Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-03 / 5. szám

állhatatos, de mégis óvatos és józan; arra tanít, hogy csak jól átgondolt elhatározás, biztos és következetes cselekvés vezet czélhoz. A berlini Friedrich-Wilhelmgimnázium növendékei a tanítási órák közét is az udvaron levő botanikus kertben tanáraik társaságában töltik el. (Hát nálunk általában véve az óraközöket hol és hogyan töltik el a tanulók ? !) Mert elvök non scholae sed vitae discendum. S a mire a német iskolákban kitünőleg ügyelnek, az, hogy az ifjúságot erős akaratává neveljék. Az igazságot azon szempontból tekintik, hogy az igazság mértéke a cselekvés és a munkás élet. „Taneszközeik, rendszerük csodálatosan egyszerű, de alapos. Mindenben a lényeg a fő. S ámbár a magyar rónák kalásza súlyosabb, s ámbár a mi szőke Tiszánk lassú hömpölygéséből édesebb mese hallatszik is ki.mint a Spree vagy lsar hideg, kékes-zöld vizéből: mégis, úgy rémlik, el kell ismernünk, hogy amott fenn izmosabb embereket táplál a föld, kikben több az életbölcseség, nagyobb a tudás, mert alaposabb a nevelésök. A mi tanításunk elvétve nevelés, helylyel-közzel ötletszerű, az Utasítások tekintetbe vétele nélkül való. Eg)ik intézet pl. az I-ső évharmad végén még csak a Ill-ik deklinácziónál döczög, a másik október derekán már az ablativus használatán is átrohant. Ez a Stilisztikán már túl van, az meg majd csak az utolsó évharmadban veszi elő. S így tovább ! Az ily módszer nemcsak tudatos eljárás nélkül szűkölködik, de mint tervszerűtlennek, jelleinképző ereje sincs. A mit ellenben ők tanulnak, azt velősen tanulják. Ez által gazdag ítélőképességre tesznek szert; míg nálunk igen sokan csak annyit tudnak, a mennyit tanultak, s az életben is mindig csak a „tanultakhoz" ragaszkodnak. Ok az emlékezőtehetséget is jobban gyakorolják, mint mi; sőt nem átallják nyilván is kimondani, hogy: „nem kell a dolgot mindenkor igen érdekessé, könnyűvé tenni, hanem gyakran valami szárazat is kell szőnyegre hozni, hogy a tanulók a gondolkodásban türelmet, a nehézségekben kitartást szerezzenek". Ott a tanárok a magasabb közczélnak készségesen alávetik magukat; nálunk a szaktanárok elszigetelve állanak egymástól, mintha nem dolgoznának egymás kezére. Iskoláik külseje a mi fényes palotáinkhoz képest általában egyszerű; annál több a látni való azok bel sejében. Itt a gazdag filológiai múzeum s a szobrokkal díszített folyosó lep meg ; ott a gyönyörű aula menynyezetképével s a pajzsokon alkalmazott feliratokkal ragadja meg u közfigyelmet. A müncheni Maximilian kir. gimnáziumban pedig úgy látszik még a Lexikonok képeit is felhasználják a szemléltetésnél. Az ifjúsági könyvtár zászlódiszítése, illetőleg a kirándulások alkalmával használt kisebb-nagyobb lobogók feliratai: „per aspera ad astra ; dulce et decorum pro patria mori" szintén jellemzők. De legmélyebb hatással volt a Friedrich-Wilhelm gimnázium aulája, Vilmos császár és Bismarck márványszobrával s a falba illesztett két márványlappal, melyek aranybetűkkel hirdetik az intézet azon tanítványainak neveit, kik az 1870—71-ki háborúban elestek. Aztán mennyi a hazafias érzést ápoló, nemzeti önérzetet,?. erősítő, szépérzéket fejlesztő eszköz az iskolán kivül ! . . . . S bizonyára nem véletlen, hogy a müncheni Theresien-gimnáziumot a Goethe. Lessing, Uhland, Rückert, Beethoven, Schubert, Mozart és Haydn-utczák veszik körül. ... Az államkormányzat gondoskodása kiterjedt már a mi intézeteink történelmi szemléltető képeire is; hiszen nemzeti alapon újjászervezendő tanügyünkhöz ez is hozzátartozik. — S ettől fogva szerzőnk nagy lelkesedéssel szól a történeti képekkel való szemléltetésnek nemzeti alapon, magyar szempontokból megvilágított kérdéséhez, azon záradékkal, hogy : „Még sokat tanulhatunk a németektől; tanuljunk is, de igyekezzünk magyarok lenni mindenben, kivált pedig abban a munkában, melylyel kulturánk fejlesztéséhez járulunk, így erősek leszünk benn, tekintélyesek künn". I) A külföldi, ú. m. a német, franczia, angol és a skót egyetemek több mint egy évtized óta a különböző tudományszakokból nyári tanfolyamokat rendeznek, hogy az önként vállalkozó hallgatóknak ösztönt adjanak a maguk továbbképzésére, az által, hogy a tudományos vizsgálódások legújabb eredményeit közlik velük. Ezekre a tanfolyamokra a világ minden részéből szoktak seregleni, főleg azokra, melyek bizonyos előkészítő (kezdő) és haladó kurzusokkal vannak összekötve. A jénai tanfolyamon (aug. 6—25.) pl. a mult évben 169-en vettek részt, kik között magyarországi 17 volt, kik leginkább a pedagógiai s a modern nyelv és irodalmi tanfolyamokat hallgatták A genfi tanfolyamon hazánkból egy ember vett részt. Volt Jénában az általános tanfolyamon kivül különös tanfolyam is, egyik középiskolai tanárok, a másik lelkészek részére. Ez utóbbin előadásokat tartottak : dr. Braasch ev. püspök : A jelenkor vallásos áramlatairól; dr. Zimmer tanára : Diakóniáról; R. Biirkner ev. püspök : Az egyházi művészet történetéről Németországban; Flügel 0. lelkész : A vallásbölcselet főpontjairól. — A marburgi és greifswaldi tanfolyam leginkább a német, franczia és angol nyelvekre szorítkozik, úgy hogy a hallgatók kellő jártasságot szerezzenek az illető idegen nyelvek tudományos megértésére, illetve a tudományokban való továbbképzésre elegendő készültséggel bírjanak. Mindezen tanfolyamok becsét és hasznát az illető jelentéstevők nem győzik eléggé kiemelni. így például Fejes Áron udvarhelyi ref. tanár, egyebek közt a jénairól hazánk szempontjából ezt mondja: „Tanférfiaink a a művelt európai népek képviselőivel való érintkezésben tanulságos tapasztalatokra tehetnek szert s felvilágosítást adhatnak hazai kulturális viszonyainkról, nemzeti törekvéseinkről s ha kell, politikai helyzetünkről is . . . Volt alkalmam tapasztalni, hogy az idegenek általában milyen véleménynyel vannak a magyarokról s mennyire tájékozatlanok hazai viszonyainkban. Nemzeti szempontból is a népek tanítóinak találkozó helyét kiaknázhatjuk s javunkra fordíthatjuk" . . . Horvay Róbert debreczeni főreálisk. tanár pedig a genfiről ezt mondja: „Nekünk magyaroknak meg kellene ragadni minden alkalmat, hogy külföldi tanárokkal érintkezzünk, mert igazán lesújtó az a tudatlanság, melyben ott a mi viszonyainkat illetőleg még a tanultak is leledzenek. Az egyik csodálkozik azon, hogy külön magyar levélbélyeg van, a másik meg van győződve, hogy a magyar nyelv legközelebbi rokona a muszkának; megint másik sohasem halotta, hogy a magyar nyelvnek irodalma is van, pedig irodalmat tanít odahaza" . . . m) Az egységes középiskola kérdése Olaszországban napirendre került. Maga az olasz közoktatásügyi miniszter hozta felszínre „Nevelés és tanítás a középiskolákban" cz. értekezésében, melyet nálunk Fest Aladár, fiumei állami főgimnáziumi igazgató ismertetett. Megtudjuk ebből, hogy Olaszország közoktatásügyében épen úgy nincs nevelés, mint akárcsak nálunk. Holott „egy liberális kormányzati rendszerben a nevelésnek elsőrendű helyet kell elfoglalnia". A középiskolában is, mint az egyetemen csak tanítanak és nem törődnek a neveléssel ; pedig a tanításnak csak eszköznek kellene lenni a nevelés szolgálatában. A bölcsészeti karon a pedagógia nem kötelező tárgy. „Miféle tanárképzés az olyan, mely