Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-10 / 45. szám
óvenkint 10 vagy 12 koronát ne áldozhatna. Azzal a szolgáltatással, mit a Társaság a Szemle egy évi folyamában (40—50 ív) ád, nem áll arányban a 6 koronás tagsági díj. Fájdalom, még soká leszünk olyan gazdagok, hogy aránylag csekély díjért ily nagy ellenértéket adjunk. De azt sem lehet indokolni, hogy a pártoló tagok épen oly joggal bírjanak a Társaság ügyeinek intózósónél, mint a rendes tagok, Mindezeket tekintetbe véve, ón, jövőre nézve, a pártoló tagok osztályát is törölném, az eddigi pártoló tagok jogainak teljes épségben tartása mellett; vagyis, a kik eddig voltak pártoló tagok, azok maradnának ilyenek az eddigi joggal ós kötelezettséggel, új pártoló tagokat azonban nem vennék fel. Ezzel szemben aztán a tagok évi díját leszállítanám 12 koronáról 10-re, egyfelől azért, mert ez kerekszám, másfelől azért, mert ennyi a tagdíj a Magyar Történelmi Társulatnál is. A kihagyandónak javasolt 9. §. helyébe, ugyanazon szám alatt egy új § jönne, a mely szerint: )>Űj tagot, valamely társulati tag ajánlatára, az igazgató-választmány választ. Minden tagnak jogában áll új tagokat ajánlani. Az ajánlások a titkárnál jelentendők be, a ki az ajánlottak névsorát, megválasztatásuk végett, a legközelebbi rendes választmányi ülés elé terjeszticc. E §. felvételét bőven megindokolhatnám, de elégnek látom, ha annyit mondok, hogy ez a rendelkezés úgy a Magyar Történelmi Társulat, mint a Természettudományi Társulat alapszabályaiban megvan. Ha ezeknél szükséges ós indokolt, nálunk is okvetlenül az. A Társaság tisztviselőiről szóló szakaszoknál javasolt módosításokat szintén helyeslem, de pótolni kívánom. Helyes, hogy elnök és alelnök helyett egy egyházi ós egy világi elnök legyen. Az eddigi gyakorlatnak és a testvériségnek megfelelőleg azonban, szükségesnek látom a 11. §-t a következőkkel megtoldani: »Az elnökök egyike az ev. ref., másika az ág. hitv. ev. egyház tagjai közül választandó, olyformán, hogy az egyik elnök állandó lakása a Társaság székhelyén, Budapesten legyen«. Az igazgató-választmány fővárosi tagjainak számát 20-ról 30-ra, a vidéki tagokét pedig 40-ről 60-ra óhajtom emelni. Hála Istennek, nagyon sok olyan érdemes emberünk van, kiknek a választmányba való bevonása a Társaság érdekében nemcsak kívánatos, de szükséges is. Ne ijedjen meg senki a 90 tagú választmánytól, hogy az nagyon szóleskörű lesz, nehézkesen fog mozogni. A választmányi ülésekre a tagoknak legfeljebb fele jha megjelenhet (így volt most Miskolczon a közgyűlés alkalmával), máskor pedig legfeljebb 20—30°/0 jelenik meg. Az után vannak és mindig lesznek a választmány tagjai közt, a kik akár aggkoruk, akár valami más gátló körülmény miatt éveken át nem vehetnek részt a választmányi működésében. Kihagyni őket a választmány tagok sorából nem lehet és nem szabad, mert az legalább is nagyfokú kegyeletlenség lenne; szólesbíteni kell tehát a keretet, hogy a megfelelő munkaerőket bevonhassuk, megnyerhessük és az érdemdús nyugalomra tért tagokat is pótolhassuk. De szükséges a választmány tagjainak szaporítása a felállítandó fióktársaságok szempontjából is. Társaságunk működési körének reménylett fokozatos kiterjedése s más indokok is előbbutóbb szükségessé teszik, hogy a választmány legalább minden hónapban tartson egy ülést, melyeket felolvasásokkal is lehet egybekapcsolni, s ezáltal a Társaság életét élénkebbé, működését kiterjedtebbé tenni. A közgyűlésekről szóló négy §-nál a titkár javaslata semmi módosítást nem proponál, holott okvetlenül beiktatandó lesz a közgyűlés ós a díszgyűlés megkülönböztetése, továbbá a tárgyak élére az elnöki megnyitó. A fiók-társaságok szervezését életrevaló, üdvös gondolatnak tartom, melynek felvetésóért a titkárt szivemből üdvözlöm. A »nagyobb városokcc helyett azonban »nagyobb protestáns központokat« tennék. Esztergomban, Kalocsán, Egerben nem fogunk fiók-társaságokat alakíthatni. E szakaszban van szó a fiók-társaságok ügyviteli szabályzatáról is. De magának az anjatársaságnak ügyviteli szabályzatáról sem az alapszabályokban, sem a módosításban nem látok említést. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy az ügyviteli szabályzat megállapítása, a 17. §-ban a választmány teendői közé soroztassók. A 'Társaság kiadványairól szóló két szakaszt különösen fontosnak tartom, mert hiszen a Társaság élete főként kiadványaiban nyilatkozik meg. A titkári javaslat (25. §.) a Társaság kiadványait a következőleg írja körül : a) Időszaki folyóirat (»Protestáns Szemle «), a melyben az egyházi ós iskolai élet s a theologiai tudományok körébe vágó dolgozatok jelennek meg. b) Tudományos, főleg egyháztörténeti könyvek (monográfiák). c) Valláserkölcsi könyvek ós füzetek. »Házi Kincstár«, ccKoszorúcc-füzetek. E szövegen, részint a teljesség, részint a szabatosság szempontjából változtatásokat javasolok, még pedig a következőkben: A Társaság kiadványai:
