Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

paradoxonban fejezhetünk ki: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek, — mert nálam nélkül semmit nem cselekedhettek" — nálam nélkül semmik vagytok. Dr. Maclaren után* B. Pap István. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek. Hírnevesebb egyházi szónokok művei nyomán írta Jancsó Sándor nagyenyedi ref. lelkész éstheol. m. tanár. Kolozsvár, 1902, Stein János könyvkereskedése. I. kötet 252 lap. Ára 4 kor. Jancsó Sándor nagyenyedi ref. lelkész és tlieol. rn. tanár mint predikáczió író most jelenik meg először a nagyközönség előtt. Egyházi beszédei ez első kötetében, a mint a czim és az előszó is mondja, nem eredeti, hanem átdolgozott beszédeket ad, hírnevesebb német theológusok és egyházi szónokok művei nyomán. E hírnevesebb német theológusok és prédikátorok: Schwartz, Mayer, Wendel, Enauert, Tamm, Pfundheller, Ulrici, Maurer, Debes, Hagenbach, Lang, Buhler és Engelmann, a kiknek nyomán 20 ünnepi és alkalmi és 10 közönséges predikácziót foglal magában a kötet. Ajánló sorokat néhai Molnár Albert kolozsvári tlieol. akadémiai tanár írt a munkához, a melyekben azt, mint olyant, a mely dicséretes és a mely termékenyítőleg fog hatni, örömmel üdvözli és a legmelegebben ajánlja. A külföldi hírneves theológusok sorozata, Molnár Albert ajánlása, de legfőképen; magának Jancsó Sándornak neve érdeklődéssel vétette kezembe a kötetet, remélvén, hogy számban ugyan igen, de értékben nem épen gazdag magyar predikáczió irodalmunk egy valóban értétes, használható és ajánlható munkával fog általa gyarapodni. E reményemben azonban, sajnálattal kell kijelentenem: csalódtam. Nem abban az értelemben csalódtam, hogy nem találtam volna meg a kötetben azokat a mély theológiai fejtegetéseket (— az író ugyan „igazságodnak nevezi; de majd ezekről továbbat! —), szellemes fordulatokat és megragadó képeket, a melyekre való tekintetből szerző érdemeseknek tartotta a beszédek átdolgozását, mert ezeket mind megtaláltam bennök. De csalódtam a beszédek építő ereje és használhatóságuk tekintetében. Legelső sorban a használhatóságról szólok, hogy azután az építő erő tekintetében való kifogásaimat mondhassam el. Épen nem vagyok barátja a csengő-bongó frázisokból alkotott, de a mellett az igazi, mély dogmatikai ós erkölcsi tartalmat nélkülöző egyházi beszédeknek. Az ilyen beszédek csak olyanok, mint a görögtűz és a tiizi játék, a melyek néhány pillanatra elkápráztatják a szemet, de maradandó hatást és elhatározást eredményezni nem képesek. Igen becsülöm azért az olyan prédikátort, a ki kezébe vévén a kutatás és vizsgálódás ásóit, arra vállalkozik, hogy a hitnek és az erkölcsi életnek a frázisok és hangzatos dikcziók homokja által betemetett forrásait feltárja és azokból merítsen. De viszont feltétlen követelménynek tartom azt is, hogy a ki a gyülekezethez szól, az vegye tekintetbe a vallási és erkölcsi tudatnak és ismeretnek ama fokát is, amelyen hallgatói állanak, és úgy szóljon hozzájok, hogy beszéde ne legyen előttük ismeretlen és érthetetlen nyelv. A zsidókhoz irott levél 5: 14. verse szerint azoknak való a kemény étel, a kiknek ízlése odáig fejlődött a tapasztalás által, hogy meg tudják különböztetni a jót a rosztól. Ebből pedig az következik, hogy a kik még idáig nincsenek fejlődve, azokat nem kemény étellel, hanem tejnek italával kell táplálnunk, mindaddig, a míg a kemény táplálék megemésztésére is képesek nem lesznek. — Egyéni véleményem szerint Jancsó Sándor nagyon tévedt predikácziói megválasztásában és kidolgozásában, a mikor ezt az elvet figyelmen kivül hagyta. Egyáltalában nem vonom kétségbe, hogy az ő nagyenyedi gyülekezete áll a vallási és erkölcsi tudás ama magaslatán, a melyen egyházi beszédei megemészthetők arra nézve ; de tagadnom kell azt az állítást, a mit predikácziós kötete előszavában hangoztat, hogy beszédeit „a legegyszerűbb falusi gyülekezet is megértheti". Beszédeit olvasva, azok a kik a bennök fejtegetett mély theológiai kérdésekben járatosak, élvezetüket találhatják ugyan, ha nem is értenek azokkal egyet; de őszintén meg kell mondanunk, hogy azok a mi gyülekezeteink vallási és erkölcsi tudata fokán megemészthetetlen kemény ételek. Kifogásaim másik része azonban sokkal fontosabb ezeknél. A külső előterjesztési forma, ha igen lényeges is, s ha ellene kifogásaink lehetnek is, még nem egy a belső tartalommal, s azzal, a mit építő erőnek szoktunk nevezni. Lehet az előterjesztési mód bármily hangzatos és csengő-bongó, vagy legyen bármily elvont ós csak a hit és erkölcs mélységes igazságaival ismerős lélek előtt érthető, még nem alterálja a belső értéket és a valódi építő erőt, Lennének azért Jancsó egyházi beszédei bármily elvontak és csak a beavatottak által megérthetők, nem bírálnám őket meg oly szigorúan, ha nem forogna fenn bennök a belső építő erő hiánya is. Azonban ez is fennforog, még pedig bő mértékben. Úgy látszik, hogy Jancsó, épen azokban a beszédekben, a melyekben a pozitív keresztyén hit alapigazságait kellett volna felmutatni, olyan szerzők után indult, a kik járatosak ugyan a mély theologiai fejtegetésekben, de a kik épen nem állanak a pozitív hit ama fundamentumán, a melyen az élő hitű és szeretetben munkás keresztyén egyházat fel lehetne építeni. Nem ismervén az eredeti beszédeket, a melyeknek alapján dogmatikus predikácziói készültek, nem tudom megmondani, hogy a bennök nyilatkozó unitárius ízű, sőt néhol egészen unitárius felfogás az eredeti szerzőké-e vagy pedig Jancsó-é ? de az kétségtelen, hogy a kötetnek épen azok a prédikácziói, a melyek a Krisztus személyével és váltságmunkájával, a Szent Lélek hatásaival és a keresztyén egyházzal és keresztyén élettel foglalkoznak, olyan raczionális és olyan unitárius szellemet lehelnek, hogy bármely unitárius pap büszke lehetne reájok. Ha e