Protestáns egyházi és iskolai lapok – 44. évfolyam – 1901.

1901-04-28 / 17. szám

nem teljesítette, miután a kerületnek erre vonatkozó, de más formában (1. a 600.000 korona kölcsön dolgát) előterjesztett kérése tárgyában már elvileg és pedig elutasítólag döntött. A harmadik napi iilés Dókus Ernő kongrua-bizott­sági előadónak a napirend előtt való felszólalásával kezdődött, a melyre némely napilapnak az a téves tudósítása adott alkalmat, a mely szerint a konvent azt határozta volna, hogy a kongrua-segélyek a konventhez utalványoztassanak, holott az előző nap elfogadott keze­lési szabályzatban világosan ki van mondva, hogy az utalványozás az egyházkerületek elnökségei czímére tör­ténjék. E téves tudósítás rektiíikálandó, nehogy félre értésekre adjon alkalmat. A rektifikáeziót. bár helyesen közöltük a határozatot, mi is megteszszük; de hozzá fűzzük, hogyha a konvent feleslegesnek tartotta is a protestáns sajtóiroda felállítását, arról mégis szükséges volna intézkedni, hogy a napilapoknak az egyházi kér­désekben teljesen tájékozatlan tudósítói pontos informá­cziókat nyerhessenek az előadóktól. Az informálás eme szervezését nemcsak a napilapok érdekében tartjuk szük­ségesnek, hanem még az egyházi lapok érdekében is; mert még a dologhoz értő egyházi laptudósítóknak is igen bajos mindent feszült figyelemmel kisérni, vagy pedig a gyakran igen terjedelmes előadói jelentésekből (ha ugyan megkaphatjuk) excerpálni a dolgok velejét. Ha az előadók megadnák a kellő informácziókat, a mi tudósítási feladatunk is nagyban meg volna könnyítve; másfelől pedig kikerültetnék az, hogy a napilapok elfer­dített közleményeket adnának egyházi gyűléseink hatá­rozatairól. Igen kérjük tehát az informálásról való gon­doskodást. A tiszántúli kerület, egy felmerült eset alkalmából arra kérte a kon vetet, hogy tegyen felterjesztést a kor­mányhoz az iránt, hogy a kongnia biróilag le nem fog­lalhatónak jelentessék ki. Többek hozzászólása után a konvent el is határozta, hogy felkéri az igazságügymi­nisztert, hogy a kir. táblák útján utasítsa a bíróságokat ily értelemben; a kerületek pedig figyelmeztessék a lel­készeket, hogy kongruájok bírói lefoglalását mindenkor felebbezzék meg az illetékes hatóságoknál. Dókus Ernő, a közalapi végrehajtó bizottság elnöke előterjesztést tevén az iránt, hogy a kongruás lelkészek által fizetendő közalapi járuléknak megfelelőleg minden lelkész illetménye emeltessék 1 kor. 20 fillérrel, némi vita után, a melyben az ellenvéleménynek Fejes István és Antal Gábor voltak a szószólói, kimondotta a konvent, hogy a lelkészek ép úgy tartoznak a közalaphoz járulni, mint a többi egyháztagok, s hogy miután a lelkészeknek közalaphoz járulása nem önkéntes, hanem kötelező: fel­iratot intéz a kultuszminiszterhez az iránt, hogy e járu­lékok a kongruánál a leszámítható terhek közé vétes­senek fel. Tudomásul vévén, hogy a kultuszminiszter néhány, 1898. január l-ig nem szervezett, illetve vissza nem állít­tatott erdélyi lelkészi állásnak nem hajlandó megadni a kongrua-segélyt, elhatározta a konvent, az erdélyi egy­házkerület felterjesztésére, hogy feliratot intéz a minisz­terhez az iránt, hogy a lelkészhiány miatt üresen álló és adminisztrátorokkal betöltött lelkészi állások számára is utalványozza a kongruasegélyt. — Ugyancsak ilyen értelemben történt a határozat az erdélyi egyházkerület arra vonatkozó felterjesztése tárgyában is, hogy a ki­egészített lelkészi javadalmak arányában esedékes adók és gyámintézeti járulékok levonásba vétethessenek. A Váró Ferencz által előterjesztett gimnáziumi tan­tervet a konvent elfogadván, leküldi a kerületekhez, hogy ahhoz lehetőleg alkalmazkodva, törekedjenek az egységes tanterv megvalósítására. Ezután a közigazgatási bizottság jelentései követ­keztek. Fontosabb pontjai voltak a nagygeresdi meg­újított egyesség életbe lépése határidejének megállapí­t ás a. a baptizmus terjedése ellen világi hatósági véde­lem kérése, a zsinattartás iránt való intézkedés és az „erdélyi püspök" czírn kérdése. A geresdi egyesség életbe lépését f. é. június l-ben állapították meg és hasonló intézkedés tételére felkérik az evang. egyetemes gyűlés elnökségét is. A baptistaság ellenében világi hatósági védelem kikérését, a lelkiismereti szabadság sérelme nélkül nem látván lehetségesnek a konvent, a tiszántúli kerület e tárgyban történt felterjesztését ad acta tette. Es egész helyesen. Igazán meglepődve hallottuk, hogy a lelkiismereti szabadság elvét zászlóján viselő magyar ref. egyház, vagy legalább annak egy kerülete ily intézke dést kért. Ilyen kérelem csak a belső tehetlenség érze­téből fakadhat. A pápistaság is ily indokból hozatta a törvényeket a protestantizmus ellen és indíttatta ellene a világi hatóságok által a véres üldözéseket. Hogyan siilyedhetnénk hát le épen mi a pápistaság színvonalára?! Nem hatósági védelemre és üldözésre van itt szükség, hanem a kura pasztorális s a belmisszió lelkiismeretes gyakorlására. Igazán szégyene és halálos ítélete volna egyházunknak, ha magunk jelentenénk ki, hogy a szek­tákkal a magunk erején nem tudunk megbirkózni, hanem világi hatósági védelemre van szükségünk! Érdekes és fontos dolog, hogy a zsinat kérdésé­ben, a dunántúli kerület felterjesztésére, végre meg­mozdult a konvent és kiküldte az előkészítő bizottságot. Debuisset pridem. A bizottság tagjai, a konventi elnökség elnöklete alatt így alakult meg: Dunamellékről : Szilágyi Dezső és Kovács Albert; Dunántúlról : Antal Gábor és Molnár Béla; Tiszáninnenről: Bernáth Elemér és Fejes István; Tiszántúlról: gróf Degenfeld József és Zsigmond Sándor ; Erdélyből : báró Bánít'y Dezső és dr. Bartók György. Jegyző: Zsigmond Sándor. A bizottság utasít­tatott, hogy a zsinatra kerülő tárgyakat vitassa meg. terjeszsze le a kerületekhez és azok véleménye meg­hallgatásával tegyen előterjesztést a jövő évi konventre. Következett ezután a nap legérdekesebb tárgya, az „erdélyi püspök" czím kérdése. A közigazgatási bizottság azt javasolta, hogy a konvent, bár az e tárgy­ban történt második miniszteri intézkedés sem kielégítő, ne feszegesse tovább a dolgot, hanem térjen napirendre felette. A napirendre térés azonban nem ment egy köny­nyen. Az erdélyi képviselők, élükön báró Bántify Dezső­vel, ellene mondtak a bizottsági javaslatnak és a má­sodik miniszteri rendelkezést még sérelmesebbnek ítélvén, mint az elsőt, a teljes jogorvoslatot követelték. Az így megindult vita azután teljes jellemzésére szolgált mai egyházpolitikánknak, a melyek elve : csak mindent cirCumspectusosan, hogy valamiképen kuruczok­nak ne láttassunk és a kormány circulusait ne zavar­juk. A bizottság véleményét pártolók : Tisza Kálmán. Szilágyi Dezső, gróf Tisza István mind elismerték ugyan, hogy a miniszter rendelkezése nem volt szerencsés és ellenkezik a teljes egyenlőséget és viszonosságot biz­tosító újabb törvények szellemével; de azért .... csak nyugodjunk bele, és ne üssünk zajt. És a konvent több­sége, nem azok mellé állván, a kik a jog és törvény álláspontjára helyezkedtek, hanem azokéra, a kik a circum­spectusos egyházpolitika szószólói valának, némi szí­nezéssel és erősbítéssel a bizottság javaslatát fogadta el, kimondván a kérdésben a következő jellemző hatá­rozatot: „Ámbár a miniszteri rendelkezés, a második

Next

/
Oldalképek
Tartalom