Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

arra, hogy a hivek az Istennel való békesség kedveért, az érzület újjáalakítása nélkül, külső cselekedetekben keressenek menekülést. Épen a pápás egyház legfőbb tanítói, Ágoston és Aquinói Tamás tanították azt, hogy ha valaki ki akar békülni Istennel, annak ezt a dolgot nagyon komolyan kell vennie. Nem volt még soha olyan egyenes gondolkozású és igazán jó ember a földön, a ki azt tanította volna, hogy néhány varázsló formasággal, vagy néhány ezüst garassal meg lehet szerezni az Istennel való békességet, s nem volna szükség töredelmes szívre. Az elfogulatlan történet csak azt vetheti szemére a pápás egyháznak, hogy az bizonyos korszakokban soká elnézett ezen visszaélés fölött, hogy hosszú időn át megelégedett azzal, ha az emberek a külső egyházi engedelmességben szorgalmatoskodnak, hogy nagy értéket tulajdonított a külső jócselekedeteknek, az egyházi gyakorlatokhoz való alkalmazkodásnak, hogy áldozári feladata mellett sokszor elíelejtkezett a prófétairól, a mely pedig komoly katholikusok felfogása szerint szintén az egyház feladatai közé tartozik. Az emberiség jólétének semmi sem árt inkább annál a tévelygő vélekedésnél, hogy nincs szükség a becsületes életvezetésre, csak áhítatosan rajongjon az ember. E tekintetben az egészséges gondolkozású keresztyének teljesen megegyeznek egymással, bármely felekezethez tartozanak is. Azonban a pápás egyház nem elégszik meg a vallás és morál általános elvének a lelkek üdvére való összeforrasztásával, hanem azt tanítja, hogy a bűnbánó embernek föltétlen bizalommal kell fogadnia azt. a mit neki az egyház hinni parancsol. Alkalmazkodnia kell minden formasághoz és tantételhez. Engedelmeskednie kell föltétlenül az áldozárnak. A ki eme föltételeket nem teljesíti, az nem számíthat az isteni megbocsátás pecsétjére. Akármennyi jó tulajdonság lenne is különben benne, nem számíthat az idvességre. Mindazon egyházi intézkedések között azonban, a melyek a pápás hivő előtt drágák és szentek, a legfontosabb ezek sorozatában a gyónás. A keresztyén egyházba korán becsúszott az a szokás, hogy a bűnös az Ő keresztyén társának megvallotta a maga bűnét. Az aggódó kebelnek saját bizonytalansága érzésében hite és bűnbánata érdekében a hivő közösség támogatására volt szüksége, de mindenekfelett azokéra, a kik leginkább be voltak az isteni titkokba avatva, tehát a papokéra. A mi azonban századokon át gyakorlat volt, azt III. Incze pápa törvénynek jelentette ki, annyiban, hogy megparancsolta, hogy minden keresztyén gyónja meg bűnét évenkint legalább egyszer a maga papjának, főleg pedig valamelyik nagy ünnepet megelőzőleg, az úrvacsora vétele előtt. Ennek a gyónásnak azonban nem általános bűnbevallásnak, hanem magán fülbegyónásnak kell lennie. Aztán annak nem is szabad csupán Isten előtt végbemenő önkárhoztatásnak lennie, hanem azt a vallomást hallania kell a papnak, a lelki szószólónak. Tartózkodás nélküli bizalommal kell előtte beszélni a keresztyénnek, mintha csak önmagával beszélne ; egész lelkét ki kell önteni az áldozár előtt; el kell mondani legbensőbb indulatait, legtitkosabb gondolatait. Az áldozárnak be kell pillantania szive legtitkosabb redoibé, mert csak úgy határozhatja meg teljes bizonyossággal, hogy mi a megbocsátható és mi a halálos bűn. Á laikus ismerete tévedhet, de az áldozáré nem. Az áldozár Krisztus helyett beszél és megmondja a gyóntatónak, hogy mit kelle tennie, ha az Istennel való békességet megszerezni akarja. Az áldozár minden titkok birtokában föltétlen hallgatásra van kötelezve. A mit neki a gyónó elmond, azt semmi szín alatt sem közölheti mással. És el kell ismerni a pápás lelkészekről, hogy ezek a gyónás titkát szigorúan megőrizték. Többször volt rá eset, hogy az áldozár inkább meghalt, de a gyónás titkát nem árulta el Furrer K. után Ruszkay Gyula. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Apologia, cbZRZ clZ Ágostai Hitvallás Védelme. Irta Melancbton Fülöp. Az eredeti latinból magyarra fordította Mciyer Endre eperjesi theológiai tanár. A Luther-Társaság 34-dik kiadványa. Budapest, 1900. 428 lap, ára 3 korona. A testvér ág. hitv. evangélikus egyházban méltánylásra méltó derék munka folyik az egyházi öntudat erősbítésére. Egymásután adják ki jó magyar fordításban egyházuk közhitvallásait. Néhány évvel ezelőtt az Ágostai Hitvallást bocsátotta ki a Luther-Társaság Paulik János fordításában, a mely immár második kiadást ért. Tavaly a dunáninneni egyházkertilet támogatásával a Schmalkaldeni Czikkek jelentek meg dr. Masznyik Endre erőteljes fordításában és kiváló bevezetésével. Most ismét a Luther-Társaság költségén Melanchton hírneves Apologiá-ja látott napvilágot Mayer Endre eperjesi theológiai tanár fordításában. Derekas és korszerű munkásság napjainkban a hitvallások közrebocsátása. A protestantizmusnak jelenlegi szorongatott helyzetében hazánkban kétszeresen fontos dolog, hogy az egyháztagok hittudata a közhitvallások klasszikus tanításai által termékenyíttessék, irányíttassék, erősbíttessék. Nyilvánvaló ugyanis, hogy sem iskoláink, sem templomaink, sem pedig a közélet nem nyújt ma már elegendő táplálékot híveink egyházi szükségeinek kielégítésére, minélfogva az egyháznak többszörös kötelessége, hogy ezekről más úton is gondoskodjék. Az pedig kétségtelen, hogy az Istenigéje után a hitvallások nyújtják a legalkalmasabb tájékoztatást az ingadozók és a tájékozatlanok oktatására; a hitvallásokban megnyilatkozó erőteljes hit és lélek a hiterősbítésére és a hithűség fokozására is hathatós eszköz. A kézalatti magyar Apologia közvetlenül a latin eredetiből készült fordítás, a melyet Mayer Endre, az eperjesi theologiai intézet jeles tanára készített s a melyet Gyurátz F. és Baltik Fr. püspökök revideáltak. A gondos fordítást, mely elég folyékony és magyaros, számos magyarázó jegyzettel kiséri a fordító, a melyek jelentékenyen elősegítik a négyszáz évesnél idősebb és számos idegen vonatkozással bővölködő tudós munka megértését. Mert tudvalevő dolog, hogy az Apologia tudós munka; theológiai tudományos védelme az Ágostai Hitvallásnak. Az Apologia keletkezésének indokai és körülményei ismeretesek. Tudvalevő, hogy az Ágostában összegyűlt birodalmi rendek pápás pártja ellenezte az evangélikusok által benyújtott Ágostai Hitvallást, a melyre a császár rendeletéből a pápás theológusok Confutatiot