Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

mindenütt végezzük a névleges keresztyének rekrisztianizálását: biztos a reményünk arra, hogy magyar protestáns egyházunk magához tér, lábra áll és megerősödik. Elfoglalja az őt megillető helyet a külföldi testvéregyházak között, és betöltheti fontos hivatását a magyar nemzet életében. Nagy ós dicső ez a hivatás, és ez abban áll, hogy Jézus evangéliumától maga újjászületvén, ezzel az isteni erővel szülje újjá ós tegye nagygyá, szabaddá és hatalmassá a magyar nemzetet ; törje össze a hitetlenség ós a vakhit által e nemzet fiaira kovácsolt bilincseket, tisztítsa meg azoknak elkorcsosult erkölcseit, s vezesse vissza a lelkeket a világosság, a szabadság ós erkölcsi tisztaság krisztusi örök kútfejéhez ! E hittel és reménységgel zárjuk az ó- és várjuk az új esztendőt. Szőts Farkas. A rabok lelki gondozása. Ma, a mikor a lelki gondozás nálunk is kezd leszállani az elméletek felhőiből, hogy mint üdítő harmat segítse elő az élet fejlődését, talán nem lesz haszontalan munka, ha megnézzük azt, hogy miképen kell ennek hatni a burján és gyom között; a vad fában, a melyben a keresztyénség nemesítő oltóága meg nem eredett. Elszigetelten állanak ezek a társadalomtól, mint a vad törzsek a kertész faiskolájában. Kitépve és rakásra hányva, mint a burján és gyom a hasznos csemeték köziil. Ezek között is kell forgolódni Isten szolgájának. Ha csak futólag tekintünk is be egy kertész területére, abban az időben, a mikor a munka ideje van, a legtöbb lábnyom, fáradozásának legtöbb jele, épen a nemesítés alatt álló osztályba vezet. Mi is, mint az Úr kertjének munkásai, kell hogy ezeken a helyeken dolgozzunk a legnagyobb odaadással. Itt pedig a lelki gondozásnak kiválóan szép tere nyilik. Valósággal a gondviselés eszközei lehetünk a bűnösök megtartásában és a betegek gyógyításában. Első kötelességünk a betegség felismerése. Nem egyszer hallottam orvosok panaszát e nehéz feladat felől. S ha ez nem könnyű dolog a testen, nehéz a lélekben is. Valahányszor egy új betege jön a gondozásomra bízott intézetnek, mindig eszembe jut első kötelességem teljesítésekor egy amerikai felolvasó nyilatkozata, hogy a mikor két ember beszél egymással, akkor közülük mindegyik három emberré válik a valóságban. Börtönökben pedig e hármasság kialakulására különösen nagyon sok okot szolgáltat az a csaknem minden egyes letartóztatott által jól ismert dolog, hogy befogadtatása alkalmával egyházának lelkésze jellemzést köteles adni róla. Tudja azt is, hogy nagyrészben ez lesz irányadó a vele való foglalkozásban és esetleg a szabad lábra helyezés némely kedvezményeinek elnyerésénél. Ezért keresi a szép színeket és e miatt ékesíti ki az ő hármas képét, a mi a valóságban ilyen formán alakul ki: Együtt beszél két ember, a lelkész és a rab. Péter és Pál. Közülök az egyik, a megvizsgálás alatti, Pál lesz: 1. Olyan, a milyen valósággal, a milyennek az ő Teremtője ismeri. A valódi Pál. 2. Olyan, a milyennek ő maga ismeri magát Sohasem a valódi Pál, sőt igen gyakran nagyon is elütő tőle. Pál képzelt Pálja. 3. Olyan, mint a milyennek Péter gondolja őt. Sohasem a valódi Pál, nem is a Pál képzelt Pálja, hanem igen gyakran elütő mindegyiktől. Péter képzelt Pálja. A rab főfigyelme az első találkozásnál mindig arra irányul, hogy milyen legyen a Péter Pálja. Megtévesztésre törekvő lelke képmutatásba burkolódzik. Keresi az ártatlanság és vallásosság látszatát. Ezek kibontása után férhetni csak hozzá a lélek sebéhez. Azért nagyon fontos, hogy milyen lett az illető képe a lelkész előtt, mert akkor tudja, hogy ha a külső hatások el tudják vezetni a belső okokhoz, hogy hova kell bocsátani a maga vizsgáló tükrét, a Krisztus képét, hogy a belső bajokat is orvosolni tudja. De ez a minden egyes embernél feltalálható próbálkozó képmutatás, a személyektől eltekintve, magában véve is egy igen szép tapasztalásra vezeti a lelkek vizsgálóját. A hitnek és vallásnak nagy erejéről tesz az bizonyságot, hogy a mikor a megátalkodott gonosztevő jónak akar látszani, akkor még az is ennek a ruháit keresi. A lelkész akkor végezte helyesen első munkáját, ha benne a Péter Pálja lehetőleg megközelítette az első képet, a valódi Pált. Második feladata, hogy ugyanezt cselekedje a Pál képzelt Páljával. Vezesse őt oda, hogy ne úgy ismerje magát, a mint neki tetszik, vagy a mint az Ő bűnös társaival való összehasonlítgatása eredményezi, hanem az ő belsejét a Krisztus képe elé helyezve, ismerje fel a maga szennyes ós eltorzult valóját és az ő képzelt Pálja jöjjön közel ahhoz a valódi Pálhoz, a milyennek az Isten ismeri. Itt azután ugyanaz következik, a mi a tükörbe nézés után rendesen jönni szokott. Vagy igazit magán valamit az ember, és ekkor egy hibáját ismeri meg; vagy pedig egyszerűen elfordul, hogy így is jól lesz. Ezen a helyen már kétfelé válik a betegek csoportja. Nehéz betegekre és könnyen gyógyulókra. A hol a belső vizsgálat a hibák és bűnök igaz megismerésére ós belátására vezetett, ott a szégyent és az önvádat nemsokára bűnbánat követi. Az ember legyen bármilyen nagy, vagy bármilyen kicsiny, ha valaki egyszer a lelke legmélyéhez férhetett, akkor már könnyen érzékenynyé, asszonynyá teszi. Ha a megfagyott embernek sebein megindul a vér, ez életet jelent, A kihűlt lélek is könyekben ad jelt egészséges élete visszatéréséről. Erre a sebre pedig a világ leggazdagabb gyógyszertára nem méreg drága pénzen, de ingyen adja a legbiztosabb orvosságot, a