Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

Sokkal fontosabbak s közvetlenebbül érdeklök azok az adatok, a melyek a közállapotokat ismertető részben a közoktatásügyre vonatkoznak (297—315. lap). Itt már részletesen, számszerű adatok alakjában láthatjuk oktatásügyünknek minden ágát, s láthatjuk azt is, a mi bennünket legjobban érdekelhet, hogy mily tényezőképen szerepeltünk mi protestánsok hazánk tanügyi élete terén. A jelentés az oktatásügyi intézményeket a legalsó fokozaton kezdve felfelé haladólag ismertetvén, legelső sorban a kisdedóvó és azzal rokon intézetekről szól. Kisdedóvó intézet volt 1900-ban 1342, állandó menedékház 236, nyári menedékház pedig 992. A szaporodás a kisdedóvóknál 60, a menedékházaknál 19. A szaporodás fele részben az állam javára írandó, a mennyiben, mint a jelentés is kiemeli, daczára az 1891: XV. törvényczikknek, a mely a polgári községeket is kötelezi kisdedóvó intézetek felállítására, mégis ennek a nagy nemzeti fontosságű dolognak csaknem teljes sűlya az államra hárul, miután sem a polgári községek, sem az egyházak nem vesznek benne részt úgy, a mint kellene. A közoktatásügyi kormány igyekszik ugyan, a mennyire anyagi ereje engedi, szaporítani a kisdedóvók és menedékházak számát; szaporította 1900-ban is 36-tal, — de még mindig rettenetesen kevés az az összesen 2570 kisdedóvó intézmény azoknak a 6 éven aluli gyermekeknek a védelmére, a kik a szülői házban, akár a szülők szívtelensége, akár elfoglaltatása miatt kellő gondban nem részesülnek, s a kiknek homlokára, épen ennek következtében, oda van ütve a korai elpusztulás pecsétje! Magyarországon van összesen 12,607 polgári község és 18403 puszta és telep ; 1900-ban össze volt írva ezekben 271,430 családi gondozásban nem részesült gyermek, s ezekkel az óriási számokkal szemben csupán 2570 gyermekvédő intézmény állott fenn. A jelentés szerint ugyan a családi gondozásban nem részesült óvóköteles gyermekeknek 82-587 0

-a nyert gondozást az óvódákban; de eltekintve attól, hogy csak számszerűleg is 7'40°/<ra ma_ radt gondozás nélkül azoknak a gyermekeknek, a kik arra épen ügy reá voltak szorulva, mint a mindennapi kenyérre, úgy látszik előttünk, hogy a gondozás nélkül maradt gyermekek száma tényleg még nagyobb volt. Ha az óvásban részesült gyermekek számát ugyanis összevetjük az óvó-intézetek számával, átlag minden ovodára 106 és minden állandó menedékházra 83 gyermek esik. Ennyi gyermek, csak átlag tekintve is, egyegy ovodába vagy menedékházba nem jár, el sem fér benne ; hátha még nem átlag tekintjük a dolgot, hanem a valóságnak megfelelőleg! A polgári községek összeírják ugyan a szülői gondozásban nem részesülő óvóköteleseket; de hogy tényleg járnak-e az ovodába, arra édes kevés gondjuk van, hanem csak találomra jelentenek be valamely számot erre nézve. Hogy ez tényleg így van, azt mindenki tudj a, a ki néha-néha betekint egy-egy ovodába. Látom ón is nyári pihenésem alkalmával egy elég nagy községben, a hol legalább is 100 —120-ig menő óvókötelesekből 10-12 gyerek játszadozik az ovoda udvarán, és ez senkinek sem tűnik fel azok közül, a kiknek hivatalos kötelességök volna a kisdedóvásra való felügyelet. Bizony több gond, több lelkiismeretesség volna szükséges ehhez a nagy nemzeti fontosságú ügyhöz. A statisztika az a része, a melyhez már nem találomra szolgáltatják az adatokat, hanem a keserves valónak teljesen megfelelőleg, elszomorítóan mutatja, hogy gondatlanságunk és lelkiismeretlenségünk mily rettenetesen boszulja meg magát rajtunk. A gyermekhalálozások száma óriási hazánkban, s e tekintetben szinte hátrább állunk még a barbár vagy félbarbár Keletnél is. így 1900-ban 7 éven alul elhalt 259,728 gyermek, a mely rettenetes szám az összes haláleseteknek 50-41°/ 0

-át teszi, s az elhalt gyermekek közt kevés hiján 30,000-et tett ki épen azoknak a száma, a kik óvóköteles korban voltak. Rettenetes pusztulás csak egy esztendő alatt is; nem csoda tehát, ha nem tudunk úgy szaporodni, mint a hogy lehetne és kellene. De végét kell már egyszer vetni ennek a szégyenletes és szomorú állapotnak. Itt az ideje, hogy a legszigorúbb intézkedések tétessenek meg a kisdedóvási törvény tényleges végrehajtására. A kisdedóvó intézetek közt volt 557 állami és államilag segélyezett, 1486 törvényhatósági és községi, 268 felekezeti (ref. 12, evang. 57), 125 egyesületi, 134 magánjellegű és alapítványi, — összesen 2570. Az intézetekben alkalmazottak száma 2656 volt. Óvásban részesült, a rendes kisdedóvókban 142,066, az állandó menedékházakban 62,502 gyermek. Kisdedóvó intézetek fentartási költsége 1900-ban 2 527,104 koronát tett ki, a mely a megelőző évi öszszeggel szemben 176,364 korona növekedést mutat. Ez összegben a 12 református kisdedóvó fentartási költsége 9689, az 57 evangélikus intézeté pedig 36,143 koronával szerepel, a mi azt mutatja, hogy ebből a minket is közelről érdeklő mentő munkából nem épen bőven veszszük ki a részünket, különösen pedig nem a reformátusok. — A kisdedóvó intézmények összes vagyona 9.800,711 korona volt. A kisdedóvó-képző intézetek száma 10 volt 1900-ban ; egygyel kevesebb, mint a megelőző évben, miután az eperjesi állami intézet tanítónő képezdévé alakult át. A 10 intézet közt volt 1 állami, 5 r. kath., 1 evang., 1 községi és 1 egyesületi. Az összes intézetekben volt 62 tanár és 562 növendék; 51-gyel kevesebb, mint az előző évben. Oklevelet nyert 311 óvónő; 57-tel kevesebb, mint 1899-ben, a mi mutatja, hogy kenyérkeresetre szorult leányaink, az óvóintézetek csekély száma miatt épen arról a pályáról kénytelenek visszavonulni, a melyre pedig a leghivatottabbak volnának, s azokon a téreken kell megvívniok a megélhetés kegyetlen harczát, a hol a férfiakkal találják magukat szemközt, s a hol oly könnyű a letiportatás és a testi és lelki elzüllés. Bizony ez se jól van így! Á kisdedóvó-képző intézetek fentartása összesen 189,021 koronába került, a melyből 72,188 koronát az állampénztár fedezett. Az egy evangélikus intézetre a fentartó testület 1505 koronát költött, a saját erejéből. (Folyt, köv.) ff. I. BELFÖLD. Budapesti egyházunk költségvetése. Budapesti református egyházunk, a maga 64 ezer tagjával, lélekszámban elébe vágott immár hazánk legnépesebb gyülekezetének, a kálvinista Rómának is. A századokon át legelső Debreczen népességre nézve a második helyre került, utána meg Hódmezővásárhely következik. A legelső magyar református egyház 1902. évi költségvetését deczember 27-ón állapította meg az egyháztanács, az alább olvasható összegekben.