Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

szesen: 86. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon 1, Horvát-Szlavonországokban, nyereségvesztesége : 0. Összes vesztesége tehát augusztus havában 35. Az ev. ref. egyház vesztesége a római kath. egyházzal szemben Magyarországon : 58. Horvát-Szlavonországokban 2, összesen: 55. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon: 5, Horvát-Szlavonországokban nyereség-vesztesége: 0. — Összes vesztesége tehát augusztus havában: 50. Kassa. Homola István, evang. lelkész. külföld. Két német protestáns nagygyűlés. 1. A német belmissziói egyesület eisenaelii közgyűlése. A német belmissziói egyesület 81-ik évi kongresszusát szeptember 23 —26. napjain Eisenach városában tartotta. A kongresszus úgy előkészítésében és megnyitásában, mint különösen impozáns lefolyásában Eisenach nagy történeti múltjának s a remek fekvésű Wartburg vára Luther-emlékeinek befolyása alatt állott. E Luther-emlékek behatása alatt folyt le szeptember 24-én a wartburgi vár udvarán az a lélekemelő ünnepély, a melyen Behrmann hamburgi szenior, az „Erős várunk nekünk az Isten" eléneklése után a Luther-bibliáról s a német népről tartott előadást s közelebbről e biblia hatását világította meg a német nép nyelvére, erkölcsére és vallására. A Lutherre és a német reformáczióra való emlékezés sugalmazta Sceberg berlini theol. tanárnak lejebb ismertetendő nagy előadását „Luther állásáról kora erkölcsi és szoeziális bajaihoz az ev. egyházra vonatkozó mai jelentőségében". Röviden: Luther műve a maga javaival és feladataival dominált a kongresszus összes előadásain és szónoklatain. E kongresszuson is a Rómával szemben való ellentét domborodott ki, és pedig nem annyira a polemikus fejtegetések, mint inkább az ev. prot. tudat energikus nyilvánulása s az ev. keresztyénség magasztos javainak ismételt hangsúlyozása alakjában. Kifejezésre jutott már ez az ellentét a német császárnéhoz intézett üdvözlő táviratban, mely „Luther ós thüringai Erzsébet városából" volt keltezve. Továbbá a Luther hatalmas reformátori tettére és Eisenach nagy egyháztörténeti múltjára való emlékezéseken bizonyos örömteljes optimista hangulat ömlött el, s az ev. tudatnak és örömteljes ev. bizonyosságnak ez a kettős hangulata legerősebb alakban főleg Dibelius drezdai főegyházi tanácsos Ján. Jol. 21: 5. verse alapján tartott ünnepi szónoklatában jutott kifejezésre. De még egy harmadik tanulsága is volt e kongresszusnak, s ez a különböző egyházi irányoknak békés együttérzése és együttműködése. A kongresszus az egységes német protestantizmus behatása alatt állott kezdettől fogva mindvégig. így üdvözölte a kongresszust a berlini theol. fakultás részéről Seeberg, a jénai részéről Wendt s a marburgi részéről Achelis tanár, s mindannyian a belmisszió gyakorlati keresztyénsége s az akadémiai theológia közötti kölcsönös hatásokról és vonatkozásokról szólottak. Ez üdvözletekre a kongresszus elnöke, Gcibel válaszolt, s azt hangsúlyozta, hogy a belmisszió ügyében nincsenek elválasztó határvonalak a különböző egyházi hitvallások és irányok között; illetve amaz óhajának adott kifejezést, hogy az összes egyetemek theol. fakultásán a belmisszióról előadások tartassanak, s hogy a theol. tanárok a belmisszió áldásos törekvéseit ismertessék meg a hallgatókkal. Sok szép és üdvös gondolat hangzott el a kongresszuson a belmissziónak az államhoz és az egyházkormányzathoz való viszonyáról is. így Nieolai aílstedti egyháztanácsos hangsúlyozta, hogy: „Egyetlen német egyházi hatóság sem mondhatja magáról azt, hogy a belmisszió áldásos műveit csak töredékes alakban is megalkotta volna". Kretzschmar gothai generálszuperintendens így nyilatkozott: „Nem fejedelmi kegy, vagy állami és egyházi támogatás létesítette a belmissziót" ; de azért, a mint Keeser stuttgarti főegyházi tanácsos helyesen mondotta: „Bár a belmisszió gyümölcsei nem az egyházkormányzat aegise alatt, hanem szabadon termettek, a belmisszió müve nálunk Württembergben kezdettől fogva egyházi szellemben volt felfogva és gyakorolva". íme a német belmisszió egyházi jellege, amire nézve minálunk sehogy sem tudunk vagy akarunk megállapodni ! A kongresszuson 529-en vettek részt; sőt a nagyobb közönségnek szánt esti gyűlések még látogatottabbak voltak. Ezeken a diakonissza-ügyet s a hajósok, pinczérek ós cselédek gondozásainak a kérdését tárgyalták és fejtegették népies alakban. Az első főgyűlés legkimagaslóbb mozzanata Seeberg berlini tanárnak fentebb említett értekezése vala. Eszmemenete a következő: A középkor története vallásos krízissel végződik. A dogma nem térített meg senkit s a kétkedést sem szüntette meg. Az emberek nem értették mtg az egyház követelményeit, vagy ahol megértették, ott ellene szegültek. Tanácstalanul állott az egyház a vallási és gazdasági téren, mert új gondolatokra és erőkre volt szüksége. Ekkor lépett föl Luther, „korának e leghatalmasabb és leggazdagabb embere", a kinek hite nem formula volt, hanem az ő személyes tulajdona. Gyermeki egyszerűség és férfias erő csudálatos módon egyesült Lutherben. Luther ismerte és átértette kora problémáit, s nagy aggodalommal tekintett az erkölcsi és szoeziális állapotokra. Kora gyökeres alaphibáit az élvezet vágyaiban s a fukarságban látta. De Luther az összes rendeknek ismerte a hibáit, s mégsem esett kétségbe, mert mindenben a mindenható Istennek akaratát látta. A hit nála nem más, mint „érzése az Isten művének". Ebből folyólag aztán új alapon ítélte meg az emberi természetet s az államot, s új világításba helyezte a szoeziális állapotokat. A munka s a tulajdon megszerzése iránti érzék lépett nála a középkor által magasztalt koldulás helyére. S a vallásos élet új felfogása az egyházról szóló felfogást is átalakította, a melyben helyesen határozta meg a hívőknek reczeptiv és aktív szerepét. Az evangéliumot nem csupán kathedrai hirdetésében, hanem főképen korunk erkölcsi és szoeziális viszonyaira való gyakorlati alkalmazásában kell felfognunk és megértenünk. Kora szoeziális problémáihoz való viszonyából érdekes Luther álláspontja az uzsorával s a kereskedelemmel szemben, a mi mellett mindenkor helyesen kapcsolja össze a vallási és a nemzeti szempontokat az emberek s a viszonyok megítélésében. Elítéli a magas kamatlábat s a monopol gazdaságot; kivánja az árak állami megállapítását, s általában hazafias és ethikai szempontból ítéli meg a gazdasági problémákat. Egy perczig sem habozik arra nézve, hogy az evangéliumnak a maga erkölcsi követelményeivel belé kell nyúlnia kora szoeziális mozgalmaiba. Csak egy korlátot ismer Luther, s ez az, hogy az evangéliumnak sohasem szabad mint törvénynek föl-