Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-13 / 15. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-ntczci 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Fétóvre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk Nagygyülekezetek rendezése. Sz. F. — A kihagyott zsoltárokról. Benkö István. — Tárcza. A személyes szabadság és a személyes vagyon. Kapi Béla. — Belföld. Parókhiákra osztás és preorancziák. Hetesy Vilitor. — A f.-zempléni egyházmegye közgyűlése. Péter Mihály. — Az orsz. református tanáregyesület megalakulása és első közgyűlése. Referens. — Misszióügy. A „Falusi Belmisszió"-hoz. Miklós Géza. — Irodalom. — Egyház. —Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Évnegyedes előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy előfizetésöket megújítani szíveskedjenek. Nagy gyülekezetek rendezése. I. Miért van szükség ezek rendezésére? Lapunk régesrégen sürgeti a nagy gyülekezetek rendezését: parókhiákra osztását, több egyházközséggé alakulását. Már a hatvanas és hetvenes években hangoztatta, hogy a nálunk szokásos tömeg-gyülekezetek hátrányosak az egyházi életre, s ezért, a külföldi protestáns és a hazai római katholikus egyházak példája szerint át kellene alakulni arra a rendszerre, hogy a hol egy politikai községben 3—4 ezernél több hitfelünk van, ott vagy több gyülekezetre vagy több parókhiára oszoljon az egyházközség. A parókhiákra osztás és gyülekezeti deczentralizáczió programmpontja volt szerkesztőségünknek már az 1881. évi debreczeni és még határozottabban az 1891—93. évi budapesti zsinatok alkalmával is. Az eszmét azóta is pengettem, részint a Protestáns Szemle (1900. évf. 10. füz,), részint e Lap hasábjain. Ismételten kiemeltem, hogy a nagy gyülekezeteket 3—4 ezer telkenként külön parókhiákká (esetleg egyházközségekké) kell szervezni, külön templommal, külön pappal, külön presbitériummal, s a 25 ezer léleknél népesebb helyeken külön egyházmegyévé is alakulva. Sajnos azonban, hogy az apróbb gyülekezetekre oszlás eszméje ez ideig még sehol sem öltött testet. Erőteljesebb visszhangot azonban több felé keltett. Kolozsvárt!; a nyolczvanas évek végén egy deczenniumra külön egyházmegyévé alakult az ekklézsia, de a külön parókhiák és külön egyházközségek elmaradtak s nemsokára a külön egyházmegye is megszűnt. A félszegül alkalmazott rendszer nem tudott gyökeret verni. Debreczenben is készült a nyolczvanas évek végén egy tervezet, a mely az ottani nagy egyházat gondolom hat templommal ós hat lelkészszel hat parókhiára osztotta ; de az üdvös terv nem lépett életbe. Az 1893. évi budapesti zsinat határozatilag utasította a nagy gyülekezeteket, hogy több egyházközségre oszoljanak s mindenikben külön lelkészi állásokat szervezzenek ; de ez a bölcs határozat is csak írott malaszt maradt. A nagy egyházak vezetőinek fejéből még mindig nem sikerült kiverni azt a hagyományos felfogást, hogy a tömeg-egyházban, a czentralizált gyülekezeti életben nagy erő rejlik s hogy ennélfogva a több gyülekezetre és több parókhiákra oszlás gyengíti az egyházközség erejét és csökkenti annak erkölcsi s anyagi súlyát. Elvitathatlan tény, hogy a nagy egyházak büszkeségüket és anyagi erejök megoszlását féltik a gyülekezeti deczentralizácziótóL Ámde a legutóbbi évek tapasztalatai bőségesen meggyőzhették a protestáns közönséget e felfogás és magatartás helytelen volta felől. Országszerte nyilvánvaló lett a gyülekezetek elgyengülése, sőt itt-ott válságra jutása is. Csak nyitott szemmel kell néznünk, mindenütt tapasztalhatjuk azt a szomorú tényt, hogy nagy gyülekezeteinkben a legkihaltabb az egyháziasság és a legerötlenebb a keresztyén élet. A tömeg-gyülekezetek lomha tömegek, a melyekben szörnyen fölburjánzik a hitközöny, megdöbbentő a templomkerülés, aggasztó az elvallástalanodás; de annál inkább növekedik a kitérés, szaporodik a gyermekek eligérése és állandóvá s folytonossá lett a lélekszám apadása. Az egyházi és közalapi adó-hátralékok pedig iszonyúan fölszaporodtak, s az egyházi érdeklődés oly csekély, hogy Debreczenben is, Budapesten is megesett, hogy az egyháztagok közönyössége miatt az egyházközségi gyűlés nem volt határozatképes. Elszomorító,