Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
belföld. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. November 20-án lehangoló, borús időben vette kezdetét a közgyűlés. De mindjárt legelején egy megható, szép, derűit jelenet vezette be a tanácskozásokat. Az ősz Kiss Áron püspöknek szives üdvözlése 87-ik születése napján. Mikor a ritka kort ért agg férfiú bámulatos szellemi rugékonysággal elmondta a gyűlést megnyitó imát és megtette szokásos püspöki jelentését, fölállott gr. Degeyifeld József főgondnok és lelkes éljenzésektől kisérve a legmelegebben üdvözölte őt az egyházkerület nevében. Ugyanezt tette dr. Öreg János akadémiai igazgató a debreczeni főiskola nevében. A szerető szivek kedves ováczióját elérzékenyülve köszönte meg az ősz püspök. A közgyűlés ezután a legmélyebb fájdalommal emlékezett meg Szilágyi Dezső, dr Farkas Antal, volt egyházkerületi főjegyző és tanácsbiró, dr. Heiszler József volt dombrádi lelkész, Szarka Boldizsár, volt szatmári esperes elhunytáról s emiékezetöket jegyzőkönyvében örökítette meg. Dr. Farkas Antal ós a lemondott Puky Gyula helyébe 2 világi tanácsbiróra 1902 márczius 1. határidővel a szavazás elrendeltetett. Eröss Lajos új tanácsbiró és Sass Béla új aljegyző tisztségökre felesküdtek s mindketten hathatós beszédben ajánlották magukat az egyházkerületnek. A békésbánáti egyházmegye nagyérdemű gondnokának, gr. Ráday Gedeonnak tisztségéről való visszavonhatatlan lemondását nagy sajnálattal vette tudomásul a kerület, s az állás betöltésére megtette az intézkedést. A lelkész- és tanítókópességi legközelébb tartott vizsgálatokról tett jelentés után, az egyházkerületi költségvetés tárgyalása közben azon dicséretes határozatot hozta a közgyűlés, hogy a püspök eddigi évi tiszteletdíját 10,000 koronára emeli föl, melyből 5000 koronát a báró Baldácsy-alapból, 5000-et pedig a közigazgatási pénztárból fedez. Állandóan segélyezi évi 3000 koronával a debreczeni ev. ref. felsőbb leányiskolát, s újabban 1000 korona évi segélyt szavazott meg az 1902. szeptemberében megnyílandó nyíregyházai ev. ref. leányinternátusra. Végül az állam külön dotácziójából és segélyéből felmaradt közel 20,000 korona többletből egy alapot létesít a kerület bármely irányú egyházi és iskolai szükségletei fedezésére. Az esperesi kar a csonka és kegyeleti évről, a parókhiális könyvtárak fölállításáról, a zsinattartásról és tárgyairól, s az egyetemes iskolai alapról tett nagy gondra valló előterjesztéseket. A lelkészi csonka és kegyeleti év eddig fennállott rendszerét, az esperesi kar ajánlatára, az egyházkerületben eltörölte a közgyűlés. E helyett a most szolgálatban levő lelkészek családja, a lelkész halála után következő hónap. 1-ső napjától számított félévig a teljes, tehát lakás és stólával együttes fizetésben részesül, de a segéd- és helyettes lelkészek lakásáról és ellátásáról gondoskodik. Fizetését a helyettes a káplántartási átalányból, vagy az egyháztól kapja. A parókhiális könyvtárak szervezését az egyházkerület helyesli, érdekében kész minden lehetőt elkövetni és szives örömest támogatja e tekintetben is a Prot, írod. Társaság törekvését. Helyesli, hogy az egyes egyházak belépnek a társaság tagjai közé. A parókhiális könyv_ tárakát s azok kezelését a lelkészek gondjaiba és felelősségére bízza. Kötelező kezelési szabályzatot nem állapit meg. A gyűlésre a László Albert és társa, debreczeni könyvárus czég újra egy beadványt terjesztett * föl, melyben 10 évi törlesztés mellett az egyházak népességének megfelelőleg négy csoportban mindjárt egész parókhiális könyvtárak szállítását ajánlotta föl, s kérte erre a beterjesztett könyvjegyzék szerint a kerület pártfogását. A közgyűlés azonban ebbe az üzletbe, illetőleg a László-féle tervezet kötelezővé tételébe nem ment bele, de a részletesen összeállitott könyvtár-jegyzéket a parókhiális könyvtárak felállításánál ajánlja a lelkészek figyelmébe. Az 1903-ik évi zsinat és annak tárgyai felett beható és magas színvonalú vita fejlődött ki. Legkiválóbb és legélénkebb részt a tanácskozásban úgy e fontos tárgynál, mint általán az egész közgyűlésen gr. Tisza István. Tisza Kálmán ezúttal — betegsége miatt— nem jelent meg a gyűlésen. A zsinatra tartozó nyolcz pontba foglalt határozatból kiemelkednek: 1. a presbitérium is vonassék be a cura pastoralis munkájába. Ez más szóval a sokat hánytorgatott belmisszió, melyet tisztán akar körvonalozni a kerület. 2. Rendeztessenek a lelkészi fizetések, a nyugdíj, s módosíttassék a választási törvény, az egyházak osztályozása és a minősítési megszorítás nélkül. 3. Rendeztessék az egyházi adózás az 1848: XX. t.-cz. szellemében igénybe veendő állami dotáczióval. A törvényczikknek nem betűszerinti megvalósítását óhajtja a kerület, csak a szelleme szerint megillető és teljesen megfelelő állami dotácziót akarja, még pedig az ev. ref. egyház egyetemének rendelkezése alá, az egyházi autonómia teljes fentartásával, s nem esetről-esetre megállapítandó költségvetési tételekben, hanem törvényhozásilag egyszersmindenkorra megállapított összegben. 4 A liturgia és a tanterv az összes magyar ev. ref. egyházakban egységesen állapíttassék meg. A beregi egyházmegyétől proponált egyetemes iskolai alap létesítését a kerület nem tartotta sem kivihetőnek, sem czélszerűnek. — Az országos ev. ref. tanáregyesület megalakulását örömmel vette tudomásul a közgyűlés s készséggel ígérte meg erkölcsi támogatását. Annak idején 3 alapítványnyal anyagilag is támogatta a most országossá szélesült tiszántúli ev. ref. tanáregyesületet. — Nagypénteki Ref. Társaságot is hathatósan ajánlja a gyülekezetek pártoló figyelmébe. Az egyházi bíróságok ügyviteli szabályainak 88 §-ból álló s kinyomatott tervezetét pontról-pontra vették tárgyalás alá, mely huzamosabb időt igényelt s több, inkább stiláris módosítást vont maga után. A kiváló gonddal és szakértelemmel összeállitott dolgozatért szerzőjének, Ritoók Zsigmond táblai elnöknek s egyházmegyei gondnoknak meleg köszönetet szavazott a közgyűlés. Nagy örömmel vette továbbá tudomásul a hajdúböszörményi egyháznak egy polgári leányiskola felállítására vonatkozó dicséretes és követendő buzgóságát. A debreczeni főiskola ügyeinek tárgyalása nagy vitára, egyesek részéről bizonyos félreértésre, sőt sértő felszólalásra adott okot, s végeredményében sok csalódásra vezetett. Bármi lett légyen is indító oka és alapja, annyi bizonyos, hogy a hangulat a főiskola tanáraira nézve nem volt kedvező, s mikor az igazgatótanács — és nem a tanári kar! — előterjesztésére a 100 forintos korpótlék életbeléptetéséről volt a szó a kerület régebbi határozata alapján, oly szavak hangzottak el a gyűlésteremben, melyek a tanárság tekintélyének tönkretételére kiválóan alkalmasak. Ám hagyjuk ezt a keserű thémát, azt a megfoghatatlan ellenszenvet a tanárság iránt, melyért, mint mindig, úgy most is a köz húzta a rövidebbet. Már legközelebb, a főiskolai igazgatótanács