Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

Kérelem. Az elzüllött gyermekek megmentésére berendezett Gyermekotthont fentartó Nagypénteki Ref. Társaság most is, mint az előző években, tisztelettel fölkéri protestáns nagyközönségünket, hogy „Elhunyt kedveseink alapítványa" czímén megindított gyűjtéséhez a közeledő, r. kath. atyánkfiai által úgynevezett halottak napja alkalmából kegyes adományaival hozzájárulni méltóztassék. Sokan vagyunk, a kik kedves elhunyt­jainkat gyászoljuk ; de azoknak emlékét nem azzal szen­teljük meg, lia az úgynevezett halottak napján, melynek alapgondolata merőben ellenkezik evangéliumi protes­táns hitünkkel, követve r. kath. atyánkfiait s megfeled­kezve az evangélium tanításáról, hervadó virágokból font drága koszorúkat helyezünk sírjaikra, vagy azokat még ki is világítjuk, hanem azzal, ha egy oly szent ós krisz­tusi czólt mozdítunk elé, a minő az elzüllött gyermekek megmentése. Az alapnak, hogy annak jövedelméből egy gyermek eltartása kiteljék, 8000 koronát kell elérnie, s ezen alapunk, melyhez eddigelé Csetei Herzog Péter úr 400, a Jalsovitzky-család 400, herczeg Hohenlohe 400, (Jray Irón úrnő 200 és többen kisebb-nagyobb össze­gekkel járultak, még csak 1900 koronára növekedett. Nagy még a hiány! s azért kérjük a jószívű nagy kö­zönséget, hogy a szeretet nevében adakozzék e nemes czélra. A kegyes adományokat mély köszönettel hirlapi­lag is nyugtázandjuk. Adományokat eltogad a budai ref. lelkészi hivatal, II., Fazekas-tér 3., a nagypénteki ref társaság elnöksége I, Győri-út 9. és gondnoksága II., Margit-rakpart 45. sz. — A Nagypénteki Ref. Társaság gondnoksága. gyászrovat. Tüdős Pistuka, dr. Tüdős István sárospataki tanár és lapszerkesztő kollegánk kis fiacskája, három és fél éves korában, hosszú, kínos szenvedés után folyó hó 18-án elhunyt. A legőszintébb részvéttel osztozunk a mélyen lesújtott szülők fájdalmában. Adjon a kegye­lemnek Istene nekik vigasztalást és enyhületet; a korán letört reményteljes bimbónak pedig csendes nyugodal­mat, a dicső kikelet: a boldog feltámadás reményében! Kollár Agosta, Törő Lajos rákoscsabai lelkész­társunk neje, hosszas szenvedés után, élete 51-ik évé­ben f. hó 20-án elhunyt. Legyen a hű nő és szerető anya emlékezete áldott! különfélék. * Helyreigazítás. Lapunk mult heti számában hírt adtunk Szilva János nyugalomba vonulásáról. Elnézés folytán azonban az érdemes tanítót lelkésznek tettük meg. A tévedést ezennel helyreigazítjuk, de csak czím­ben; érdemben nem, mert a nyugalomba vonult tanító valóban hűséges lelkipásztor vala. * Szerzetes invázió. A franczia köztársaság meg­elégelte a szerzetes rendek és kongregácziók machiná­czióit, s egyesületi törvényével eléggé megritkította számukat. Intézkedésének legfontosabb eredménye az vala, hogy megszabadult a pápistaság legveszedelmesebb rendjétől, a jezsuita rendtől. E purgáczió következtében számos szerzetrend és kongregáczió hagyta el Franczia­országot, s megindult a szerzetes invázió Európa többi országaiba. Nagyban telepednek már be a klerikálizmus által különben is agyonboldogított Ausztriába, s bizonyos dolog, hogy hazánk is kapni fog belőlük. Ausztriában azonban tiszteletreméltó buzgósággal igyekeznek meg­gátolni a Los von Rom hívei ezt az inváziót. Gross képviselő legközelebb interpellácziót intézett a kultusz­miniszterhez e tárgyban. Eisenkolb képviselő pedig sür­gősségi indítványt nyújtott be, a melyben utasítani kérte a kormányt egy oly törvényjavaslatnak a benyuj­tásáríi. a melynek értelmében új kolostorok alapítása törvényhozási aktustól tétessék függővé és fennálló szer­zetrendeknek és kongregáczióknak állami jóváhagyást kelljen kérniök. — Nálunk is hasonló indítványt kellene tenni, mert az utóbbi évtizedekben hazánkba is egy rakás idegen és pedig általában jezsuita alapelveken nyugvó férfi és női szerzetrend és kongregáczió lopta be magát, a nélkül, hogy letelepedési engedélyt szerzett volna. Beültek már közénk és pedig a törvény határozott tilalma ellenére a jezsuiták ós elfoglalták a r. kath. papnevelő­intézetek tanári kathedráit; jönnek egymásután a különböző nevű apáczák s állítják fel lélekhalászó leány­iskoláikat ; legközelebb pedig hozzák a lazaristákat, — s fővárosunk tanácsa derűre-borúra adogatja nekik az ingyen telkeket és az iskolai és templomépítési segélye­ket. így csak a legutóbbi napokban szavazott meg a lazaristáknak 100,000 koronát templomépítésre. E szer­zetes invázió ellen azonben nekünk is fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat; nemcsak azért, mert e belopózkodó rendek és kongregácziók a lélekhalászó szervei az ultra­montanizmusnak, hanem azért is, mert ezeknek tagjai mind idegenek, legnagyobb részben németek és a ger­manizáczió melegágyai. Ha egy becsületes czólokat szol­gáló egyesület alapszabály és kormányhatósági megerő­sítés nélkül nem fungálhat, — akkor kötelezni kell a letelepülni akaró szerzetrendeket és kongregácziókat is szabályaik bemutatására ós .az állami elismertetés meg­szerzésére, és nem szabad megengednünk, hogy a pápistaság bő köpönyege alatt egyszerűen belopják magokat. Szerkesztői üzenetek. H. A. P—ny. R. Gy. J—i. H. I. K—a. A kül­deményeket megkaptuk; a gyűlési ezikkek torlódása miatt azonban még egy kevés ideig várnunk kell köz­lésükkel. Minelyt tehetjük, — hozni fogjuk. Felelős szerkesztő : Szöts Farkas. Főmunkatárs : Hamar István. HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA EUDAPESTBN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom