Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

fehérvári ügyvéd és világi tanácsbiró urak választattak meg. Jóllehet a szokottnál számosabb ügy került az ezidei közgyűlésünk tárgyalása alá, de mivel azok egyrésze az előző egyházi értekezlet által már kellően elő volt készítve, de meg mivel a tárgyalás gyorsabb menete érdekében hozzászólási jogukkal nem igen kívántak élni a gyűlés tagjai: közgyűlésünk délutáni 1 órára már be is fejeztetett s a fehér asztal mellett annál lelkesebb hangulatban éltettük a 80-ik életévét novemberben betöltendő „örök-ifjú" esperesünket, akinek fő-fő része van abban, hogy ügyeink mindenek megelégedésére s aránylag rövid idő alatt intéztetnek el. Lévay Lajos. A pesti egyházmegye közgyűlése. Szeptember 25-én folyt le egyházmegyénk rendes őszi közgyűlése, a budapesti ref. főgimnázium dísztermében. Á gyűlést Szánthó János esperes nyitotta meg, sajnálattal jelentve gróf Teleki József egyházmegyei gondnokunknak betegsége miatti távolmaradását. A világi elnöki tisztet előbb Kontra Kálmán, később Freisinger Lajos, végül Darányi Ignácz tanácsbirák töltötték be. Legelőször bejelentette esperes, hogy főjegyzővé Mády Lajos újpesti, tanácsbiróvá Földváry László váczh'artyáni lelkészek választattak, kik a közgyűlés rokonszenves éljenzése közben a törvényszerű eskü letétele után székeiket, pár lelkes szó kíséretében elfoglalták. Az esperesi jelentés elején esperes úr az egyházmegye cziprus lombját tette le nagy emlékű Szilágyi Dezső egyházkerületi főgondnok sírjára. Fájó hangon emlékezett meg a kidőlt óriásról, ki hatalmas vállaival nemzete és egyháza ügyeit hordozta, bámulatra méltó bölcsességgel. Áz eperjesi jelentés többi részét Mády Lajos főjegyző olvasta fel, mert esperesünk az év folytán csaknem állandóan betegeskedett s helyette a canonica visitatiót is Mády végezte. Nagyjában véve nem mondható szomorúnak a kép, mit az esperesi jelentés egyházmegyénk állapotáról fest. Rend, pontosság, szabályszerűség majd minden gyülekezetben. Egyes helyeken szép alapítványok és nagy összegű adományok pedig általában, középszerű áldozatkészség mutatják, hogy híveink még mindig az az értékes elem, a mely volt 400 év óta s nemcsak szive érez, de keze is megmozdul az adakozásra. Hátha még az a sok helyt rettenetesen magas egyházi adó nem lohasztaná az áldozatkészséget! Sok építkezésről is számol a jelentés; legtöbb benne az iskolaépítés, melyre úgy köteleztetett az illető iskolafentartó egyház. Az át- ós kitérések statisztikája kedvezőtlenre billent; jóval több a tőlünk kitértek, mint a hozzánk áttértek száma, s e fölött dr. Darányi Gyula tanácsbiró meg is ütközött. A reverzális statisztikát meg Freisinger Lajos tanácsbiró egyenesen frivolnak jellemezte s felszólalásából egy kis jól megérdemelt dorgatórium járt ki azok részére, a kik a meglévő bajokat hamis adatok bemondásával akarják leplezni, titkolni A gyűlés pedig nyomatékosan figyelmeztette a lelkészi kart, hogy a vegyesházasságra lépő hívek után ne resteljen pár lépést tenni, mindenütt igaz lévén az, hogy a pásztor keresse juhait, és nem megfordítva. Legalább is olyan gondos pásztoroknak kell lennünk, mint a római vallás papjai, a kik fáradságot e tekintetben ugyan nem ismernek. A jelentés felolvasása után esperes úr bejelentette esperesi hivataláról való lemondását, azon indokolással, hogy a mostani nehéz időkben, folytonos betegeskedése közben nem akar egy ilyen fontos, erős kezet igénylő állást elfoglalva tartani. A közgyűlés nagy szeretettel marasztalta szeretett esperesét, a ki engedett ós a gyűlés éljenzése közben az esperességet egy évre még megtartotta. Azután hozzáfogott a közgyűlés a 44 pontból álló tárgysorozat letárgyalásához. Elképzelhetni, minő gyorsvonat gyorsasággal robogtunk el az egyes kérdések mellett, alatt, felett vagy körül, hogy egy délelőtt végezhessünk. Pedig volt ám néhány hosszú jelentés is, mint a tanügyi bizottságé, a számszéké stb. De hát sietni kellett azért is, mert még három törvényszéki tárgy is volt. Fontosabb tárgyak voltak: a budapesti egyház kérése az iránt, hogy 200,000 korona kölcsönt vehessen fel függő adósságai rendezésére, elköltött alapítványai visszaállítására. Az ország legelső legnépesebb egyháza súlyos adósságokkal küzd! Nem képes lépést tartani a rohamosan szaporodó egyházi szükségekkel. Az utóbbi tíz év alatt három templomot (Buda, Zugló, Kőbánya) s egy főgimnáziumot építtetett. Ezek miatt adóssággal küzködik. A 64 ezer lelkes budapesti egyház aránylag szegényebb mint pl. a kis Rákos-Csaba, melynek csak 800 a lélekszáma, de bölcsen összekuporgatott pénzecskéje van! Az egyházmegye kénytelen volt hozzájárulni a kölcsön engedélyezéséhez. A budapesti állandósított vallástanító-segédlelkészek azon kérelme, hogy az egyházmegye lelkészei sorába kebelezze be őket, a budapesti egyházhoz való jogviszonyuk teljes feltüntetése végett vissza adatott a budapesti egyháztanácsnak. A felső-borsodi egyházmegyének a „Zsinati legfontosabb teendőink "-ről szóló átirata egy hang nélkül tudomásul vétetett. Igen szívesen hallottunk volna egy kis hozzászólást is, mert az átirat nagyon fontos kérdéseket foglal magában. Hasonlókép érdemleges tárgyalást szerettünk volna a nagyszebeni egyházmegyének a reformáczió emlékünnepére vonatkozó indítványa felett. Az a stereotyp határozat, hogy: a lelkészeknek figyelmébe ajánltatik, — engedelmet kérek, e kérdésben semmi. — Nem járulunk az átiratban foglaltakhoz: ez valami. Vagy igenis hozzájárulunk, és pedig szívvel-lélekkel; megünnepeljük október 31-ét a tőlünk kitelhető fénynyel és buzgósággal : ez szintén valami lett volna. De agyonütni ezt a gyönyörűséges eszmét, kár, nagy kár volt. Milyen szép közös oltára lehetett volna ez a nap, október 31-ik napja az összes magyar protestánsoknak, s micsoda erőt reprezentálna ennek ünneppé tétele kifelé ! A vasadi, hatvani, nyíregyházai, erzsébetfalvai és szentendrei leányegyházak anyásítás iránti kérvényeik pártolólag terjesztetnek fel az egyházkerületi közgyűlésre. Nagyon helyes a maguk lábán járni tudók önállósítása, de én Budapest tőszomszédságában: Erzsébetfalván, 600 forintos lelkészi állomást nem engednék rendszeresíttetni. Több apró közigazgatási ügy letárgyalása után következett egy elvi érdekességi ügy, a kispesti egyház díjlevél ügye. Még leányegyház korában a kispesti presbitérium lelkészi díjlevelet készít ós anyaegyházzá alakulhatását kéri. Az anyásítás kimondatott, lelkészi díjlevele,a stólák részletezése végett visszaadatott, egyébként jóváhagyva. Kispest erre papot választott. A presbitérium részletezte a lelkészi díjlevél stóláris díjtételeit s a mult évi egyházmegyei, illetve egyházkerületi közgyűléseket is megjárta a megerősítendő díjlevél. Ám az egyházkerületi közgyűlés észrevette, hogy a díjlevelet csak a pres-