Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

ben családjából tanuló ifjak segélyezésére ; b. Majthényi Lászlóné szül. Peéli Ludovika 15,000 frtot ösztöndíjra; Huhay József,, Balassa Lajos 500 — 500 frtot; a pesti h e. takarékpénztár az évtizedeken át nyújtott s 15,000 frtot haladó segélyen kivül ösztöndíjra 300 frtot; az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár ösztöndíjra 2000 frtot; Kálosy József ugyancsak ösztöndíjra 500 frtot; azon férfiak közül, kik az 1867-ik évben e gimnáziumnál tettek érettségi vizsgálatot, 33 évi találkozásra a mult évben többen, közöttük Beöthy Zsolt, Barkasy Géza urak összejöttek, s hogy összejövetelüknek maradandó emlékét hagyják az utódokra, 1400 koronányi alapítványt tettek, melynek kamata egy-egy szegényebb anyagi helyzetben levő érettségiző ifjúnak adatik ki. Orizziik, és különösen önök ifjak őrizzék meg kegyeletes érzések között emlékükben iskolánk e szellemi vezetőinek és jótevőinek emlékét; őrizzék kegyelettel, de egyszersmind hálával. E vezérférfiakat a szellemi és anyagi áldozatok hozatalában nem önzés, nem hiú dicsőség, hanem az egyháznak, a magyar hazának nemzetnek, szabadságnak szeretete, a tudományos műveltség és a közművelődés fejlődése és terjesztése iránti nemes lelkesedés vezette. Legyenek önök hálásak, vagyis szeressék önök ne nemcsak szóval, hanem tetteikkel, kitartó önzetlen munkásságukkal is magyar hazánkat, nemzetünket, ennek! alkotmányos szabadságát. Önök közül azok, kik reformált egyházunk fiaiként születtek, s ilyenekül neveltetnek, szeressók a vallás-erkölcsi és a nemzeti élet nemesítésében magának oly kiváló érdemeket szerzett reformált egyházunkat; azok pedig, kik nem egyházunkhoz tartozók, ne vonják meg e mi sok küzdelmen átment, a nemzeti műveltségért készséggel áldozott egyházunktól, igaz becsülésüket. Legyenek mindnyájan abban a munkakörben, melybe majd önöket az isteni gondviselés állítandja, fáklyavívői, buzgó munkásai a műveltségnek, a józan felvilágosultságnak és a nemes humanizmusnak, hogy éljen és viruljon az, a miért az anyák fáradoztak, áldoztak: éljen az egyház, éljen a nemzet, s virágozzék fel a haza ! Farkas József. tárcza. Mutatványok a megújítandó énekeskönyvből.* 23. Zsoltár. Az lír én nékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép kies mezőn legeltet, Édes vizek folyásinál ad enyhet. Lelkem nyugalmán őrt áll szent nevével, És engem igaz ösvényén vezérel. Ha száz halálnak törne rám hatalma, Vagy a gonosznak minden birodalma, Én akkor is mosolyogva állnék meg Mert akkor is, ott is tudnám ki véd meg. * Az egyetemes énekügyi bizottság által megújítandó Énekeskönyvhez kiadott gyűjteményből. Vessződnek ott is látnám biztatását, Pásztorbotodnak fölém hajolását. Rád ismerek én mindenben Uramra : Erőddel engem juttatsz diadalra. Asztalt terítsz, ha fenyeget az ellen, Teljes pohár áll mindig jobb kezedben. Azt is tudom még messze a halálig, Házad szerelme táplál még sokáig. 46. Zsoltár. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk. Zúgjon felettünk bármi vész, O mindig oltalmába vész. Azért, ha reng a föld inogva, S hegyek merülnek a habokba: Mi állunk és nem rettegünk, • Mert Isten akkor is velünk! Ha zúg a tenger és kicsapva Mindent befed sűrű iszapja; Ha olvad a föld, mint salak S a hegyek összeomlanak: Felkél az Úr, s parancsszavára Lecsendesül a víz dagálya; Megáll a föld, mint sziklagát; És semmi vész nekünk nem árt. Ha népek haddal törve rajtunk, ínségünkben nyögvén sóhajtunk; Ha országok támadva ránk S már-már a vérbe fulladánk: Kél a népeknek fejedelme, S egy szavával hadakat ver le; S kopják, ívek porba hullnak, Tekintetén a nagy Úrnak. Tekintsétek az ő munkáit: Hatalma menten kiviláglik A föld kereksége előtt, Hogy minden nép ismerje őt; Ki szórva büntető villámot, Csinál a földön pusztaságot, S hatalma népeket töröl, Örökre a föld színiről. Ö a népeknek Ura, atyja, Dolgaikat ő igazgatja. Hatalmával ha ő velünk, Ki lehet akkor ellenünk? Bízzunk azért ő benne bátran, Mintha lennénk erős kővárban; S bizonynyal Ő velünk leszen, S megsegít minket kegyesen.