Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

el téli ruhával. Ugyancsak a községi szegények részére télire tüzelőfát adományozott ; gondoskodik továbbá arról, hogy a községben a beteg szegényeket a nőegyleti tagok által nyilvántartsák és meglátogassák, a kiket betegségük idejében tápláló s erősítő ételekkel lát el. Igazán követésre méltó, dicséretes példa. különfélék. E Lap kiadását folyó évi deczember 31 -re Hornyánszky Viktor úr felmondotta. 1902. január 1-étöl kezdve Szöts Farkas lesz a Lap kiadója is. Az előfizetési pénzek, hirdetési díjak és jótékony adományok a Lap kiadóhivatalába Budapest, Vili., Csepreghy-utcza 4. küldendők. * Mi igaz a nagy hazafiasságból ? A magyar r. kath. egyház szóvivői, történetírói és hírlapjai mindig fennen hangoztatják az egyház és a klérus hazafiasságát. Hogy ebből azonban mennyi az igazság, azt a protestáns eretnekségben és elfogultságban épen nem leledző „Magyar Állam" leplezte le f. hó 6-ki számában. Abból az alkalomból ugyanis, hogy a szegény r. kath. gyülekezetek és a külföldre szakadt magyar római katholikusok támogatására alakult Szent László-társulat, több évi szunnyadozás után újra felébredt és elhatározta, hogy munkálkodni fog, a „Magyar Állam" egész őszintén kijelenti, hogy valami kézzelfogható eredményt ebből nem remél, mivel azok, a kiket Isten világi javakkal áldott meg, minden olyan kérő szóval szemben, a mely „liazafiasan vallásos" czélok érdekében emelkedik, bedugják füleiket s zsebredugott kézzel csak azt felelik, hogy „kell a pénz a politikára". „De ennek sincs látszatja. Legvalószínűbb tehát, hogy egyik czólra sem adnak azok, a kiknek az Isten módot adott". „Az a titokzatos politikai czél, úgy látszik, inkább takarója a nem akarásnak, mint gyűjtőhelye az áldozatkészségnek". „A látszólagos fellendülésnek nincsen tettekben mutatkozó eredménye. Akadémiákon határozatokat hoznak a nagygyűlések; de a legszentebb eszmék hajótörést szenvednek a részvétlenségen, a megkövült lelkek szirtjein". Majd továbbá panaszosan említi fel, hogy a magyar r. kath. egyház semmi gondot sem fordít a Bukovinába, Szlavóniába s Amerikába kivándorolt magyar római katholikusokra, s elnézi, hogy azokat eloláhosítsák, elhorvátosítsák és eloroszosítsák. — Bizony szomorú dolgok ezek, s méltó mutatói a magyar róm. kath. klérus és mágnásvilág hazafiságának. Előbbvaló a politika, mint a magyarság érdeke, és előbbvaló a pápa segítése, mint a hazafiság. Sapienti sat! * Szilágyi Dezsőről érdekes apró jellemvonásokat közöl dr. Nagy Dezső ügyvéd, dunamelléki egyházkerületi ügyészünk az „Ügyvédek Lapja" f. évi 41. és 42-ik számában. Nagy Dezső Szilágyiban főleg a jogászt jellemzi. „Erős jogászi mivoltának köszöni azt a nagy elmebeli fegyelmezettséget, mely őt politikai pályáján, beszédeiben és ténykedéseiben jellemezte. Ugyanez a szigorúan fegyelmezett jogászi gondolkodás domborodott ki kormányzati működésében mint igazságiigyminiszternél és a református egyháznak egyik főkormányzójánál A kormányzati kérdéseket is első sorban mindig jogi szempontból bonczolgatta s csak ha ezzel tisztában volt, akkor tért rá a politikai és czélszerűségi tekintetekre. Ez képezte az ő szilárd alapját és épen ez kölcsönözte neki, a nagy töprengőnek, a fellépésében párját ritkító határozottságot. „Számos kényes természetű fegyelmi ós közigazgatási bíráskodási ügyben ültünk együtt a birói tanácsban. Soha aggodalmasabb bírót, mint Szilágyit, nem láttam. Soha véleményt vagy ítéletet nem előlegezett, míg a tényállás legapróbb részleteivel meg nem ismerkedett". „Szilágyi passzionátus bíró volt. Naiv öröme telt az ítélkezésben". * Kedvezmény a lelkészi és tanítói karnak. Az 54-ik évfolyamában megjelenő „Gazdasági Lapok" szerkesztősége megkönnyíteni óhajtván a földmíveléssel gyakorlatilag is foglalkozó lelkészi és tanítói karnak azt, hogy a mezőgazdasági ismereteket minél jobban elsajátítsák, s a haladó kor kívánalmaival és vívmányaival is megismerkedve, a modern gazdasági iránynyal lépést tarthassanak azon kedvezményt ajánlja fel a lelkészi és tanítói karnak, hogy a „Gazdasági Lapok"-at évi 8 korona, tehát a rendes előfizetési ár feléért expediálja, Mutatványszámot kívánatra készségesen küld a „Gazdasági Lapok" kiadóhivatala: Budapest IV. Múzeumkőrút 7. * A belmisszió szükséges voltát illetőleg igen figyelemreméltólag nyilatkozott a skót egyháznak legutóbb tartott belmissziói értekezletén Balfour miniszter. „Vannak ugyan — mondá — díszes templomaink és ékesen szóló lelkészeink; de mit ér, ha a hallgatóság sorából épen azok hiányzanak, a kiknek legnagyobb szükségük volna az Isten igéjére ? . . . Nem ér semmit az egyház anyagi gazdagsága, ha a lelkiekben szegény marad. A szellemi jóllétnek pedig első feltétele az az után való vágy. Ezt kell felébreszteni a népben!" — Balfour a skótoknak mondta ezt; de mi magyarok is érthetnénk belőle. * Pápista logika. Az öreg Religio, a mely pedig nem tartozik a lármás ultramontán sajtó-organumok közé, egyik legutóbbi számában nevetséges kirohanást tesz a protestantizmus ellen. Kiindulva egy német protestáns nyilatkozatból, a mely szerint: „Der Protestantismus ist die Nationalreligion des deutschen Volkes", így okoskodik: „Sem német eredetét, sem német jellegét tehát nem lehet eltagadni a protestantizmusnak. Ilyen vallás, vájjon lehet e valaha „magyar" nemzeti vallás? Soha. Csak egy esetben, ha a német vallás beolvasztotta a magyarságot a németségbe. De akkor már a magyar nem lesz magyar, s a nemzet szelleme nem lesz szent István öröksége, hanem a hohenzollerni Vilmosok alldeutsch dominiuma". Ez a következtetés teljesen reá