Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-23 / 8. szám

8. szám. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. mainak s a hitvitázásoknak. 1581-ben egy Szántó István neVű jezsuitát helyezett át rendje Nagyváradra, a hol ez, mint lelkész és hitvitázó, a legszélesebb körű működést fejtette ki. E működés pedig hatás nélkül nem maradt. Bejáratos lévén az előkelő családokhoz, a Pázmány-családdal is megismerkedett, s könnyen föltehetjiik, hogy a buzgó r. katholikus háziasszony szivesen is látta körükben. Szántót a protestantizmus továbbterjedésének meggátlására küldte a jezsuita-rend Nagyváradra, s ő — valljuk meg, nagyon ügyesen — az elpártoltak visszatérítésével akarta czélját elérni. Mostohája segítségével csakhamar áttérítette a csak 13 éves Pázmányt is a r. katholikus vallásra. Pázmány csakhamar ezután Kolozsvárra ment tanulni; majd a jezsuitarendbe lépvén, Krakkóban töltötte a kétévi novicziusi időt, honnan a tehetséges fiatal embert Bécsbe, majd Ilómába küldötték elöljárói. Itt különösen Bcllarmin liobert, a világhírű „Disputationes de controversiis fidei christianae adversus huius temporis haereticos" czímű nagy munka szerzője, olasz bibornok tett rá mély és maradandó hatást, mely a fogékony lelkű ifjúban soha ki nem törölhető nyomokát hagyott hátra. 27 éves korában szentelték pappá, de már előbb áthelyezték Gráczba, tanulmányi felügyelőnek. Egy évre rá Bécsbe került a bölcsészet tanítójául; majd hazajött Magyarországra, hogy feladatához, a római katholikus vallás régi fényének visszaállításához hozzáfogjon ; hogy elméjének hódító erejével, kitartó munkásságával s cicerói szónoklatával megmentse a római kath. egyházat a végenyészettől. Föllépését siker kisérte, s ezért a jutalom el nem maradhatott. Főúri családjaink egymásután tértek vissza a római egyház kebelébe, s e munkásságáért 1616-ban turóczi prépost, majd, még ugyanabban az évben, esztergomi érsek, 1629-ben pedig bíboros lett. Meghalt 1637-ben. Lássuk most röviden Szenezi Molnár életét. Szenczen, Pozsonymegyében született 1574-ben, tehát négy évvel volt fiatalabb Pázmánynál. Szegény, nagyszámú családdal biró molnár mesterember fia volt, ki iskoláztatni is alig tudta, anyagilag segíteni meg épen nem segíthette. Iskoláit Szenczen, Gönczön, Győrben és Debreczenben végezte; de a magasratörő, ábrándos lelkű gyermeket valami sejtelmes vágy szállta meg, s 15 éves korában külföldre vándorolt, Wittenbergben, Heidelbergben, Strassburgban és Genfben tanult, folytonos nélkülözés s óriási nyomor közepette, mert bohémé lelke, egy helyen sokáig nyugodni nem tudott. — 1595-ben baccalaureatussá lett Strassburgban ; de innen, mivel Kálvin értelméhez szított. Heidelbergbe kellett távoznia. Rövid időre haza térvén, Rohonczon lett lelkész, de nyugtalan szelleme nyugodni nem hagyta. Visszatért hát Németországba s Heidelbergben nyomdai javító, majd, midőn szótárá s zsoltárait kiadta, Móricz hesszeni herczeg és V. Frigyes pfalzi választófejedelem pártfogása alatt s kegyéből éldegélt, 161 l-ben egy férjétől elvált asszonyt, Ferinari Kunigundát, vett feleségül, s ez időtá t többen hivták haza, hogy tehetségét a túlsúlyra kapott római katholikusok ellenében érvényesíthesse; igy Bethlen is a gyulafehérvári iskolához. Haza is jött, de megint nem volt itthon maradása. Visszament Heidelbergbe, hol azonban a 30 éves háború küzdelmében mindenéből kifosztatva s keservesen megkínoztatva, végre rászánta magát a végleges hazajövetelre. Előbb Kassán lakott, majd Kolozsvárra ment, irodalmi munkásságban keresve vigasztalást, mignem a halál 1636-ban megváltotta a hánvtvetett küzdelmes élettől. E rövidre fogott, vázlatos életrajzokból láthatjuk már, mennyi ellentét van Pázmány és Szenezi Mobiár életpályája között. Hogy nemcsak születésük, de neveltetésük is mily éles ellentétben áll egymással. Pázmány tekintélyes, régi s hagyományaira büszke családból származik. Atyja előkelő állást foglal el a vármegye közigazgatásában, s a jó mód mellett gyermekének neveltetésére is mindent megtehet, Iskoláztatását a legelső tanítórendtől kapja, s Rómában, az örök városban, fejezi be tanulmányait, temérdek műkincs és emlékek közepette, melyeknek tanulmányozása a legnagyobb élvezet egy tanulni, tudni szerető emberre. Szenezi ellenben egy szegény molnár gyermeke, hol a kör, melyben született s nevelkedett, közel sem, vagy vajmi ritkán lehet alapja, lépcsője egy magasabbra törekvő szellem emelkedésének. Nyomorral küzdve kezdi meg tanulmányait, s nyomorral végzi be, úgy a hogy, a külföldön. Pázmány elvégzi tanulmányait; hazajön, hogy a protestantizmust hódító útjában feltartóztassa, hogy hazánk életének majd minden terén nyomait hagyja munkásságának. Politikus, s mint ilyen a római kath szellem követője; a közművelődés terén is iskolák alapításával s a papoknak szigorúan tudományos szellemben való neveltetésével mintegy előkészül főczéljára: a térítésre, az egyház régi fényének visszaállítására. Ezt pedig csakis állhatatos, szilárd, kitartó munkássággal, csakis itthon, a nemzet lelkéhez szólva, minden befolyását értékesítve érhette el. Szenezi nyugtalan ember volt. Itthon, a midőn rá legnagyobb a szükség, nem volt maradása. A külföldön barangol egyik helyről a másikra, s csak akkor jön haza, midőn az élet megtörte, a csalódás és sok szenvedés lelkierejét megbénította. De ha nézzük, micsoda szél vitte őt a külföldre: enyhébben ítélünk fölötte és gyengeségét mentve látjuk. Czélja az volt, hogy megismertesse nemzetével a külföldön uralkodó szellemet és elterjedt tudományokat, s viszont, hogy a magyar nemzetet megismertesse a külföld népeivel. Az előbbinek remek példája: zsoltárai, melyeket franczia és német minták után fordított magyarra; az utóbbinak pedig: Magyar Nyelvtana, mit latin nyelven irt meg. Pázmány irodalmi munkássága majdnem kizárólag vallásos, bár a nemzeties elem is megcsendül benne. Szencziében karöltve jár e kettő. Pázmány legnagyobb munkájában, a Kalauzban, egész munkásságának irányát meghatározza: az igazságra akarja vezérelni az elméket. Ö a római katholikus vallást tartja az egyedül üdvözítő vallásnak. Ezt helyezi a vallások csúcspontjára; tehát csakis ezzel foglalkozik behatóbban, s a nemzeties elem nála nemcsak irodalmi, hanem a politikai működésében is háttérbe szorul. Szenezi legnagyobb, legmaradandóbb becsű munkájának ellenben már a forrása is olyan, a melyben ép úgy kifejezésre jut a vallásos, mint a nemzeties elem, t. i. a zsidó-költészet. Azon népé, melynek sorsát a magyar nép sorsával már a XVI. században annyira szerette összehasonlítgatni a magyar krónikás, s a mely költészetről Willemain is azt mondja, hogy a hazaszeretet és a mély vallásosság seholsem forrt úgy egygyé s lett olyan elválaszthatatlan egészszé, mint benne. Pázmány főmunkájának forrása olyan, melyben pusztán csak a római katholikus szélleni jut kifejezésre s melyben dogmák vannak fejtegetve; egy ilyen munkában tehát nemzeties érzést hiába keresünk; de nem találunk polemikus irataiban sem, az egy Magyarinak szánt feleletet kivéve. Azonban itt is csak azért, hogy 16