Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

ményes belmisszió. A ráparancsolt, kelletlenül végzett munkán nincs semmi áldás. A belmisszió­hoz épen úgy hivatás kell, mint a külmisszióhoz, mert ennek is lényeges feltétele az apostoli buz­góság. Es hol szerezhetők és hogy szerezhetők az ily hitbuzgó munkások? Minden egyház a maga természetének meg­felelőleg toborz magának belmissziói munkáso­kat. A római egyházban mindenkor a buzgóbb férfi és női szerzetesek sorából kerültek ki a legkiválóbb belmisszionáriusok; az assisi Szent Ferenczek, a clairvauxi Szent Bernátok, a páduai Szent Antalok s a szeretetmunkákban buzgól­kodó Irgalmas nővérek. Az evangéliumi protes­táns egyház pedig az Ő egyetemes papság elvé­ből kifolyólag a gyülekezet buzgóbb férfi és női tagjaiból szokta nyerni a maga belmisszionáriu­sait. Igaz diakónus, jó diakonissza csak hit­buzgó keresztyénből válik. Ez a gyakorlatban úgy szokott történni, hogy a lelkészek a hit­buzgóbb egyháztagokból nevelnek és szervez­nek maguknak önkénytes segítő- és munka­társakat, a kik mint »királyi papság« és »szent nép« nemcsak az egyházkormányzatban, hanem a gyülekezet lelki gondozásában is cselekvőleg részt vesznek. Oktatják a kicsinyeket a vasár­napi iskolákban, irányítják az ifjúságot az ifjú­sági egyesületekben, segédkeznek a vallásos összejöveteleken, közreműködnek a biblia ós a vallásos iratok (könyvek, füzetek, lapok) terjesz­tésében, részt vesznek a gyülekezeti szegények, betegek stb. látogatásában és fölsegítésében, és támogatják az egyetemesebb czélú belmissziói törekvéseket. A protestantizmus az egyetemes papság elvéből kifolyólag a népért a néppel dol­gozik, s lelkészei a lelki gondozásban is meg­osztják a munkát a hívekkel. És itt egy újabb lényeges vonását kell ki­emelnem az egészséges belmissziónak, s ez a?, hogy az egészséges belmisszióban a lelkész a munkavezető, az irányadó s a kezdeményező is. A lelkész vezetése nélkül, a lelkész ellenére működő belmisszió könnyen álutakra, nevezete­sen vagy elvilágiasodásra vagy szektáskodásra s mindkét esetben a gyülekezeti élet bomlá­sára vezet. De ha a lelkész szakértőleg és buzgón vezet, s a gyülekezeti önkénytes gárda készség­gel támogatja a lelkész irányító tevékenységét, akkor a belmissziói munkán Isten áldása van ; mert akkor az egyháztagok nem csupán adó­fizető alanyok, hanem hűséges elvtársai és munka­társai lesznek a lelkipásztornak a keresztyén hit- ós szeretet-munkákban. Az önkénytes keresz­tyén munkatársak csapatja által körülvett lelki­pásztor tényleg megszerzi és állandóan meg­tartja a lelkekre való üdvös hatásnak, az erkölcsi vezetésnek kulcsát, a kinek szavára úgy hallgat a gyülekezet, mint jó pásztorára a nyáj. A mely lelkész meg elmulasztja az ily erkölcsi vezetés kulcsát megszerezni, annak lelki vezetése ós erkölcsi irányítása alól annyira ki­csúszik a néplélek, hogy a lelkipásztor vallás­erkölcsihatását bármely pillanatban ellensúlyozni, sőt teljesen megsemmisíteni képes akármelyik szektás apostol, klerikális agitátor, szocziálista demagóg, sőt bármelyik személyes ellensége is. Csak a közelmúltból is sok szomorú példával igazolhatnám, hogy az ily felforgató elemek mily könnyen aláaknázzák egyes gyülekezeteink vallás­erkölcsi ós egyházi életét. Ezért a helyes belmissziói tevékenység nem­csak a valláserkölcsi megújhodásnak, hanem a lelkipásztorkodás sikeresebbé tételének s meg­tépett erkölcsi nimbusza visszaszerzésének is egyik hathatós eszköze. A mely lelkipásztor er­kölcsileg szilárdabb alapra akar helyezkedni a maga gyülekezetében, az fogjon belmisszióhoz és neveljen önkénytes munkatársakat, királyi pap­ságot ós szent népet maga körül. Hitből ós szere­tetből fakadó munkájának hitben és szeretetben erős gyülekezet lesz a legközvetlenebb jutalma. Sz. F. Tájékoztatásul, — A megújítandó Énekeskönyvhöz. — Egyetemes énekügyi bizottságunk az 1900-ik év­ben tartott gyűlésében elhatározta, hogy az előmunká­latokat egy nagyobb énekanyag-gyűjtemény kiadásával be akarja fejezni és e végből meghatalmazta a bíráló bizottságot, hogy részint az eddig közzé tett füzetekből, részint a még beérkező kéziratokból válogassa ki a versenyképes ének-kisérleteket és intézkedjék azoknak mielőbbi közrebocsátásáról. Egyidejűleg elhatározta bizott­ságunk azt is, hogy zenei szakértő bizottságunk álla­pítsa meg a dallamok ritmikai beosztását, bírálja meg a beküldött új dallamokat, hogy a gyűjtemény kiegészítő részeként ezek is kiadassanak. Mind a két bizottságunk eleget tett megbízatásá­nak és pedig a zenei szakértők: Nagy József, Kálmán Farkas, Somogyi. Antal, Deák Gerő, Nagy Zoltán, Szügyi József urak, mindjárt az 1900-ik év tavaszán, Sátoralja­újhelyben tartott gyűlésükben, elnökletem mellett és Szabolcska Mihály jelenlétében megállapították a kidol­gozás alapelveit, és a dallamokat egymás közt felosztva, munkáikat hozzám csakhamar beküldötték. A Zsoltárok, Dicséretek meghagyott dallamaiból és újabbaknak föl­vételéből végeredményképen megállapíttatott 96 dallam, a melyeknek sajtó alá rendezését Nagy József és Kál­mán Farkas urak által az 1901-ik év tavaszán, sáros­pataki összejövetelünkben eszközöltettem. Ugyancsak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom