Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

nak itt először a. klima szolgált nagy akadályul; a 10 oda küldött misszionárius közül az első évben 3 lialt meg. Azután a tartomány elhagyatottsága, vad állapota is nagy nehézségeket támasztott De Isten jóvoltából és a német kormány erélyes czivilizáló tevékenysége foly­tán a missziói munkamezŐ is lassanként kezd terméke nyülni. A bázeli misszió-házban elhelyezett fétisz-bálványok, varázsló eszközök s egyéb tárgyak szomorú bizonyságot tesznek arról, minő erkölcsi és szellemi elvadulás ellen küzdenek ezek a keresztyén apostolok. A felnőtt meg­kereszteltek száma még csak 3 — 400. de a 140 missziói iskolába mintegy 3500 gyermek jár, a kiknek három­negyede pogány. A gyülekezetekben és községekben szá­mos jele mutatkozik annak, hogy az evangéliumi mag jó földbe esik. Szükség is van erre, mert Kameruntól északra és északkeletre az Iszlám erősen hódít s benszülött lakosok ennek esnek áldozatul. Az érdekes jelentés, a melyet F. Würz bázeli missziótársulati titkár szívességéből kaptunk, a követ­kező szavakkal végződik : Mindenütt felhívás további munkára, belterjesre és külterjesre. Mindenütt sürgető szükség eszközökre, mun­kásokra és különösen bölcseségre, bátorságra, szeretetre, tehát a szentlélek áldásaira. A missziói mező munkássá­gával arányban kell növekednie a missziópártolásnak kiilterjességben, áldozatkészségben és imádságban. Örü­lünk rajta, hogy magyarországi barátaink is munkába fogtak. Vajha növekednék mind a számuk, mind a buzgóságuk ! A jelentés emez óhajtása nekünk is hő vágyunk. Általános tapasztalat bizonyítja, hogy a külmissziót támogató egyházak otthon is hitbuzgóbbak, elevenebbek, tevékenyebbek. A misszionálás nagy hiterőt és kifogy­hatatlan szeretetet igényel, de egyszersmind nevel is ezekre az evangéliumi keresztyén tulajdonságokra. Ná­lunk is eljön az idő és immár nem messze vagvon, a mikor többen belátják a külmisszió fontosságát és ennek a szent ügynek hazánkban is lesznek mind apostolai, mind me­czenásai. Az ébredező és erősödő hitbuzgóság a keresztyén sszeretetnek ezt a munkamezejét sem szokta sokáig parlagon hagyni! V. F. IRODALOM. ** Igazmondó czímű új néplap érdekében a követ­kező sorokat kaptuk. Szives kérelem. A hozzám érkezett kérő és sürgető levelekre elhatároztam, hogy arra az időre, a mikor a „Téli Újság" szünetel, tehát márczius 1-től decz. l-ig, Igazmondó czím alatt egy minden héten szombaton 8 oldalon megjelenő néplapot adok ki, melyet igyekszem úgy szerkeszteni, hogy hitfeleink igényeinek minden tekintetben megfeleljen. Miután azonban hiába nálunk a jól szerkesztett néplap, ha nem olcsó, — az előfizetési árat terjedelméhez képest a lehető legalacso­nvabbra tettem. Három hóra: 30 kr.. félévre: 60 kr., 9 hora: 90 kr., ha legalább 10 példány küldhető egy csomagban. Egyesek nevére 1 frt 20 krajczárért jár 9 hónapon át. A lap kiadója: Hornyánszky Viktor. — Felkérem tehát lelkésztársaimat s egyházunk tanítóit, kiknek a „Téli Újság" elterjesztésénél is sokat köszön­hetek, hogy ez új lapot is karolják fel, s igyekezzenek minél jobban elterjeszteni híveik közt. Jó és nemes mun­kájokat bizonyára áldás fogja kisérni. Az előfizetések hozzám Berek-Böszörménybe, legkésőbb február 20-ig küldhetők. Budai János, ref. lelkész, a „Téli Újság" szerkesztője. — Ez új néplapra mi is különösen felhív­juk lelkészeink figyelmét. ** ima és beszédek. Elmondattak Kisvárdán. 1900 július 3-án dr. Heiszler József dombrádi ev. ref. lelkész tiszteletére rendezett ünnepély alkalmával, s Erdélyi Imre ramocsaházi lelkésznek a lelkészegyleti gyűlésen felolvasott néhány zsoltár és dicséret átdolgozása eredeti éneke és költeménye. Kiadta a felsőszabolcsi ev. ref. egyházmegye. 30 lap, ára 20 fillér. A füzetben a jegyzőkönyv után Porzsolt Ádám lendületes alkalmi imádsága, azután Görömbei Péter esperes üdvözlő beszéde van lenyomatva, a melyben dr. Heiszler József érdemeit méltatja. Heiszler, az egykori piarista szerzetes. 1850-ben tért át egyházunkba, a melynek legelőbb Nemes-Péczelben segédlelkesze, azután Pápán theol. tanára, később Mocso­ládonés Gyönkön rendes lelkésze, 1859-ben Sárospatakon ismét theológiai tanára s végre 1869 óta Dombrádon lelkésze. E mellett irodalmilag is nagy tevékenységet fejtett ki. írt több egyháztörténetet, exegetikai, hittani és vallásbölcsészeti tudományos művelt s kiadott néhány kötet egyházi beszédet: két évig szerkesztője volt a Sárospataki Füzeteknek, a hetvenes években a protes­testánsegyletesek ellen, a kilenczvenes években a presby­teri szervezet átalakítói ellen folytatott értékes irodalmi harczot. A tartalmas beszédre dr. Heiszler válaszolt, melynek elegikus, lemondó hangja nagyon leverő. A füzet végén közölt zsoltár- és dicséret-átdolgozások [Erdélyi Imre ramocsaházi lelkész kísérletei) teljességgel nem nyerték meg tetszésünket. Nagyon gyökeres, tűi­modern, s költői és vallásos erő nélküli átírások, a melyeknél sokkal jobbak az Enekeskönyv megfelelő darab­jai. Az átdolgozásnak nem szabad úgy letörölni a kegyes­ség és hit kenetét, mint ezek a kísérletek (F). ** A magyar írók élete és munkái ez. füzetes vállalatból, a melyet a M. T. Akadémia megbízásából Szinnyei József szerkeszt és ír, megjelent a 64. és 65. füzet. A Liptay és Eüley czímszók közé foglalt anyagot tar­talmazó füzetek nagyobb czikkei: Liszti László (a költő) Liszkay József (egyházi író), Lisznyai Kálmán (a költő),1 Liszt Ferencz (a zeneművész), Lóczy Lajos (a geologus), Lonovics József (egyházi író), Lónyay Menyhért (nemzet­gazdász), Losontzi István (a Hármas Kis Tükör írója), Losonczy László (költő); továbbá Lőw Lipót (a rabbi), Lubrich Ágost (neveléstani író), Lugossy József (nyel­vész), Lukács Béla, Lukáts Gyula, Lukács László, Lukács

Next

/
Oldalképek
Tartalom