Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

tot küldött a gyűlés „Németország s az ő kulturtörekvései hatalmas védő urának", a német császárnak s a szászweimári nagyherczegnek, mint a missziói egyesület protektorának, míg az államhatóság részéről Petri államtitkár üdvüzölte a nagygyűlést. Az évi jelentés gazdag tartalmából kiemeljük a következőket: Az egyes, tagok száma 30 ezer; a straszburgi missziói könyvtár jelentékenyen szaporodott; az évi bevétel volt 124,758 márka; a Faber-féle hagyaték 43,686 márka; a kiadás volt 95,359, az előző évben 89,955 márka. Az évi deficzit 27 ezer márkára emelkedett. A missziói-egyesület Japánra 34 ezer s Kínára 48 ezer márkát fordított. Japánban Schiller, Wendt és Haas működik mint misszionárius. Jokahannában német iskola van keletkezőben. A misszió 6 iskolát tart fenn; a theol. iskolán Wendt és Haas tart előadást. Nagy súlyt fektet a misszió a leánynevelésre s az irodalomra. A japán „Shinvi" (igazság) cz. folyóiratot a pogány japánok is szívesen olvassák. Az egyházközségi tagok száma 116, a keresztelések száma volt 30. Kínában Kranz, Wilhelm, Schüller és Boie lelkész működik mint misszionárius, és Dippler mint orvos. Két német gyülekezetet gondoz az egyesület Shanghaiban ós Tsingtauban. Az irodalmi munkásság alapját Faber vetette meg. E lélekemelő adatok felolvasása után Bornemann baseli theol. tanár: „A bibliáról és a misszióról" tartott érdekes és tanulságos előadást. Főbb gondolatai a következők : 1. A biblia kívánja a missziót, a melynek első tervszerű megállapítója Pál apostol, fölelevenítője a pietizmus. 2. A biblia bizonyos tekintetben missziói könyv. 3. A bibliának azonban nincsenek módszeres missziói utasításai, s Máté 10. fej. sem tartalmaz ilyen módszert. 4. A biblia az ev. misszióra nézve nélkülözhetetlen missziói eszköz. 5. A bibliát a pogányoknak saját nyelvükön s nem a misszionáriusok nyelvén kell nyújtanunk. Az emberiségnek van 800 s nyelve, 1895-ben 381 nyelvre volt fordítva a biblia, s 1892—1895-ig újabb 42 fordítást köszönhetünk a missziónak s az angol bibliai társulatnak. 6. A biblia a missziónál nem az első eszköz, s nem is minden részében és fejezetében egyenértékű a missziói munkásságra. 7. Az írás a misszióban is az emberiség könyvének bizonyul. A nagygyűlés méltó befejezése volt a népgyűlés, a melyen Christlieh lelkész „a vallások összehasonlításáról", Munzinger „az ifjú ker. gyülekezetek erkölcsi állapotáról", Eichler „a kinai misszióról", s Sehweizer „a misszió reformátori tradiczióról" tartott előadást. A német belmisszió egyik legszebb munkássága a nyomorékok gondozásában nyilvánul. E téren a legérdemesebb férfiú Schafer. altonai diakonisszaházi lelkész, s ismert nevű missziói író. „Jahrbuch für Kriippelfürsorge" czímű müvében szivet megindító képeket nyújt a nyomorékok gondozásainak világából Különösen hű jellemzéseket ád a belmisszió ez ágának szolgálatában álló férfiakról és nőkről. Nyomorék-intézetek vannak Kopenhágában, Nooaweszben, Altonában, Berlinben és másutt. Az évkönyv a missziói irodalomra is kiterjesztette figyelmét, s nem mellőzte a munkásság anyagi oldalát sem. Valóságos tájékoztató e mű a nyomorékok gondozásának szeretetvilágában. Nem ártana ez évkönyvből nekünk is tanulságul és követendő példánykópül néhány szebb képet és jellemzést magyarra is lefordítani. Ezen a téren Németország és Svájcz jár legelői. Felhívjuk ez évkönyvre az érdeklődők szives ügyeimét. Spahn strassburgi történettanárrá történt kineveztetése lázas izgatottságban tartja a prot. kedélyeket Németországban. Az illetékes helyekről emelt óvások és a sajtó felzúdulása nem akadályozhatta meg az ultramontán ízű történettanár kineveztetését. Ezzel az ultramontán történetírás Strassburgban is diadalt ült, és a pápások Németországban ismét csak győztek a kormány köreiben. Ezzel tehát szakítottak azzal a helyes ősrégi elvvel, hogy a tudomány kérdéseiben nem a konfesszióé, hanem az arravalóságé a döntő szó. Maga az ultramontán sajtó elárulta, hogy ezzel a kinevezéssel politikai tekintetekből a berlini centrumpártnak akartak kedvezni. Hogy Spahn időközileg a prot. exjezsuita Hoensbroech gróffal tudományos érintkezésben lévőnek bizonyult, az egyik részen derültséget, s a másikon megütközést okozott, de a dolog lényegén mitsem változtat. Maga a gróf árulta el, nem kis meglepetésre, ezt a kényes intermezzót. A mai ultramontán rendszernél elvárható, hogy az új tanár telt vagy esetleg üres padok előtt fog prelegálni. Vilmos császár azzal erősítette meg a kinevezést, hogy nagy örömére szolgált az elzászlothringaiak rég óhajtott vágyát kielégíthetni. Ebből az ultramontán opportunitás politikája azt következtette, hogy a jövőben a tanszékek betöltésénél nemcsak a német birodalomban, hanem Poroszországban s a többi szövetséges államokban is figyelemmel lesznek a római katholikusokra, s már is sürgeti a strassburgi egyetemen egy ultramontán bölcseleti és irodalomtörténeti tanszék betöltését. Idáig jutottak tehát Németországban. Az egyházpolitika csakugyan Canossáig jutott! Im ilyen utak vezetnek Nippold szerint a tudományban is Rómába ! A „Los von Rom" mozgalma folytán beállott nagyszámú áttérések ügyében az ev. egyetemes zsinat Bécsben a következő határozatot mondotta ki: „Az egyet, zsinat, mint tisztán egyházi testület, ítéletet nem mondhat a róm. kath. egyházban észlelhető „Los von Rom" mozgalom felett, a mennyiben t. i. az politikai indokokból eredett vagy azokból táplálkozik. De bizalommal üdvözli a vallásos meggyőződésből és benső tapasztalatokból az ev. egyház kebelébe áttérteket, s elvárja tőlük elvállalt vallásos-erkölcsi kötelességeiknek lelkiismeretes teljesítését. A zsinat különösen mélyen fájlalja azt, hogy némely állami hatóságok részéről, sőt egyes hivatalok titkos rendeletei folytán sok áttért keresztyén zaklatásnak volt kitéve s jogaikban csorbulást szenvedtek. A zsinat mély megütközéssel protestál az ev. egyház, a reformáczió és főleg Luther ellen intézett támadások és szidalmazások ellen, s protestál az ellen, mintha az áttértek a patriotizmus s a császár iránti hűség tekintetében kifogásolhatók volnának. Ausztria ev. egyházának sok oka van a hálára a császári ház iránt stb". A külföldi lelkészek meghívása s az ev. ujonczok felesketése ügyében a zsinat a következő határozatot hozta: Az osztrák ev. egyházközségek felszaporodása tette szükségessé azt, hogy a hazai theológusokban való hiány miatt külföldi lelkészeket kellett meghívni. Az osztrák hatóságok azonban sok nehézséget okoznak ily lelkészek állampolgárságának adományozása tekintetében, miáltal sok ev. gyülekezet válságos helyzetbe jutott. Az egyet, zsinatnak tudomása van arról, hogy Csehországban csak 4 vikárius kapta meg az állampolgárságot, míg a legtöbb vikárius már 2 év óta hiába várja a honosságmegerősítését. Az egyetemes zsinat a főegyházi tanácsot kereste meg a szükséges lépések megtételére s a bajok lehető gyors orvoslására, s egyúttal fölkéri a főegyházi tanácsot annak kieszközlésére, hogy az ev. ujonczok a törvény által biztosított vallásos egyenjogúság értelmében legyenek föleskethetők. — Bizonyára jogos és szükséges felszólalások ezek abban az Ausztriában, a hol még