Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-27 / 17. szám

alatt a következő nevezetes rendeletet bocsátotta ki az érettségi latin írásbeli dolgozatok reformja tárgyában: „Tekintettel arra, hogy az 1899. évi 32818. számú rendeletemmel kibocsátott új gimnáziumi tanterv elejtette a latin nyelv tanításának ama végső czélját, mely szerint a tanulókat arra is képesekké kellett tenni, hogy ismeretük köréből vett magyar szöveget helyesen tudjanak latinra fordítani, továbbá figyelembe véve az 1883 : XXX. t.-cz. 22. §-át, a felekezeti főhatóságok, az egyetemek és műegyetem tanári karának meghallgatása után az 1884. évi 10288. számú rendeletemmel kibocsátott „Érettségi vizsgálati utasításnak" a gimnáziumi érettségi vizsgálat latin írásbeli dolgozatára vonatkozó intézkedéseit már a jelen 1901/2. tanév végén tartandó érettségieknél ezennel hatályon kivül helyezem és helyükbe a következőket rendelem el: 1. Latin írásbeli dolgozatul latinból magyarra való fordítás írandó. 2. E czélra vagy prózai vagy költői szemelvény jelölendő ki. Prózai feladatnál a lefordítandó szöveg terjedelme legalább 30 nyomtatott sor, költeménynél legalább 25 sor. A latin-magyar fordítás feladatai a négy felsőbb osztályban tárgyalt latin auctorok nem olvasott részeiből választandók, esetleg a szaktanár más auctorból is terjeszthet fel javaslatot. 3. A fordítás tárgyi (történeti, régiségtani stb.) magyarázatokkal kisérhető, de a fordítással kapcsolatban egyes helyek grammatikai vagy stiláris magyarázata nem kívántatik meg. 4. Szótár használata meg van engedve, de a tanárnak bármilyen segítő beavatkozása, akár a fordítandó latin szöveg tollba mondása alkalmával, akár pedig kidolgozása közben szigorúan ki van zárva. 5. A latin-magyar fordítás elkészítésére, a latin szöveg lediktálását nem számítva, úgymint eddig, öt órai idő engedtetik. G. A latin írásbeli dolgozatnak eddig érvényben volt hatályát (17. §.) a latin-magyar fordításra is kiterjesztem és oly vizsgázó, ki latin-magyar fordítását elégtelen eredménynyel készítette el: egész évre visszavettetik. 7. A tankerületi kir. főigazgatóhoz, vagy az illetékes felekezeti főhatósághoz kijelölés végett beterjesztendő tételek számára ós idejére vonatkozó eddigi intézkedéseket ezentúl is fentartom. E rendelkezéseim kibocsátása után elvárom az illető tanároktól, hogy a dolgozatok osztályozásánál szigorúan számításba vegyék, vájjon a tanuló a kitűzött szöveg értelmét csak megközelítően, avagy minden árnyalatával együtt adta-e vissza, s magyarsága és stílusa az ily átültetéssel járó szellemi munkában való bizonyos gyakorlottságról és ügyességről tanuskodik-e ? A dolgozat javítása és megbirálása tehát a legnagyobb lelkiismeretességgel eszközlendő. Átmeneti intézkedésül a f. 1901/2. tanév végén tartandó érettségi vizsgálatokra, nemkülönben a f. 1902. évi szeptember és decz. havi ismétlő, javító és pótló érettségi vizsgálatokra elrendelem, hogy a tanulóknak két tételt tűzzenek ki, egy magyar-latin és egy latin-magyar fordítást, melyek között a vizsgálatot tevők tetszésük szerint választhatnak és mely két dolgozat teljesen egyenlő értékűnek minősítendő". A rendelet, tudomásvétel és a megfelelő intézkedések megtétele végett a felekezeti iskolai főhatóságokhoz is megküldetett. A budapesti theol. akadémia Darányi fögondnoknál dr. Szabó Aladár igazgató vezetése alatt küldöttségileg mondott köszönetet a főgondnok szép alapítványáért. Az igazgató után Kása Ferenez IV-ed éves papnövendék tolmácsolta a theol. ifjúság hálás érzelmeit. Darányi főgondnok kitüntető szívességei fogadta az ifjú Timotheusokat. Válaszában nyomatékkal hangsúlyozta, hogy legyenek buzgó és tevékeny lelkészek, mert ez ma életkérdés a református egyházra nézve. Az akadémia mind a négy osztályából volt egy-egy küldött, a kikkel a főgondnok egyenként és szívélyesen beszélgetett. Érettségi vizsgálatok. A tiszántúli rej. egyházkerület főgimnáziumában a folyó 1901/2. tanév végén a szóbeli éreuségi vizsgálatok a következő időkben tartatnak meg. Delreczen június 22—28. napjain, Dóczi Imre gimn. felügyelő elnöklete alatt. M.-Szigeten június 24—28. napjain, Kiss Áron püspök elnöklete alatt. Hódmezővásárhelyen június 16—19. napjain. Elnök Szél Kálmán esperes. Szatmáron június 12—14. napján. Elnök Zsigmond Sándor egyházkerületi főjegyző. Kisújszálláson június 23—27. napjain. Elnök Szabó János esperes. Mezö-Turon június 23—24. napjain. Elnök dr. Erdős József theol. tanár. Békésen június 20—21. napjain. Elnök Dóczi Imre gimn. felügyelő Pályázat. A dunántúli ág. h. evang. egyházkerület pályázatot hirdet ezen kérdést tárgyaló munkára: „A vallásosság hanyatlásának okai s az ev. hitélet fölébresztésének eszközei". A pályamunkák idegen kézzel írva, a szerző nevét magában foglaló jeligés zárt levél kíséretében a jövő 1903. évi február 28-ig a dunántúli ág hitv. ev. egyházker. püspöki hivatalához küldendők. A 300 kor. pályadíjat az egyházkerületi gyűlés utalványozza ki a legjobb munka szerzőjének. Az iskolai kiadásokról czím alatt igen figyelemre méltó és tanulságos dolgozatot közlött a Középisk. Tanáreg}r

es. Közlöny f. é. 24—27. számaiban Tóth Rezső. A görög és latin klasszikus irók munkáinak iskolai használatra készült kiadásairól szól és sok keserű igazságot mond a tudós és sokszor nagyképűsködő professzor editoroknak. Miért nem tudja az iskola megkedveltetni a klasszikusokat? Miért hajítja sutba a diák a klasszikusok munkáit, mihelyt kikerül az iskolából? Ezekre a kérdésekre azt feleli a szerző, hogy azért, mert a tudós és a nagyképű professzorok és általuk készített iskolai kiadások „lépten-nyomon megakasztják a közvetlen poétái s művészi hatást az arra áhítozó fogékony gyermek-lélekben. A magok figyelmeztetései, oktatása nélkül nem engedik soha egy perezre sem a nagyok közvetlen, benső közelségébe a kisdedeket. A klasszikus író az iskola szemében gyakorta merően associatio anyag, melyen a professzor, hajlama s tudománya szerint, néha eltanítja az egész filologiát. grammatikát stilisztikát, régiségtudományt, históriát, lélektant, irodalom-történetet, s utoljára látja s láttatja bennök, a mire valaha ezek mégis gondoltak : a művészt, a közönség érzésére, képzeletére ható poétát, az írót. A magyar klasszikusokat a nyelvi, stilisztikai, poétikai s irodalomtörténeti excursusok nyűgével untatják agyon; az idegen írók idáig ritkán jutnak: magának a nyelvnek a tanítási módja legtöbbször olyan, hogy mire egy írót .olvashatna a diák, már minden időre megunta a német, a latin, a görög betiit. S ha van, a ki még ennek daczára is vágygyal s örömmel kezd Homérba, Sophoklesbe, akkor az új ismereteknek az a tömege, a mit professzora a nyelv-