Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

egyháztanács már el is fogadta. A szabályzat szerint az egyház több kerületre osztatik fel s mindenik kerü­letbe a presbitérium 2—4 diakónust válasz az írni­olvasni tudó s az egyház iránt belsó' buzgósággal visel­tető egyháztagok közül. A diakónusok kötelességei: a saját kerületükben felmerült panaszokat a lelkésznél bejelenteni, továbbá felügyelni arra, hogy a szülék gyer­mekeiket pontosan iskoláztassák s a kitűzött időben a konfirmáczió áldásaiban részesítsék. Kötelességük gon­doskodni arról, hogy a keresztszülék a keresztelések alkalmával jelen legyenek, valamint arról is; hogy a vegyesházasságok kötésénél egyházunk érdekei csorbát ne szenvedjenek. Különösen figyelniök kell arra is, hogy az egyházunkat, hitelveinket vagy reformátorainkat gúnyoló, babonaságot, tudatlanságot, fanatizmust terjesztő nyomtatványok népünknél olvasásra ne találjanak; ellen­ben a protestáns szellemű népies, vallásos olvasmányok kellő mértékben terjesztessenek s olvastassanak. A vasár­nap megszentelésén intés és példaadás által jó lelkiis­merettel közreműködnek. A vadházasságban élőket a lelkészi hivatalnak bejelentik. A kerületükben lakó új egyháztagokat a lelkésznek bejelentik s az elnökséget azoknak családi körülményeiről tájékoztatják. Vallásos estélyek vagy felolvasások tartása alkalmával a híveket figyelmeztetik s lehetőleg Összegyűjtik s gondosan őrköd­nek, hogy hitelveinkkel ellenkező szokások egyházunk hívei között divattá ne váljanak s gyökeret ne verjenek. A diakónusok 3 évre választatnak s hivatali esküt tesznek. A sárospataki egyháznak ezt az intézkedését mi is ajánl­juk a többi egyházak figyelmébe. A magyar keresztyénség és a királyság 900 éves jubileumát hálaadó istentiszteletekkel ülte meg a buda­pesti protestáns egyház. A reformátusoknál Pesten Szász Károly püspök, Budán Haypál Benő tartottak alkalmi beszédeket. Az evangélikusoknál Broschkó segédlelkész, b'chranz János, Horvát Sándor és Baehat Dániel végez­ték az istentiszteleteket. — Hogy az evangélikusoknál mennyiben vettek részt a hálaadó istentiszteleteken a hivatalos körök és az egyház elöljárói, — nem tudjuk, azt azonban szégyenkezve és megbotránkozva tapasz­taltuk, hogy a Kálvin-téri templomban minisztereknek vagy városi elöljáróknak még hire sem volt, — nemcsak, de távollétükkel tündököltek az egyház gondnokai és presbiterei is. Ha magunk se becsüljük meg magunkat, csoda-e, ha másoktól csak lenézést és semmibe vételt tapasztalunk ?! A zala-egerszegi protestánsok, kik nem régen külön lutheránus és kálvinista fiókegyházzá szervezked­tek, újabban templomépítési tervekkel foglalkoznak. Leg­utóbb közös értekezleten tárgyalták ezt a fontos kér­dést, az levén többek gondolata, hogy a két felekezet tagjai egy közös templomot építsenek és közösen indít­sák meg erre az országos gyűjtést. Az értekezlet azon­ban az erre vonatkozó indítványt nem fogadta el, hanem azt határozta, hogy az evangélikusok, a már a minisz­tériumtól megnyert engedély alapján a saját egyházuk' ban kezdik meg a gyűjtést, viszont a kálvinisták is gyűjtsenek a magok egyháza körében, tetszésökre hagyat­ván, hogy a begyűlendő összeget átadják-e egy közös templomra, vagy pedig külön templomot építsenek. Esperesválasztás. A felső-zempléni ref. egyház­megye Hajzer Endre hardicsai lelkészt választotta meg esperesévé. Lelkészválasztás. A belső-somogyi ref. egyház­megye gyöngyösmelléki gyülekezete Dömötör Lajos bre­kinszkai misszionáriust választotta meg lelkipásztorává. A brassói evang. magyar esperesség mult hó 22-én tartotta meg közgyűlését. Kiseb adminisztratív ügyek elintézésén kívül legfontosabb tárgya volt a gyű­lésnek Moór Gyula esperes lemondása. Moór Gyula 13 éven át viselte az esperesi hivatalt, s most, tekin­tettel az egyházmegyében már évek óta dúló és sze­mélye ellen irányuló torzsalkodásokra, letette hivatalát. Hogy e torzsalkodásoknak mi az igazi szülő oka, s mi a valódi tényállás? —igy messziről bajos eldönteni. La­punkban is jelentek ugyan meg erre nézve nyilatkozatok, de mi személyesen nem ismerve a körülményeket,nem fog­laltunk állást sem pro, sem contra. Most se teszszük, de annyit ki kell fejeznünk, hog^ az egyetlen erdélyi ma­gyar evang. egyházmegye e belső harczát igen sajnáljuk és szeretnénk, ha most már visszatérne kebelébe a bé­kesség és szeretet szelleme. A gyűlés az esperes lemon­dását elfogadta s az új választást február 16-ka határ­idővel elrendelte. Helyettes esperessé addig is Masznyik Gyula hosszúfalusi lelkészt választotta meg. Az esperesi hivatalra választással egyidőben történik meg az ales­peresre és a másodfelügyelőre való szavazás is. A nagygeresdi egyezség és Szeberényiék. Több­ször rá kellett már mutatnunk arra a testvérietlen és keresztyéntelen gyűlöletre, a mely az Ev. Egyházi Szem­lét és annak névtelen vagy álnevű munkatársait a kál­vinisták iránt eltölti. Most ismét rá kell mutatnunk annak egy csúnya példájára. A nevezett lap deczemberi szá­mában egy Lutheránus nevű író a két protestáns egyház közt megújítani szándékolt nagygeresdi egyezséget tár­gyalja. Kézzel, de sokkal inkább lábbal tiltakozik az uniónak evang. lutheránus egyházába való bevitele ellen, s ráállva arra a türelmetlen orthodox lutheránus, vagy jobban mondva : magyar-kálvinista ellenes alapra, a melyen Szeberényi lapja felépül, — az igaz lutheránus lelkiismeret ellen elkövetett bűnnek minősíti az egyezség ama rendelkezését, hogy a lelkészek a más felekezet tagjainak, azok szokásának megfeleloleg oszszák ki az urvacsorát. Már hogy tehetné ezt egy igaz lutheránus pap ?! Hiszen csak az ostyával való úrvacsora az igazi, s hiszen az orthodox lutheri felfogás szerint a kálvinista, a ki nem hiszi, hogy az úrvacsorában testi­képen veszi a Krisztus testét is vérét, az nem kresztyén és csak kárhozatot eszik és iszik. Lutheránus úrral nem akarunk vitatkozásba bocsátkozui. Ám vallja a maga konfesszióját; egy dolog azonban bizonyos, s ez az, hogy a mikor nem a lelkiismereten való erőszaktételről

Next

/
Oldalképek
Tartalom