Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

telettel és elismeréssel adózunk. Első sorban az ő hathatós agitácziójának köszönhető, hogy Németországon az egyház socialis tevékenysége s különösen a városi missziók intézménye oly nagy arányúvá fejlődött. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Előfizetési felhívás. Dobos János egyházi beszédeinek Il-ik cyklusára. A nagynevű Dobos János egyházi beszédeinek kiadását az 1885-ik évben megkezdette fía: boldog emlékezetű Dobos László volt szalkszentmártoni lelkész Akkor jelent meg három kötet predikáczió és egy kötet halotti beszéd. E művek iránt az elismerés — teljesen méltán — általános volt annyira, hogy ki tudom mutatni, hogy nemcsak protestáns, hanem más vallású — még római kath., gör. kel., izr. stb — lelkészek is számosan megszerezték s a kiadót elismerő levelekkel keresték fel. Daczára az elismerésnek, a még hátralevő, több, mint tiz kötetre való kézirat kiadása — tisztán családi körülmények miatt — elmaradt. Pedig Dobos Lászlót több oldalról serkentették a kiadás folytatására; de erre, — miután a még akkor életben levő Dobos János azt a kivánságát nyilvánította, hogy legalább az ő éveiben egy sor sem nyomassék ki, — erre rávehető nem volt. Boldog emlékezetű Dobos Lászlónak f. óv február 3-án történt váratlan halála után e kincs — illetőleg a kiadói jog — birtokába én jutottam. Méltán nevezem kincsnek. Jó lelkiismerettel állítom, hogy nagy veszteség lenne egyházi irodalmunkra, ha e becses kéziratok kiadatlanul vesznének el az én levéltáramban; ha ezeknek csak én venném hasznukat. Mert én veszem : akárhány kollegám — a ki ismerik e müvek egy részét s tudja, hogy híveim mennyire szeretnek templomba járni — mondotta már nekem ezt: „Könnyű neked mindig teli padsoroknak prédikálni, mikor ilyen kincs birtokában vagy* — E kincset tehát mindenki által megszerezhetővé óhajtanám tenni, s ezért előfizetést hirdetek — egyelőre — négy kötetre. A két első kötet közönséges egyházi beszédeket tartalmazna, a harmadik időszakiakat (tavaszi, nyári, őszi, téli, újkenyéri-, újbori úrvacsorai, reformácziói Stb.), a negyedik pedig ünnepieket; mindegyik kötet 25—28. beszédet, mint már a megjelent négy első kötet, 17 ívnyi terjedelemben. A nagyság és alak is olyan lesz, mint ezeké, csak a papir és kiállítás lesz sokkal jobb és csinosabb. A négy kötet árát, — semmiképen sem a magam hasznát, hanem azt tartva szem előtt, hogy ezek közkincs lehessenek, a lehető legkisebb összegben: 12 koronában állapítom meg. Mivel pedig pénzt addig senkitől sem fogadok el, míg a megjelenés biztosítva nincs : egyelőre csak az előfizetési szándéknak egy levelező-lapon leendő bejelentését kérném hozzám, legkésőbb f. évi április 20-ig. Ha pedig jelentkezik elég előfizető, akkor én értesíteni fogom tisztelt előfizetőimet, hogy az első kötet árát — 3 koronát — mikorra küldjék be. A többi kötetek árát nem kérem előre, ezt én a magam költségére utánvételezem. Ha tehát sikerül a kiadás, az első kötetet megküldöm tisztelt előfizetőimnek f. év július 1-én bérmentve, ajánlottan; a többieket 2—2 havi időközben postai utánvéttel. — Előfizetést elfogadok csupán az első kötetre is, mert bizonyos vagyok benne, hogy a ki ezt meg fogja ismerni, igyekezni fog megszerezni a többit is; mert arról kezeskedem, hogy belbecs tekintetében nemhogy ennek mögötte maradnának, hanem inkább túlszárnyalják. Dunavecse, 1902. évi márczius hó 30-án. Máthé Elek ev. ref. lelkész. ** A jogi szakoktatás és államvizsgálati rendszer reformjáról. Dr. Bartha Béla debreczeni jogtanár külön füzetet bocsátott ki. A füzet első része a mostani reformtörekvések történelmi hátterét világítja meg röviden. A második részben jogi szakosztatásunk létező bajait tárja fel, és pedig ilyenek gyanánt a következőket jelöli meg: a kötelező doktorátust, az egyetemnek főleg e miatt való túlzsúfoltságát, az ifjúság nagyobb részének a tanszabadsággal űzött visszaélését, s a vizsgálatoknak, szigorlatoknak így előálló megdöbbentő eredményét, a mi a legsajnálatosabb társadalmi erő-, idő- és vagyonpazarlás. A harmadik részben ismerteti s bírálja a miniszter reformterveit, s azokat túlnyomó részükben helyesli. Elfogadja azt, hogy a jogi képzés alap-anyagává a magánjogot kell tenni; továbbá az egységes képesítést adó államvizsgálatok rendszerét, a vizsgálatoknak állam- s jogtudományaikra különítését, a vizsgálatok olynemű deczentralizáczióját, hogy államvizsgáltatási joggal a megfelelő szervezetet és tudományos szinvonalt igazoló akadémiák is felruháztassanak; elfogadja a vizsgáló bizottságok szervezetére, a vizsgálatra bocsátás előfeltételeire, a képesítő hatályára, a két alapvizsgálat rendszerére, a doktorátusoknak, mint tudós vizsgálatoknak újjászervezésére vonatkozó részleteket is. Ellenben eltérőleg a miniszteri munkálattól, az államtudományi államvizsgálatot, mint alaptevőbb jellegűt, előbb leteendőnek tartja a szerző, s ennél nem kötné feltételül a végbizonyítvány, sőt az ifjúság jól felfogott érdekében a hatodik félév végére helyezné, azt az elvet vallván, hogy minden év végén legyen vizsgálat, ós mindenkor az illető év tárgyaiból. Magától érthető, hogy az állam vizsgálatoknak csak együtt volna képesítő hatályuk. Továbbá szabatosításokat ajánl a jogakadémiák megfelelő voltának kimutatásánál. Melegen pártolja a kötelező kollokviumokat s gyakorlatokat, de az utóbbiak számát szaporítni kívánj ti 5 <x'Zi államvizsgálati bizottságok elnökségénél a tanári elem iránt több bizalmat s társadalmi súlyának emelését követeli. Az alapvizsgálatok körében a súlypontot a magyar alkotmány- s jogtörténetre, mint a jogtudományi előképzés nemzeti elemérekivánja fektetni; az egyházjogot, mit az állami jogrend szempontjából ma már inkább csak történelmi jelentőségűt, a jogtörténeti tárgyak közé iktatja. A második alapvizsgálatnál, — a nemzetközi jognak, mint önálló vizsgálati tárgynakez idő szerinti mellőzésével, — a társadalmi gazdaság-