Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

lépnie. Az evangéliumnak a szocziális kérdésekre való alkalmazása viszonyba hozza az egyházat az állammal. Az evangélium a szabad meggyőződéssel, az állam ellenben a törvénynyel hat. Állam és egyház sohasem zavarja össze a maga szerepét. „Ha az egyház törvényeket alkotna, megszűnnék benne az evangélium munkássága; s ha az állam evangéliumot csinálna, úgy nem tarthatná fönn a törvényeket". „Kálvin egyházállama és Zwingli államegyháza sohasem volt oly életerős és fejlődésképes alkotás, mint Luthernek látszólagos gyakorlatellenes ideális gondolata." Miután így az előadó nifírkáns vonásokban ismertette Luther viszonyát kora ethikai és szocziális kérdéseihez, előadása második részében röviden megfelelt arra a kérdésre, hogy Luther nézetei és elveiből melyek volnának ma is korszerűek, s Luther értelmében mit tehetünk mai korunk szocziális állapotainak megjavítására? Fejtegetéseinek eredményét a következő öt pontba foglalta össze: 1. A viszonyok alapos ismerete és elfogulatlan megítélése első feltétele az állapotok megjavításának. 2. Az egyház ne hajoljon meg a korszellem előtt, hanem szabadon tegyen erkölcsi bizonyságot s mondjon erkölcsi ítéletet. 3. A tényleges bajokat az egyház a községi élet fejlesztése, s a népies gyakorlati prédikálás útján szanálja. 4. A népélet bűneivel és bajaival szemben az állam és a társadalom védelme veendő igénybe, s általában törekednünk kell az evangéliumnak az összes életviszonyokravaló alkalmazására. Luther szellemében azonban jól különböztessük meg az államot az egyháztól. 5. Luther abban is példányképül szolgálhat nekünk, hogy a mindenható Isten jelenlétében vetett hite folyton optimista jellegű volt az emberek és viszonyok megítélésében. Egyek vagyunk vele máig is az evangélium világtörténeti szocziálethikai erejébe vetett hitében. A közgyűlés azzal hálálta meg e tartalmas előadást, hogy annak megvitatásától teljesen eltekintett. A közgyűlés második napján Kinzel berlini tanár tartott előadást „A szabadság a művészetben" czím alatt. Ebben a következő kérdéseket fejtegette: 1. A művészetnek szabadnak kell lennie, vagyis függetlennek minden külső befolyástól s az alsóbb vágyak és szenvedélyek unalmától. 2. A művésznek erkölcsi személyiségnek kell lennie. 3. Az erkölcsi személyiség maga szab határokat és korlátokat a maga alkotásainak, úgy az eszthetika, mint az ethika által. 4. A ki ezeket a korlátokat nem ismeri, annak művészetét a közerkölcsiség és közjólét Őreinek kell korlátozniok. A nyilvános kritikának és a hatóságoknak tiszte az erkölcsiségre való tekintettel visszautusítani ily művészetet. 5. E végből egy jól elkészített és gyakorolt czenzura-hatóságra s oly kollégiumra van szükségünk, a melynek tagjai a művészeti termékek erkölcsi hatásának megítélésében illetékesek és végérvényesen döntenek. 6. Ilyen hatóságtól üdvös eredményt várhatunk úgy a közerkölcsiség védelme, mint a műintézetek és kiállítások sikere tekintetében. Ezt az előadást többen is megvitatták. A kérdést a belmisszió szempontjából Henning birodalmi képviselő, Reichard pózeni főegyházi tanácsos, Mahling hamburgi lelkész, Stöcker berlini udvari lelkész és Jannschmidt kötheni lelkész tárgyalták, s általában a czenzurális hatósággal szemben foglaltak állást. Ezeknek behatása alatt a kongresszus újból is hangsúlyozta a belmisszió abbeli feladát, hogy a nép erkölcsi lelkiismeretét fölébreszsze, erősítse s annak beismerésére vezesse, hogy minden rendű ós rangú emberre nézve az üdv kizárólag a Krisztusban van. Az erkölcsbirói hatóság létesítésétől tehát eltekintett a kongresszus, bár ugyancsak kiemelte a Krisztus evangéliumának hiterősítő és erkölesnemesitő hatását a művészetre vonatkozólag is. Végül Stammler hallei tanár a polgári törvénykönyvről és a belmisszióról értekezett, és közelebbről a német polgári törvénykönyvnek szocziálethikai gondolatait fejtegette. 2. A Gusztáv-Adolf-egyesület 54-ifc évi nagygyűlése. Köln városában, a pápás nagygyűlések e kedvelt helyén tartotta október 1—3. napjain a Gusztáv-Adolf-egyesület ez évi közgyűlését, a melyen az üdvözletek és az arra adott válaszok hangján nagyon is meglátszott az osnabrücki pápás nagygyűlés hatásaként a diplomatikus modor. Közel 300 vendég volt jelen, köztük dr. Baltik püspök és dr. Teutsch nagyszebeni lelkész Magyarországból, kik mindketten hálatelt szívvel emlékeztek meg az egyesületnek a magyarhoni ev. egyház iránt tanúsított jóindulatáról. Az első napi ünnepi istentiszteleten Schnelle.r kölni (volt bethlehemi) lelkész liturgiája mellett Rogge potsdami lelkész szónokolt, ki Jezsiás 44: 24 v. fölött a hála, ima és béke harangjáról szólott, s a zivatar harangját el kívánta némitani. A Gusztáv-Adolf-egyesület művét „Isten akaratának" mondotta a hívek védelmére, elleneink boszúságára s az evang. egyház áldására és hasznára. Az istentisztelet után a német egyházközségek által felajánlott s az oltárra művésziesen elhelyezett szent edényekért a központi elnökség nevében Hesekiel pózeni generál-szuperintendens mondott köszönetet. Az első nyilvános népies gyűlést Terlinden duisburgi szuperintendens szónoklata vezette be, a melyben az osnabrücki pápás nagygyűlésen fölvetett „új kulturharcz" akadályát a porosz királyságban s a német birodalmi egységben mutatta fel. E gyűlésen az ev. főegyházi tanács részéről Goltz, a kormány részéről Balan elnök, Köln városa részéről Beeker polgármester s a bonni theol. fakultás részéről Sachsse tanár üdvözölte a Gusztáv-Adolf-egyesületet, s az egyesület áldásos munkájában mindannyian „a béke művét" hangoztatták. Erre Fánk központi elnök közel 1800 hallgató jelenlétében hatalmas szóval köszönte meg az üdvözleteket, és sok históriai tudással Köln " városa múltját ismertette. Hithűség és erős német hazafias érzület jellemezték beszédjét, a melyre aztán még a többi németországi és külföldi követek üdvözletei következtek. A beszéd mély hatást gyakorolt a jelen volt díszes és előkelő közönségre. Az első nyilvános főgyűlést Beek bayreuthi egyházi tanácsos ünnepi szónoklata előzte meg, ki Zsid. 6. alapján a Gusztáv-Adolf-egylet bátor munkájáról szólott, mivel az az Isten tetszésén alapul és Isten nevében és erejében jó munkát végez. A gyűlésen Bank elnök az egyesület veszteségeit ismertette a lipcsei bank bukása folytán. (900 márka részvény elveszett, s a 185 ezer márka folyó számlának is 40 %-a elveszettnek tekinthető.) Majd Krisztus valódi egyházáról szólott, mely az osnabrücki kijelentésekkel szemben az összes vallásfelekezetek valódi híveiből alakul, s hangsúlyozta az egylet valódi ev. ökumenikus jellegét. A rendkívül tanulságos évi jelentést FLartung jegyző terjesztette elő, a melyre aztán az egyes képviselők jelentései következtek. Ez alkalommal a két magyar képviselő is beszédet tartott. Az esti gyűlésen Braun stuttgarti főegyházi tanácsos az egyesület három nagy barátjáról: Beyschlagról, Frommelről és Baurról emlékezett meg. A rajnai ünnepi adományokból megemlítjük a rajnai 709 lelkész által gyűjtött 2550 márkát a bécsi theol. otthon, s a rajnai ev. tanítói kar 2900 márka adományát az osztrák ev.