Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

11. szám. 167 Az 54. §-ban: „ha azok meg nem jelenhetnének" után betoldandó: „érdekelve volnának, vagy elhalnának". Az 58. §. e) pontja igy módosítandó: „A zsinatnak a törvény által megszabott időben rendes, vagy szükség esetén rendkivüli összehívása és megtartása tárgyában, elnöksége útján, a kellő lépéseket megteszi". A 61. §-ban intézkedés teendő az erdélyi kerület képviselőinek szavazó jogosultsága iránt, az A) 1. pont alatt foglalt vélemény értelmében. V. Fejezet. A zsinatról. A 65. §-ban a gyülekezetek képvselőire nézve a kiilső kvalifikáczión kívül belső kvalifikáczió is megkövetelendő. Nemcsak a presbitereknél és az egyházközségi gondnoknál kívánatos a „közbecsülésben állás", „feddhetetlen erkölcs" és a vallásos buzgóság, hanem, és pedig még sokkal inkáb azoknál, a kik egyházunk sorsát mint törvényhozók vannak hivatva intézni. A 66. §-nál, a gyülekezeti képviselőket illetőleg kimondandó, hogy azok a gyülekezetek presbitériumai által választatnak, általános szavazattöbbséggel. A 2-dik pontot illetőleg, a zsinaton képviselet biztosítandó elemi iskoláinknak is, és ezek képviselője választásának mikéntje iránt intézkedés teendő. A zsinati képviselői mandátum ne 10 évre, hanem • csak a zsinat tartamára szóljon. A 67. és ezzel kapcslatban a 71. §. 3-ik bekezdésének rendelkezései akképen módosítandók, hogy a zsinat választott képviselőinek igazolása magának a zsinatnak a hatáskörébe utaltassék. Sehol a világon nincs gyűlés, a mely az őt alkotó tagok megbízó leveleinek szabályszerű voltát ne maga bírálná el, hanem egy alsórendübb hatóságnak engedné át. A 72. §-ból, ennek megfelelőleg, „az illető egyházkerületek általu

szavak törlendők. A 87. §-ban kimondandó, hogy úgy a rendes, mint a renkivüli zsinat, a konvent intézkedése alapján, a konventi elnökség által hivatik össze. A budapesti egyház közelmúlt történetéhez. E Lap 2-ik és 3-ik számában szóvá tétettek a budapesti ref. egyháznak ügyei, pénzviszonyai s az az abnormális helyzet, melyben ez a népes egyház pénzügyi tekintetben vergődik. Ezekre szánt válaszom a jelzett időtől kezdve fiókomban hevert, de mivel a 9-ik szám ismét ezzel foglalkozik, szükségesnek tartom közre bocsátani, annyival inkább, mert ama czikkekben a jelenkori történet részletei nincsenek fölemlítve. Ezen czikkek által felhiva érzem magamat arra, hogy a budapesti egyházról, mint olyan tagja az igazgató-testületnek, a ki az egyház fejlődésének és életének lüktető pulzusán tartottam szüntelenül a kezeimet, némely dolgokat elmondjak, a melyek úgy vélem, sok homályt, melyek a nagy közönség szemei előtt egyházi életünket borítják, el fognak oszlatni. Legjobbnak vélem rövid visszapillantást vetni ennek az egyháznak a történetére' azon időtől kezdve, mióta én itt működöm. Mikor én pesti lelkészi állásomat elfoglaltam, köztudomású, hogy akkor Budapesten egy lelkészi állomása és egy temploma volt a gyülekezetnek, a Kálvin-téri templom. Akkor még a 2U,()00 lélekszámból álló gyülekezetben (e számban benne volt a katonaság és Ü-Buda népessége is) senki sem gondolt arra. hogy a tervbe vett két lelkészi állást cl kellene szakítani egymástól s az egyik lelkészt kihelyezni valamelyik városrészbe, hogy ott gyülekezetet csoportosítson maga körül; azért nem, mert a IX-ik kerületben laktak a református hívek nagy többségben, s ezeknek ez az egy templom is elegendőnek látszott. De másféle tekinteteket is figyelembe kellett venni, melyek tanácsosnak mutatták, hogy a két lelkészi állás ne szakittassék el egymástól, melyben bizonyára akkor is nagy súlylyal esett az elhatározásra a pénzügyi kérdés. Mert ha elválasztják a két állást, lakásról és templomról is kell gondoskodni. Tehát maradt a két lelkészi állás együtt. Alighogy elfoglaltam állásomat, Budáról jött hozzám egy küldöttség Borosnyay Oszkár, Kiss Áron, Szőts Albert tagokkal, a kik azért kerestek meg, hogy mint lelkész támogassam őket ama tervük kivitelében, hogy Budán egy templomot építhessenek ; mert kézen fekvő dolog, hogy a budai résznek, különösen a távolabb eső helyekről nehéz, majdnem lehetetlen a Kálvin-téri templomba járnia. Azért ők, mint egyházukat lélekből szerető kálvinisták, lelkiismeretbelij kötelességüknek tartják minden lehetőt megtenni, hogy hitsorsosaik Budán szét ne oszoljanak és a más egyházba be ne olvadjanak. Ezt pedig csak úgy vélik elérhetőnek, ha ott lelkészi állomás szerveztetik és templomot építünk. Én erre nem válaszolhattam mást, minthogy állásomból kifolyó kötelességem ilyen ügyet lelkem teljes erejével pártolni, de a pénzügyi viszonyokat nem ismerem s kétlem, hogy olyan állapotban legyenek, hogy templom építésére gondolni lehetne. Azt azonban belátom, hogy valamit a budai hivek érdekében tenni kell. Erre ők azt felelték, hogy ők nem kívánnak az egyháztanácstól egyebet, mint engedélyt és meghatalmazást arra, hogy szervezkedhessenek és a templomépítési munkálatokat előkészíthessék. Válaszomban megmondottam, hogy nem hiszem, hogy ilyen érteleinben az egyháztanács beleegyezését megtagadhatná. Mindazonáltal arra kérem a bizottságot, hogy ha ez eszmét terjesztik is, semmit ne tegyenek addig, míg egyházunk ilyen függőleges helyzetben van; közönségesen tudott dolog levén az, hogy a megválasztandó püspök lesz a presbitérium elnöke, s a püspökválasztásnak a folyama hullámzásban tartotta a kedélyieket! Be kell tehát várni, míg ezek decomponálódnak s a presbitérium higgadtan tárgyalhatja a dolgokat. A küldöttség megnyugtatva távozott. Az eszmét igyekeztek terjeszteni, a melyet Budán nagy örömmel fogadtak a hivek; sőt még a más felekezetbeliek is örvendettek a dolognak és segítségüket Ígérték. (Más szelek fújtak még akkor!) Rég történtek ezek, 15 esztendeje már, nem csoda ha, nem emlékszem mindazokra, a kik ez első mozdulat alkalmával nálam jártak. Ha nevöket nem említem, azért van, mert már nem tudom, kik voltak. Ne gondolja azt senki, hogy ez kicsinyeskedés; mert ez azon alap, a melyre az egész budai egyház és budai templom megépült. Azt se gondolja senki, hogy ezeknek nem voltak az egyház építésében épen olyan nehéz és fájdalmas küzdelmeik, mint voltak az apostoli kor férfiainak az anyaszentegyház építésében. Szárnyra kelt az a hir, hogy a budaiak meg akarják rontani a budapesti egyház egységét, partikuláris czélokat melengetnek, függetlenséget akarnak és ezzel meggyengitik egyházunkat úgy, hogy nem leszünk képesek olyan súlyt adni szavunknak,.a milyet adhatunk a mi egységünkben. Szóval: ez mint kiáltó veszedelem hangzott át ez egész pesti gyülekezeten. És lehetett-e valaki, a ki a veszedelemtől meg nem rettent volna ? Azért, a ki előbb hajlandó volt is teljesíteni a budaiak