Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

Nem szerette a „czikornyát". Vétett bizony itt-ott az „etiquette" törvényei ellen, és elriogatta azokat, kik fontoskodva, mézes-mázos szóval vagy épen hizelgéssel közeledtek feléje. Szerette a természetest és a szép, szabad természetet, a mely oly kedves, regényes kialakulásokban tárult eléje ott az impozáns Zengő-hegy lábánál, az évszázados, gyönyörű gesztenyés alján. Szerette a helyet, hol élte java részét eltöltötte ; szerette a kisded falu népét, szerette kertjét, virágait, szép gyümölcsösét és remek méhesházát. Szerette és hirdette az Igét életének végéig, a hitnek, lelkesedésnek megkapó erejével. S mondjam-e, hogy vendégszeretete, szivessége szinte páratlan volt. A kik nála megfordultak, tanúbizonyságot tehetnek róla, hogy mily kellemesen, mily gyorsan teltek ott a várkonyi szép parókhia verandáján az órák, mily élvezetes volt hallgatni őt az ősz patriarchát, rég elmúlt időkről, vitézi tettekről, örömről, gyászról és újra éledésről. Szerette hazáját és szerette mindvégig a szabadságot. Mint koporsója felett el lőn mondva, utolsó, nagy betegsége alatt, midőn benne az élet szikrája már kialvó félben volt és midőn már kevés világi dolog érdekelte, még mindig érdeklődve kérdezte, hogy él-e még az a maroknyi szabadságszerető nép ott a távol világrészen? Változatos életének rövid foglalata a következő. Született 1822 szeptember 11-én Kis-Szecsén (Barsm.). A gimnáziumot Losonczon és Selmeczen végezte. 1843-ban Kecskemétre ment theológiára. 1848-ban a Hunyady-huszárok közé állt; ezektől átlépett a Zrinyi zászlóaljba s jelen volt Ozoránál. Az ozorai fegyverletét után Nagy-Harsányba ment akadémikus rektornak. Ott és a vidéken a szabadságiigy érdekében szóval és tettel nagy tevékenységet fejtett ki, s ezért menekülnie kellett Nugent tábornok 50 botja, vagy golyója elől. Ekkor az Attila huszárok közé állott, s egész Világosig részt vett a dicső harczban. Világos alatt ötöd magával keresztül vágott a muszka előőrsökön, de elfogták és besorozták a „Császár-huszárok" közé közlegénynek, s mint ilyen 10 hónapot töltött Morvaországban. 1850-ben faddi adminisztrátor, 1851-ben dunavecsei káplán volt. Ide az akkori statutum szerint nem lehetett megválasztani pappá, s így lett dunaföldvári lelkész. 1856-ban Várkonyba ment és itt működött áldásosán majd félszázadon át. Alkotásai: a díszes iskola, restaurált templom, a szép papház, virágzó magtár, sokáig meg fogják őrizni emlékét. De sokáig fogják őrizni emlékét őt mindvégig szerető, hálás hívei és „a plánták, miket a megboldogult annyi éven át hűséges kezeivel az Úr házában ültetgetett, sokáig fognak virágozni az ő népének pitvaraiban". Az egyházmegye és a kerület eleitől fogva méltányolta közhasznú tevékenységét, eszét, jellemét és ítélő tehetségét. 1897-ben aljegyző, 1871-ben főjegyző, 1875-ben alesperes, 1877-ben főesperes lett. 1897-ben, 10 évi szolgálat után távozott az esperesi székből, s az egyházmegye, hálás elismerése jeléül, tiszteletbeli esperesévé választotta. A kerület 1875-ben az egyházkerületi tanácsbirák díszes sorába emelte. 1854-ben nősült. Nejével, néhai Szenthe Krisztinával 30 évig élt boldog házasságban. Elte legfőbb öröme, büszkesége, kedves, hálás gyermekei és unokái voltak. Temetése, daczára a borús, kellemetlen időnek, az őt szeretők és tisztelők részvétének, kegyeletének impozáns megnyilatkozása volt. Ott volt Várkony és vidéke rang- és valláskülönbség nélkül. A temetés vasárnapi napra esvén, az egyházmegye lelkészi és tanítói kara nem vehetett ezen nagy számmal részt. Az udvaron Pap István mórágyi lelkész imádkozott és Göde Sándor pécsváradi szomszéd lelkész mondott gyönyörű búcsúztatót; a sírnál az elhunytnak ifjú segédlelkésze imádkozott, és a tanítói testület nevében, melynek az elhunyt oly szerető patrónusa volt, Vargha pécsváradi tanító mondott pár meleg búcsúszót, kiemelve az elhunytnak azon érdemét, hogy ő volt a tolnai tanító-egyesület megalkotója. Legyen áldott közöttünk az ő emlékezete! B. Pap István. irodalom. ** Mártha és Mária a czíme annak a derék evangéliumi keresztyén könyvnek, a melyet Barde Eduárd, a genfi egyetem református theológiai fakultásának hírneves tanára írt és a melyet Vargha Gyuláné kitűnő fordításában a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság a „Házi Kincstár6

Il-ik köteteként kiadott. A 16 nyomtatott ívre terjedő és díszes kötésben 2 koronáért megszerezhető munka valódi gyöngye a ref. keresztyén építő irodalomnak. Tele evangéliumi világossággal, tiszta kegyességgel és krisztusi szeretettel. Minden sorát közvetlenség, melegség, világosság és nagy életbölcseség hatja át. Czélja az, hogy az evangélium örök igazságait átvigye és érvényesítse a nők életében. Valóságos lelki vezér, életkalauz a nők számára az élet]- nevezetesebb körülményei és viszonyai között, a különböző női hivatáskörökben. Tartalma: A nő és az evangélium. A jellem fejlődése. A test és a lélek. A munka és a vagyon. Ünnepnapok és szórakozások. Becsület és imádság. Szeretetreméltóság és igazság. Háládatosság és lelki béke. Társaságban és családban. Haza és egyház. Módszere az, hogy a nőt, különösen a fiatal leányt átvezeti a különböző helyzeteken és megmutatja neki, hogy miként felelhet meg hivatásának a valódi keresztyén nő Szellemét kifejezi a czíme : Mártha ós Mária, midőn a különböző hivatáskörökben azt a czélt tűzi a nők elé, hogy életökben a bibliai Mártha munkásságát egyesítsék a Mária kegyességével. — Nagyon alkalmas munka a nők körében a keresztyén vallásosság ébresztésére és erősítésére. Megjelenése is egészen időszerű, mert most, midőn a mi magyar társadalmunkban is némi vallásos ébredés mutatkozik, nagyon kívánatos, hogy a mi magyar nőink a kerésztyén életben olyan megbízható, egészséges szellemű vezetőre bízzák magukat, a minő a „Mártha ós Mária". Terjesztése rendkívül szükséges az ilyen müveknek, a melyek foglyul viszik a női lelkeket a Krisztushoz. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság a legszebb belmissziói és evangélizáló hivatást teljesít az ilyen munkák kiadásával. A „Mártha és Mária" nagyon alkalmas karácsonyi ajándék. Megrendelhető Hornyánszkynál 2 kor. ** A Protestáns Szemle novemberi füzete, Szöts Farkas szerkesztésében gazdag tartalommal jelent meg. Az első czikkben Szöts Farkas írt tanulmányt a belmiszsziói munkásságról és szervezkedésről. A második czikkben Stromp L. ír a reformáczióról. A harmadik czikkben Barla 96