetés ügye pedig, úgy látszik, a Lorántffy Zsuzsánna-egyletre marad, a melynek, úgy hallom, nincs pénze, mert az árva és elhagyatott és sehova fel nem vett gyermekek egész lcis seregének gondozását vállalta magára. E lap olvasói közt azonban vannak talán olyanok, a kik pár száz forintot tudnának áldozni, hogy a budapesti ifj. egylet Christíániába, egy legalább 5—6 tagból álló küldöttséget, a nőegylet pedig Genfbe egy-két nőt kiküldhessen. Merem mondani, hogy ha a küldöttek visszatérésük után jelentést tesznek a kongresszus lefolyásáról, az előterjesztett értekezésekről és jelentésekről : százszorosan megtérül az ezek által keltett hatásokban a küldöttség szervezésére szánt összeg. Vajha szavam ne lenne kiáltó szó a pusztában ! És hogy az ne legyen, még egy megjegyzést teszek, különösen a christiániai kongresszusra vonatkozólag. E kongresszuson nemcsak ifjak, hanem előkelő lelkészek és más egyházi emberek, egyebek közt egyházi lapszerkesztők is lesznek jelen. E férfiak barátságát és jóindulatát megnyerve, nemzetünk és evangéliumi egyházainknak százezrek barátságát nyernők meg. Másfelől ezek által lassanként hozzájuthatnánk a külföldön élő számos magyarhoz. Megbocsáthatlan vétket követtünk el eddig is, hogy ezeknek az igét nem hirdettük, annyival inkább, mert szegénységünkkel sem takarózhatunk, hiszen azok között sok vagyonos ember is van, a ki eltartotta volna az igehirdetőket, csak gondoskodtunk volna igehirdetőkről. Ha azonban iparkodunk külföldi buzgó protestánsokkal ismeretségbe lépni, akkor ezek segíteni fognak bennünket, hogy a külföldön élő magyarokat lelki táplálékkal ellássuk. Szóval : száz ok van arra, hogy az evangéliumi keresztyénség nagy gyűlésein részt vegyünk. Az evangéliumi keresztyének segíteni s nem uralkodni akarnak rajtunk. Fel tehát Genfbe és Christianiába ! Szabó Aladár. Darányi Ignáez főgondnoki székfoglaló beszédéhez.* Első kötelességem megemlékezni mélyen tisztelt elnöktársamról, Méltóságos és Főtisztelendő Szász Károly püspök úrról. Biztosítom Őméltóságát, hogy felette sokan vannak, a kik az ő érdemeit ismerik és méltányolják ; de senki sincs, a ki azokat közelebbről ismerje és méltányolja, mint én. Arra kérem Oméltóságát, hogy azt a lekötelező jó indulatot és kitüntető barátságot, a melylyel engem annyi éven át szives volt megtisztelni, ezen új minőségemben is irányomban megtartani méltóztassék. E helyütt kell őszinte köszönetem mellett megemlékezni Méltóságos Szilassy Aladár főgondnok-helyettes úr működéséről is. A főgonclokhelyettes úr azon férfiak közé tartozik, a kik mindig az első sorban állanak, a mikor dolgozni és fáradni kell,és mindig visszavonulnak s nem találhatók ottan, a hol a jutalmat és elismerést mérik. Ajánlom magamat igen tisztelt gondnoktársaim, a Nagytiszteletű esperes urak, az igen tisztelt főjegyző urak és az egész központi tisztikarnak,összes lelkészeink, tanítóink jó indulatába és támogatásába. A bizalom és sikeres együttműködés első feltétele a teljes nyíltság és őszinteség. Én ezt a nyíltságot és őszinteséget ígérem és ezt kérem Önöktől is. A kik valamely ügy élén állnak, azoknak az igazság iránti érzéket sohasem szabad elveszteni, még akkor sem, hogyha annak ineghallása esetleg kellemetlen volna is. A főtiszteletű egyházkerület élén magamat sem új embernek, sem idegennek nem tekintem. * Ez a részlet a 16-dik számban közölt beszéd első fele. Szövegét csak utólag kaptuk meg; ezért késett a közlése. Szerlc.