Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. Három kongresszus. Szabó Aladár. — Darányi Ignáez főgondnoki székfoglaló beszédéhez. — Az elfelejtettek Morvái/ Ferencz. - Iskolaügy. Az évvégi vizsgákról. Barcsa János. — Tárcza. A család őst a nő hivatása Kapi Béla. — Belföld. A reformátusok konventje. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Három kongresszus. Három nevezetes kongresszusra hívom fel a figyelmet. Egy a három közül már a múlté, de azért meg kell emlékeznünk róla, hogy tanulságait levonhassuk. A másik kettő még előttünk áll, s mind a kettőre küldhetünk még képviselőket, Az első Torontóban, a kanadai protestáns keresztyénség e nevezetes helyén tartatott 1902. február 16-tól márczius 21-ig. Majdnem 3000 egyetemi s akadémiai tanuló vett benne részt. E 3000 tanuló mögött még több ezer képzett ifjú áll, az úgynevezett stuclentvolunteer-ek. Tehát diák-önkéntesek, a kiknek lelkeiben a hit és tudomány a legfenségesebb összhangot létesítette, s a kik fogadást tettek, hogy tanulmányaik végeztével néhány évet a pogányok közt töltenek, s ezeket a Krisztushoz vezérelni igyekeznek. Sokan már el is mentek és Indiából, Japánból, Kinából a stuclent-volunteerek egész serege a pogányvilág kellős közepéből küldötte lelkes üdvözletét a Torontóban összegyűlt ifjaknak. Oly mozgalom ez, a mely erőt, lelkesedést kell hogy öntsön a leghágyadtabb keresztyén lelkébe is, s meg kell hogy térítse azokat, a kik a megfeszített és feltámadott Krisztus evangéliumának nyilt vagy titkos tagadásával a keresztyén világot terelgetik a pogány sötétség, hitetlenség és kétségbeesés felé. Meg kell hogy indítsa a magyar protestáns keresztyénséget is, a mely mint egy beteg óriás vonaglik, s bár halni nem tud, élni nem akar, az életadó, világhódító evangéliumot befogadni s azt teljes következetességgel érvényesíteni nem akarja, és pietizmus, szektáskodás felett kesereg, ha az evangélium valahol éleszt, javít, változtat. A studens-volunteerek s általában a külmissziói munka nélkül ma a protestáns keresztyénség mindenhol oly bágyadt és erőtelen lenne, mint a milyen nálunk. A külmissziói munkát azonban mindenhol folytatják, a hol csak evangéliumi keresztyénség van, s a külmissziói munka érdekessé, vonzóvá teszi, éleszti, erősíti, a hit számtalan felséges új példájával látja él a protestáns keresztyénséget, a mely a jelen században bizonyára még csodálatosabb eredményeket fog felmutatni, mint a milyeneket a múltban elért. Érdeklődjünk azért e külmissziói munka iránt. Ismertessük azt meg a gyülekezetekkel. Majd akkor a vallásos estélyekre jobban eljárnak s az igehirdetést johban megszívlelik. Es hagyjunk fel az olyan képtelen s bizony csak tudatlanságból származó állításokkal, hogy a külmisszióra csak azoknak a népeknek van szükségük, a melyek gyarmatokkal rendelkeznek. Hiszen a külmissziói munkát nem a népek viszik, hanem a hivő, keresztyén gyülekezetek folytatják. És támogassuk legalább a még meglevő missziói társaságokat. Különösen pedig támogassuk a derék bázeli missziói intézetet, a mely egy magyar ifjút is felvett nemrég missziói növendékei közé. íme ezek a gondolatok, a melyeket egy külmissziói kongresszus keltett bennem, s kellene hogy keltsen mindenkiben. A másik két kongresszus a belmissziói munka leendő harezosainak, az evangéliumi keresztyén ifjak és ifjú nők egyesületeinek kongresszusa. Emez Genfben lesz július 24—28-ig, amaz Christiániában augusztus 19—24 ig. Az ifjú nők kongresszusán arról adnak számot, mit tettek a fiatal leányok védésére, Krisztushoz vezérlésére, mentésére? Hogyan igyekeznek felkeresni, az evangéliumnak megnyerni s megtartani azokat, a kiket a kenyérkereset messze elvisz a szülői háztól és sokszor örvénybe is visz; tehát hogy miként igyekeztek megtartani a gyári munkáslányokat, a cselédeket és elárusítókat? Szó lesz továbbá arról is Genfben, hogy