Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kin(ló>hlvatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az előfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ftra : Félévre: 9 kor.; egész éyre: 18 korona. Egyes fám ára 40 fll. A protestáns közönséghez. Tájékozás és kérelem. Lapunk válságos helyzetbe jutott. Áldozatkész kiadója ós bérlője, Hornyánszky Viktor, felmondta a kiadását, mert nem bírja tovább fedezni az évről-évre fokozódó veszteséget. Üzleti könyveiből hitelesen kimutatta, hogy 1892-től az 1900-ik esztendő végéig összesen 16,799 kor. 33 fillért vesztett a Lapon, s az idei vesztesége aránylag még nagyobb lesz. Beláttam és mindenkinek be kell látnia, hogy egy kiadótól több áldozatot már nem lehet kívánni. Mikor hat héttel ez előtt ezt a szomorú jelentést megkaptam, az volt az első gondolatom, hogy nyíltan feltárom a helyzetet és egyszerűen megszüntetem a Lapot. A közönség érdekét szolgálta 44 esztendeig; ebből 15 esztendeig én küzködtem bajlódtam vele. Talán elöregedett, talán nem a mai kornak való; nyugodjék békével a hires »Protestáns Egyházi ós Iskolai Lap«. Hiszen ha bukni engedi a magyar protestáns közönség ezt a legrégibb és legjobbnak tartott lapját, bizonyosan azért teszi, mert többé nincs rá szüksége. A mór megtette kötelességét, a mór mehet . . . De többekkel közölvén ezt a szándékomat, ezek először arra figyelmeztettek, hogy a közönség nem is tudja, nem is sejti a Lap eme válságát ; sőt némelyek azt hiszik, hogy a budapesti egyházi lap anyagilag is virágzó állapotban van. Majd arra emlékeztettek, hogy ily nagy múltú és jelenleg is nagy tekintélyű lapot, még ha magántulajdon is, nem szabad ily könnyű szerrel, úgy szólván a közönség tudta nélkül, bukni engedni. Kifejtették előttem, hogy erre a Lapra most nagyobb szükség van, mint valaha, mert az egyházi élet így pezsdül, úgy lendül, s a mutatkozó ébredésnek ez a Lap a leghathatósabb szócsöve. Mások azt emelték ki, hogy íme zsinatra készülünk, egy év múlva Budapestre gyülekeznek az egyház törvényhozói ; erre a nevezetes időszakra nem hagyható időszaki sajtóközeg nélkül a fővárosi protestantizmus. Ismét mások azt hangoztatták, hogy mikor minden protestáns központon külön egyházi lap van, a tekintélyes dunamelléki és fővárosi protestáns közönségre nézve valóságos szógyen lenne, ha lanyha pártolás miatt megszűnnék az a Lap, a mely közel félszázad óta nemcsak ennek az egyházkerületnek, hanem az összes reformátusságnak, sőt az egész hazai protestantizmusnak oly sok szolgálatot tett. Ezeknek a biztatásoknak engedve, elállottam az első szándékomtól és elhatároztam, hogy a jövő 1902-ik évben még nem szüntetem meg, hanem magamra veszem a nagy anyagi koczkázatot és a saját kiadásomban adom ki a Lapot. Hadd mutassa meg a magyar protestáns közönség, hogy az egyház ós az iskola érdekeit híven és függetlenül szolgáló, kipróbált elvhűségű régi lapját fenn akarja és fenn tudja tartani. E végből tisztelettel ós bizalommal kérem az eddigi előfizetőket, szíveskedjenek a Lapra tovább is előfizetni és ismerőseik körében új előfizetőket gyűjteni. Életkérdés e Lapra nézve, hogy minden regi előfizető egy új előfizetőt hozzon. Kérem a Lap belső dolgozótársait, a kikkel a szerkesztői átalányt eddig testvériesen megosztottam, ne pártoljanak el a Laptól. Mutassák meg, hogy ügybuzgóságból is tudnak és akarnak dolgozni. Kérem a t. lelkész urakat, tegyék magukévá a Lap ügyét és hassanak oda, hogy egyházközségeink és tehetősebb hitfeleink közül új előfizetőket szerezzenek. Kérem a dunamelléki egyházkerület espereseit ós gondnokait, hogy az egyházi gondnokok, tanácsbirák és egyháztanácsosok körében fejtse-