Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

jelöli ki azokat az elveket, melyeket az erkölcstanból a kérdés megoldására kiemelünk. Legelőször tehát „az ember erkölcsi lényegé"-vei kell megismerkednünk. Kapi Béla, (Folyt, köv.) evang. segédlelkész. BELFÖLD. Zsinati előmunkálatok. A dunamelléki egyházkerület elnökileg összehívott zsinati bizottságának javaslata. A) Törvényhozási ügyek. 1. A 86. §. /') pontja értelmében a zsinati törvényhozás jogkörébe tartozván az egyház alkotmányának megállapítása és módosítása, a 8. §. 2-dik pontja rendelkezéséhez képest felhívandó volna a konvent által az erdélyi egyházkerület, hogy az alkotmányán tett módosításokról tegyen jelentést a konventre, illetőleg a zsinatra, annak megítélhetése végett, hogy az 1891—1893. évi zsinat óta mennyiben törekedett az unió tökéletesebb keresztülvitelére. Ezzel kapcsolatban, miután a zsin. törv. 8. §. 2-dik pontja az erdélyi egyházkerület különálló alkotmányos szervezetét érintetlenül hagyja és ebből kifolyólag e kerületnek megadja azt a jogot, hogy belügyeiben, autonomikus úton, a többi egyházkerületekétől eltérő intézkedéseket tehessen, kívánatos, hogy ha a teljes unió keresztül nem vihető is, de legalább — az országos törvényhozásban a horv.-szlav. országi képviselők szavazási szabályzatának analógiája szerint—mondassék ki, hogy úgy a konventen, mint a zsinaton, oly ügyek elintézésénél, a melyek az erdélyi különálló egyházalkotmány szerint eltérőleg intézhetők, ennek az egyházkerületnek a képviselői a szavazásban részt nem vehetnek. 2. A 86. §. c) pontját illetőleg czélszerű ós szükséges volna az adminisztráczió szempontjából az egyházkerületek és egyházmegyék beosztásának, az arányosítás tekintetében való revíziója. 3. A 86. §. d) pontját illetőleg nem feltétlenül szükséges ugyan az istentiszteletnek és a liturgialis cselekvényeknek a legapróbb részletekig való teljes egyformásítása ; de óhajtandó, hogy mind az istentisztelet, mind általában a liturgikus cselekvények rendje, főbb vonásaikban, lényeges elemeikben tényleg megállapíttassanak, különös gond fordíttatván a kerekdedségre, az életteljesbbé tételre, a gyülekezet közreműködésének bővítésére, az evangéliumi építésre és a református keresztyén jelleg kidomborítására. 4. A 86. §. e) pontját illetőleg kívánatos volna a reformáczió emléknapjának, valamint az orsz. törvények által megállapított nemzeti ünnepeknek egyházilag mikor és miként leendő megülését törvény által szabályozni. 5. A 86. §. f) pontját illetőleg óhajtandó, hogy a törvényben az egyházi hivatalnokok és tisztviselők, valamint az egyes egyháztagok hatáskörének, eljárásának, magaviseletének szabályozása és a reájok vonatkozó fegyelmi rendnek a megállapítása részletesebben történjék, mint van 'a jelenlegi tövényben. E részletesebb megállapításnál tekintetbe veendők volnának azok a megváltozott viszonyok, a melyek között anyaszentegyházunk jelenleg él, s a melyek elodázhatatlan kötelességünkké teszik mind a lelkészi, a tanári és tanítói munkálkodás, mind a presbitériumok körében a lelki gondozásra és az egyházi és hitélet élénkítésére irányuló működés fokozását, egyháztagjainkkal szemben pedig a keresztyén és kálvinista egyházfegyelemnek körültekintő, de mégis szigorúbb formában gyakorlását. A revkió részleteire nézve a törvény vonatkozó pontjainál mondunk véleményt. 6. A 86. §. h) pontját illetőleg óhajtandó az egész lelkészválasztási törvény gyökeres átalakítása, a teljes szabad választás elve szerint. A részletekre és a megszorításokra nézve az illető szakaszoknál adjuk vélemér nyünket. 7. A 86. §. i) pontját illetőleg óhajtandó a közoktatás ügyéről szóló törvényszakaszoknak gondos revíziója, az elavult részek kihagyása, az iskoláinkat is érdeklő újabb állami törvények vonatkozó szakaszainak beillesztése mellett; különös gond fordíttatván iskoláink nevelésoktatási czéljának világos és határozott megjelölésére, s a régi és jó vallásos és egyházi alapoknak és szellemnek visszaállítására, hogy iskoláink újra egyházunk veteményes kertjeivé válhassanak. 8. A 86. §. k) pontját illetőleg egyik legfontosabb és legsürgősebb feladat egyházi közteherviselésünk rendszerének gyökeres átdolgozása, különösen a teherviselés arányosítása és túlmagas egyházi terheink méltányos leszállítása szempontjából, az 1848: XX. t.-cz. megfelelő végrehajtásával kombinálva. Ennélfogva, hogy a zsinat ez életbevágó kérdésben intézkedhessék, szükséges volna közgyűlésünk által egy adózási reformtervezet elkészítését elrendelni. Szükséges volna továbbá, hogy a zsinat minden gyülekezetre nézve törvényileg kötelezővé tenné egy egyházfentartási alap felállítását, és hogy annak létesítése módozatait törvény által megállapítsa. Gyülekezeteinkben ugyanis a legtöbb bajnak és háborúságnak az az okozója, hogy a szükséges átalakítások és építkezések költségeit, csaknem a legtöbb esetben, az akkor élő generácziónak kell viselnie, sokszor óriási önmegterhelésével. Az egyházfentartási alap több generáczió járulékaiból gyűlvén össze, nagy egyházi terheink ez által is megoszlanának és sok bajnak és háborúságnak eleje vétethetnék. Létesítés esetén az egyházfentartási alap kezelése és felhasználása zsinatilag volna megállapítandó. 9. Miután a jelenlegi törvényben nincs megállapítva a segédlelkészek, missziói-gyülekezeti és misszionárius körlelkészek, tábori, kórházi, fogházi, szeretetházi, diakónus- és diakonisza-képző intézeti lelkészek és az állandósított vallástanító lelkészek jogi hatásköre, — kívánatos, hogy a zsinat által mindez megállapíttassék ós egyházalkotmányunk szervezetébe beillesztessék. 10. Miután némely gyülekezeteinkben, a hívek túlnagy száma és ezzel szemben a lelkészek számának csekélysége lehetetlenné teszik a megfelelő lelkipásztori gondozást és az egyházi és hitélet fejlesztését, — óhajtandó volna a nagy gyülekezetek megfelelő számú parókhiákra osztásának kötelező kimondása és a felosztás módozatainak törvény útján való megállapítása. B) Intézkedést igénylő ügyek. I. Az állam és az egyház közötti viszonyt illetőleg 1. Az országos törvényekben a törvényesen bevett egyházakra nézve megállapított teljes egyenjogúság és viszonosság a gyakorlatban több ponton nem érvényesülvén, kívánatos, hogy: a) Az állami fontosságú tényéknél, vagy egyéb hivatalos ünnepélyeknél egyházunk mellőztetése és a