Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-13 / 15. szám

gyerek sorsára kárhoztatja s éhen és ruhátlanul hagyja, Ez a kérdés benső igazsága. A magyarságot Magyarország kormányának, törvényhozásnak és uralkodójának nyomni s felekezeti czímén az idegen ajkúaknái terhesebb állapotra juttatni nem szabad. Itt az ideje, hogy ezt az igazságot elszántan követeljük. — Ez az okos ós igaz beszéd. Erre a megdönhetetlen alapra kell állani a protestantizmus egyetemének is, ha azt akarja, hogy a megindult mozgalomnak sikere legyen. — Az 1848 : XX. t,-cz. végrehajtásának nagy kérdése szőnyegre került már a képviselőházban is. A képviselőház f. hó 10-én kezdte meg a kultusztárcza költségvetésének tárgyalását, s ez alkalommal nyújtotta be Veress József a függetlenségi 48-as pártnak, az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását sürgető, lapunk mult heti számában már közölt határozati javaslatát. Veress hosszabb beszéddel vezette be a határozati javaslatot. Utána Szentiványi Árpád szólalt fel, s nem fogadva el a határozati javaslatot, azt kívánta, hogy adjon a kormány vagy egyszer s mindenkorra szóló nagyobb összeget a protestáns egyházaknak, vagy pedig olyan, nem budgetszerű, hanem törvényhozásilag biztosított évi dotácziát, a mely a prot. egyházak szükségletének megfelel. Wlassies miniszter azonnal válaszolt ós azt a kijelentést tette, hogy a kormány és törvényhozás, a mint eddig, úgy ezután is kötelességének ismeri a bevett vallásfelekezeteket, az állani anyagi erejéhez mérten támogatni. Ez a támogatás azonban csak fokozatosan előhaladó lehet, az 1848: XX. t.-cz. szellemében. Kijelentette továbbá, úgy a maga, mint a kormány nevében, kogy „különösen méltányos figyelemmel az egyházak hívőinek megterheltetési viszonyaira, a segélyadás kérdésével, az állam pénzügyi erejét mindig szem előtt tartva, a kormány foglalkozni fog." — A nagy fontosságú ügygyei, a melynek további tárgyalását kíváncsian várjuk, jövő heti számunkban foglalkozunk érdemlegesen. A nagyszalontai ref. egyházmegye f. hó 3-án tartotta meg tavaszi közgyűlését, a melynek egyik legfontosabb tárgyát Tisza Kálmán gondnok halálának hivatalos bejelentése és a gondnoki hivatal betöltésének elrendelése képezte. Széli Kálmán esperes hosszabb beszédben méltatta az elhunyt gondnok érdemeit. Ez érdemeket a közgyűlés is megörökítette jegyzőkönyvében, s egyszersmind elhatározta, hogy fájdalmának és részvétének a családhoz intézendő iratával is kifejezést ad. A gondnokságra a szavazást f. évi július hó l-re elrendelték, s a szavazatok felbontására egy öttagú bizotságot küldöttek ki. Az esperesi, pénztári és bizottsági jelentéseket tudomásul vették és helybenhagyták. Elhatározták, hogy a lelkészi gyámintézetnél a segélyösszeget 110 koronáról 120 koronára emelik fel negyedévenkint, A nagyváradi internátus igazgatóságába beválasztották Tisza Kálmánnét, gróf Tisza Istvánnét, Széli Kálmánnét, Széli Kálmán esperest, gróf Tisza Istvánt és dr. Balogh Eleket. Az egyházkerületi közgyűlésre Nagy Imrét, Balogh Ambrust, gróf Tisza Kálmánt és Benedek Lászlót kiildötték ki képviselőkül; póttagokul pedig Böszörményi Lajost, Márk Ferenczet, dr. Balogh Eleket és Hadházy Kálmánt választották meg. E fontosabb ügyeken kivül még néhány kisebb belköri ügyet intézett el a gyűlés. Az abanji ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése e hó 3-án folyt le Kassán. A gyűlést Meczner József gondnok hosszabb beszédben nyitotta meg, a melyben fájdalommal emlékezett meg Tisza Kálmán elhunytáról is. A gyűlés Tisza érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg. Révész Kálmán esperesnek az egyházmegye életéről adott alapos jelentését örömmel vette tudomásul a gyűlés. Sajnálatot csupán az keltett, hogy az egyházmegyének 12 egyháza nincs betöltve rendes lelkészszel, s igen érezhető a lelkész- és tanítóhiány. Elhatározták, hogy Kun Bertalan püspök urat feliratílag üdvözlik lelkészszé válasz tatásának 60 esztendős évfordulója alkalmából. Az új lelkészek és tanítók beerősítésén kivül még a f.-borsodi egyházlátogatá-i kérdő-pontok és az egyetemi prot. theol. fakultás kérdése képezték a gyűlés fontosabb tárgyait. A kérdő-pontokat némi megjegyzésekkel és kiegészítésekkel elfogadhatónak ítélték; a fakultás kérdésében pedig az volt a vélemény, hogy az okvetlen felállítandó, de nem közös, hanem külön ref. és külön evang. fakultás formájában, a legfőbb egyházi hatóságok befolyásának kellő biztosítása mellett. Missziói ünnepély és lelkészi értekezlet. A horvátszlavonországi evang. egyházmegye, mult évi közgyűlése alkamával kimondta, hogy az egyházi élet fellendítése és a missziói öntudat ébrentartása szempontjából évenként más-más gyülekezetben missziói ünnepélyeket rendez. Az első ilyen ünnepélyt f. hó 3-án Uj-Pázuán tartották meg. Az egyházmegye lelkészei csaknem teljes számban resztvettek e szép ünnepélyben, a mely czélját minden tekintetben elérte. Az ünnepélyes istentiszteleten az egyházi vegyeskar énekelt. A szószéki beszédet a gyülekezet lelkésze, dr. Tirtsch Gergely tartotta. Az oltár előtt Abaffy Miklós tartotta az úrvacsorai beszédet s osztotta ki a nagyszámú gyülekezetnek s a lelkészeknek az úrvacsorát. A szép összegű offertóriumot az egyházmegyei gyámintózetek erősítésére fordítják. —Ugyanekkor tartotta meg értekezletét a lelkészi kar is. Az értekezlet elnökéül újra Abaffy Miklós esperest, jegyzőjévé pedig dr. Tirtsch Gergelyt választották meg; azután pedig rátértek az értekezlet elé terjesztett ügyek tárgyalására. A horvát kormány azt a kérdést intézvén az egyházmegyéhez, hogy mikor tekinthető valakinek az evang. egyházba áttérése befejezettnek ? — az értekezlet kijelentette, hogy legelső sorban a törvényszabta eljárás pontos megtartása;

másfelől pedig az áttérőnek kellő hitoktatásban részesítése, az átvételnek a gyülekezet színe előtt megtörténte és az úrvacsorában részesülés mellett. Ugyancsak a horvát kormány átiratára kimondotta az értekezlet, hogy anyakönyvi mintákat küld föl, s egyszersmind előterjesztést tesz a kormánynál az iránt, hogy az anyakönyvek a gyülekezet istentiszteleti nyelvén vezettessenek. Majd az ellen tiltakozott az értekezlet, hogy a horvát kormány is, ép úgy mint a magyar,