Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-02 / 9. szám

datiót az isteni kijelentés és az Ige semmiképen sem engedi meg, bármily visszatetszők legyenek is annak követelményei, parancsolatai és örök igazságai a modern bűnös emberiség előtt. A lap 7-dik számában Horváth István kezd czikksorozatot „Ébredés" czím alatt, a melyre, ha bevégződik, még visszatérünk. A lap ugyanezen száma közli Kenesseij Ida „Jézus követéséről" cz. felolvasását, a melyet melegen ajánlunk a figyelmes elolvasásra. A Sárospataki Lapok 6. és 7. számában hévész Kálmán szól hozzá a Tiszántúli egyh. ker. zsinati előkészítő bizottsága munkálatához, több tekintetben eltérő véleményt nyilvánítván. Simon Lajos Morvay Ferenczczel szemben a gyermekek vallásáról szóló törvény revízióját sürgeti. K.—r. a jogi szakoktatás reformjához szól, ós ellentétben a mai irányzattal, meggyőzőleg mutatja ki, hogy igazi jogi képzés filozófiai előképzés és alapvetés nélkül lehetetlen, a miért is óhajtandó, hogy a filozófiai közoktatásunk minden egyes organumába, minden egyes iskolába bevitessék. Fejtegetéseit teljesen aláírjuk. Filozófia és jogbölcsészeti képzés nélkül nem lehet valaki igazi jogász. Bizony igen kár volt egy tanár túlságba menetele miatt, egészen ötletszerűen kilökni a jogbölcsészetet a vizsgálati tárgyak köziil; és igen jól tennék jogakadémiáink, ha legalább a kötelező kollokviumok által biztosítanák e tárgynak az őt megillető helyet a jogi képzésben. Az Evang. Egyház és Iskolában Stromp László folytatja czikkeit a vallástanítás reformja kérdésében elfoglalt álláspontja védelmére ; Horváth Sámuel pedig (a 6-dik számban), az Erd. Prot. Lapban felhangzott óhajtás visszhangjaképen a két protestáns egyház uniója érdekében szólal fel. Stromp László czikkeire még visszatérünk; Horváth Sámuel czikkére pedig (daczára annak, hogy az Evangélikus Szemle következetesen azt írja lapunkról, hogy az unió útját egyengetjük) csak azt jegyezzük meg, hogy a lutheránus és a kálvinista egyházak egyesítésének eszméje felett átgázolt már a történelem, nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is, és ennek hangoztatása ma már csak pusztában elhangzó szó. Mindkét egyház oly történelmi kialakulást nyert már, hogy az egyesülés útjában nemcsak az anyagi kérdések állanak, a mint Horváth Sámuel véli, hanem hitelvi felfogások és egyéb más okok is, úgy, hogy az valóságos lehetetlenséggé vált egyik vagy másik egyház önmegtagadása nélkül. Ne azok az eszmék foglalkoztassanak tehát bennünket, a melyeknek megvalósítása nemcsak hogy lehetetlen, de valójában nem is szükséges ; hanem inkább azok, a melyek megvalósíthatók ós protestáns egyházaink erősítésére szolgálnának, azok minden önmegtagadása nélkül. Nem a két egyház valóságos egyesítésére, de ez egyesítésben mindkettőnek vagy elszíntelenítésére, vagy valamelyiknek önmegtagadására van nekünk szükségünk; hanem a testvériség fentartására, ápolására s a hitelvi kérdéseket nem érintő közös czélok érdekében erőink egyesítésére. Az erők ilyen egyesítésében és az egymás támogatásában álló testvéri uniónak hívei és hirdetői vagyunk és leszünk; a reális unió kérdését azonban hagyjuk csendesen pihenni, mert az nemcsak hogy létre nem hozná az uniót, de kettőből hármat és pedig még széthúzóbbat teremtene, ép úgy mint Németországon. — r. — n. MISSZIÓÜGY. Falusi belmisszió. (Folytatás.) III. Belmisszió az iskolában A másik nyilvános hely, hol a lelkészre munka vár: az iskola. Az iskolától most távolabb áll a pap, mint régebben. A konfirmácziói oktatást igaz, hogy rendesen ő végzi, de ezzel a hat heti munkával be is van fejezve iskolai működése. Pedig ha azt akarjuk, hogy templomi munkálkodásunkat a jövőre nézv.e megkönnyítsük s az evangélium erejének a népéletre való átvitelére utat készítsünk: akkor az eddiginél szorosabb összeköttetésben kell állanunk az iskolával. Nem mondom, hogy a vallásoktatást vegyük ki a tanító kezéből; jó kézben van az a tananyag és sok felügyelet alatt áll annak elvégezése. A mi feladatunk nem egyéb, mint a Krisztus személyének a gyermeki kedélyhez közelebb hozatala. Ezért nekünk az érintkezést fenn kell tartanunk az ismétlő iskolásokkal. Az emberi természet járulékát képező gonosz a serdülő korban a legerősebb ; ekkor van szükség a legszigorúbb felügyeletre, hogy a rosz elem, mielőtt uralomra jutna, kellő határok közé visszaszoríttassék s a lélek jóra irányuló ösztöne előre segíttessék. Az ismétlő iskolásokkal rendszeresen foglalkoznunk kell, még pedig hetenként legalább egy órában. Ezt az órát legczélszerűbb a rendes tanulási időből, pl. szombaton délután, vallástanítás czímen elszakítani. A lelkész elbeszélő, vagy beszélgető modorban foglalkozzék a gyermekkel, eleinte minden segédeszköz nélkül, hogy ismeretet szerezzen a gyermekek általános hitbeli állapota felől; csak azután vegye elő a bibliát, még pedig első sorban annak evangéliumi részét. Olvasson belőle Ő, olvastasson versenkint a gyermekekkel, magyarázza meg röviden, s egy-egy szebb verset tanultasson is be velük, — a mit a következő órán felújíthatnak. Később vagy köz- vagy az egyház költségén járasson az ismétlősök számára egy-egy valláserkölcsi irányú lapot: pl. a Kis Tükört, az Ébresztőt. A Szentírás mellett ezeknek szebb czikkeit is olvasgassák, hogy mindig legyen újabb és újabb anyag a beszélgetésre, így szerez lassankint a gyermek ismeretet a Szentírásban s az ország különböző vallás-erkölcsi mozgalmai felől, melyeknek tudata fejleszteni fogja lelkében a munka vágyát. Falun ifjúsági egyesületet nem lehet most még alakítani; ehhez a tagoknak bizonyos mértékű szellemerkölcsi fejlettségére van szükség, a mi falun hiányzik. Itt inkább a már meglevő egyesület, a játszóház irányának nemesítésére kell törekednünk. Hiába rontunk a játszóházaknak: azokat erőszakkal meg nem senmisíthetjük ; hiába jő segítségünkre a miniszteri eltörlő rendelet : nem birunk vele. Az emberi természet társulási ösztöne csellel is megőrzi a maga joe;át. Nem is kell ezeket a helyeket eltörülni, hanem csak vallásos alapokra fektetni. De ez nehéz munka! Voltak buzgó lelkészek, kik bibliával kezökben léptek az ifjúság játszó helyiségébe ; a mit ott tapasztaltak, meggyőzhette őket a felől, hogy csak évek lassú, de megszűnés nélküli munkája változtathatja meg ezeket az állapotokat. Mert ne gondoljuk, hogy itt csak ideig-óráig tartó rosz szokásokkal találkozunk, melyeknek helytelenségét talán