Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
hogy mennyivel egészségesebb és öntudatosabb hitéletet hoz létre a szabad protestantizmus, mint az állami törvények által megrendszabályozott anglikán egyház. Ha a ref. egyház ezt sürgetné, vagy abba belenyugodnék: hűtlenné lenne múltjához, lemondana a jövő szép reményeiről, és valóságos öngyilkosságot követne el. De nem tartanám szerencsés megoldásnak azt a módozatot sem, a mely szerint az egyházkerületek részére adatni szokott államsegély emeltessék, egyébként pedig minden maradjon úgy, a mint van. Úgy látszik, hogy a kormány magára nézve ezt a megoldást tartaná a legmegfelelőbbnek, a minthogy az egyházi államsegélyt a f. évben már emelte is, a miből a dunamelléki egyházkerületnek mintegy 5000 korona jutott, s a jövő évre is némi csekélységgel emelni Ígérkezett. Eltekintve attól, hogy ez a segély egyszerű budget-tótel, mely törvény által biztosítva nincs, sem a prot. egyház méltóságának, sem az 1848 : XX. t.-czikk szellemének meg nem felel, s egyházi bajaink orvoslására nem alkalmas. Nekünk anyagi tekintetben a legnagyobb bajunk az, hogy gyülekezeteink nagyrészben a leroskadásig meg vannak terhelve egyházi adóval, és ha rendkívüli szükségeik állanak elő, azokat már a maguk erejéből fedezni nem tudják, hanem egyházkerületi alamizsnáért folyamodnak. Ez az oka azután annak, hogy gyülekezeteink feltartózhatJanul szegényednek és erőtlenednek, s a desolata ekklézsiák száma aggasztóan növekedik. Egyházunk ezen égető baján a felemelt államsegély segíteni nem fog, s ha némileg talán segítene is, arra támaszkodni nem lehet bizonytalanságánál fogva. Minő zavart okozna a felemelt ,államsegély alapján berendezett háztartásunkban, ha egy jövendő kormány az évenként megszavazott segélyt esetleg csökkentené, a minthogy az államsegély leszállítására már van is praecendens ? ! Azt nem is említem, bár szintén figyelemreméltó mozzanat, hogy a segélyezésnek ilyen módozata mellett autonomikus jogaink sérelme nem orvosoltatnék, sőt esetleg az újabb államsegély fejében újabb áldozatot kellene hoznunk e tekintetben. Nekünk főtiszt. Értekezlet ! oly módozatban kell megállapodnunk, a mely szerint az állam főfelügyeleti joga mellett, autonomiánk további megcsonkítása nélkül a gyülekezetek terhe könynyíttessék és közszükségeink fedezhetők legyenek. Részemről a kérdés minden tekintetben kielégítő megoldásának tartom a nagyszalontai egyházmegye javaslatát, a melylyel teljesen megegyező a dunántúli egyházkerület indítványa. A nagyszalontai egyházmegye igen helyesen Összekapcsolj a az 1848 : XX. t.-czikk végrehajsát az egyházi adóügy rendezésével, s az eljárási módozatot a következő határozati javaslatban foglalja össze. »A most folyamatban levő munkálatokban kimutattatván a magyarországi ev. ref. egyház minden egyes gyülekezetének összes szükséglete, s ezzel szemben feltüntettetvén az egyes egyházak tagjaira az állami egyenes adó alapján a vagyonosság tekintetbe vételével eszközölt osztályba sorozás útján kivethető személyi és vagyoni adó maximális összege : az ekképen hiteles okmányokkal igazolt összes szükséglet ós fedezet egybevetésénél mutatkozó hiányok egész összege képezze a magyarországi ev. ref. egyháznak az egyház tagjai által nem fedezhető összes szükségletét. »Ennek fedezésére az 1848: évi XX. t.-cz. szellemében államsegély (dodatio) bocsáttassák az egyház egyetemének rendelkezésére, és pedig az egyház autonom jogának fentartásával, ós nem esetről-esetre megszavazandó budget-tételben, hanem egyszer s mindenkorra szóló országos törvényben a. »S a mennyiben Magyarország jelen pénzügyi helyzete nem engedné meg azt, hogy ez az államsegély egész összegében már most folyóvá tétessék: évek sorozatára beosztva mondassék ki és országos törvényben biztosíttassék az évenként emelkedő összegben folyóvá tett államsegély, és annak tőkéje m. kir. állampapírban bocsáttassék a magyarországi ev. ref. egyházkerületeknek, illetőleg azok megbízásából az egyet, konventnek rendelkezésére®. Mint említem, ezzel teljesen megegyező a dunántúli egyházkerület indítványa, a mely szerint »az egyház szükségletei ós a meglevő fedezet összeirandók, s a hiányzó fedezet az 1848-iki XX. t.-czikk alapján, a törvényhozás által megállapítandó államsegélyből pótlandócc. Mindkét indítvány értelmeben, s meggyőződésem szerint is, első ós legfőbb teendőnk tisztába jőni egyházi szükségleteinkkel, hogy a változott viszonyoknak megfelelőleg állapíthassak meg az igényelt állami dotáczió nagyságát. Az egyházi adózás kérdését kell tehát mindenekelőtt rendeznünk, mert a míg ezzel tisztába nem jövünk, egy lépést sem tehetünk előre. De ez nagy munka főtiszt, értekezlet! a mely sok megfontolást ós nagy körültekintést igényel. Az egyházi adóügy rendezésénél figyelemmel kell lenni arra az okos tanácsra, melyet a dunántúli egyházkerület nagyérdemű főgondnoka ad, a midőn azt mondja, hogy »nekünk először is fenn kell tartanunk az összeköttetést a hívek és lelkészek között, s fenn kell tartanunk azt az érzést híveinkben, hogy az egyháznak ők is alapítói, tagjai, fentartói; mert ha ez az önérzet