Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

hogy jogos tulajdonukról önként le nem mondanak, de az erőszak előtt meghajolni kénytelenek. Az erőszaknak engedniök is kellett. A katonák a déli oldalon lévő ajtón benyomultak a templomba, a hívek pedig zsoltárokat énekelve az északi ajtón kivonultak, hogy oda többé vissza ne menjenek. üe ha mindent elvesztettek is, mégis új erőt nyertek a tállyai kálvinásták vallásuk szeretetéből. Mily dicső és mily nagyszerű küzdelmük, melyet a mű második része ír le. Drámai magaslatra emelkednek a küzdő tállyaiak. Minden jogos javaikból kiforgatva előbb egy urasági borházban tartják az istentiszteletet, ott éneklik a kálvinista zsoltárokat, ott hallgatják a szent igéket. De jól folyván az istenért és a hazáért folytatott harczok sorsa;

a tállyai kálvinisták is remélik, hogy jogos tulajdonukat visszanyerik. Egy küldöttség ki is megy Tállyára, hogy megvizsgálja a beadott panasz folytán az egyházi javak tulajdonának mibenlétét. De bár tanúkkal kétségtelenül beigazoltatott, hogy az elfoglalt birtokokhoz és javakhoz a kálvinistáknak joguk van, s azok határozottan Őket illetik, — mindezek daczára birtokukat sem most, sem soha később vissza nem kapták. Mit tegyenek hát a tállyai kálvinisták, mikor a felkelők ügye most már egészen roszra is fordult és Rákóczy szerencsecsillaga hanyatlani kezdett ? Vallásuk szeretetéből új erőt nyervén, saját erejökbol kezdik szervezni, rendezni, építeni földig rontott, kirabolt egyházukat. Nagyszerű ez a hősi küzdelem, mely itt szemeink elé tárul. Előbb Rákóczy veti rájok, kedvelt híveire szemét, s 1710-ben kelt adománylevelében az elfoglalt templom helyett egy egész és egy negyed házhelyet adományoz földesúri jogánál fogva, hogy azon templomot építsenek, sot a templomépítés fedezésére 3000 frtot is ad rézpénzben és szőlőt is ad nékiek. Egy Trencsényi Péter nevű nemes is kinyújtja kezét a tályai egyház felé: megajándékozza a Vároldalon levő szőlőjével. Ok magok a prédikátornak új házat vesznek, sőt a második prédikátornak is. Összeszedik az egyház tőkepénzeit; mindent megtesznek, hogy az egyházat előbbi fényére emeljék, új templomot építhessenek. De mi haszna, mikor újabb csapás éri időközben az egyházat?! A Rákóczy által adományozott készpénz értékét veszti, s hogy a tiszta kálvinista Táliya ereje megbontassék, a Trautzon berezegnek adományozott birtokra a berezeg idegen ajkúakat telepít nyilván azon czélzattal, hogy a kálvinisták is eltóíosíttassanak. De e téren épen az ellenkező czél éretett el Tállyán, mert inkább azok magyarosodtak el Közbevetőleg említve, az egyházi javak megvizsgálására, mintegy folytatásául az előbbinek, újabb küldöttség is küldetett; de bár a javakhoz való joguk most is igazoltatott, természetesen ez alkalommal sem kapták vissza azokat. Ily sok megpróbáltatások után azonban végre komolyan felkerült az új templom építésének a kérdése. Egy fiatal, Petrahay nevű lelkész veszi kezébe az ügyet, Mennyi huzavonával utazással kér vény ezéssel lekenyerezésekkel jár el, szépen megírja Hézser. A templom anyaga, hossza, magassága, mely helyen való építése, — mind vita és kérés tárgyát képezte. Csak a lekenyerezésekre és utazásokra valami 1419 forintot fizettek, pedig még akkor egy kapavágást sem tehettek De végre is megsegítette őket a kegyelem Istene; 1755-re templomuk készen volt, A templom felépítése után rendezik a lelkészi, a tanítói és kántori fizetéseket, azután Isten még nagyobb dicsőségére tornyot is akarnak építeni, de a plébános ebben megakadályozza őket. A harmadik rész 1800—1900-ig terjed. Ez is oly féhynyel és dicsőséggel teljes idő. Siker, sikertelenség, szerencse és csapás egymást váltják fel. Elsőben is tornyot akarnak építeni s megnagyobbítják a templomot. De alig gyönyörködnek alkotásukban 5 évig, 1810-ben egy óriási tűz megsemmisíti az összes egyházi épületeket. Mit tegyenek ? Könyöradományhoz folyamodnak és 8 kéregető némes ember, fagyban, sárban, vízben. hóban járva-kelve összehoz 11 ezer forintot. A mese csodálatával határos. így aztán nemcsak felépítik a tornyot is, melyre még 17 évvel azelőtt gondoltak, hanem többi épületeket is. sőt harangokat is szereznek. Még kétszer végez később a tállyai egyház nagyobb építkezést. 1857-ben, a mikor a templomot és tornyot veszik javítás alá és tornyórát szereznek, és 1861-ben, a mikor az építkezést ismét egy tűzvész tette szükségessé. Közben folyton gondjuk van a díjlevelek korszerű emelésére, rendezésére, s egyéb hasznos intézkedések tételére. A legújabb idő összeesik a szerző működésével, A buzgó lelkész minden ponton kitűnik. Kezébe veszi az egyházi adóügyek rendezését, s még mielőtt a belmisszió alig ismeretes nevéről is a hazában, felolvasásokat tart, s a filoxera által előidézett csapás után a romok feletti új élet teremtésében tetemes része van. Ezekben érintettem pár szóval a tállyai egyház történetét. Említenem sem kell, hogy ez csak a történeti fonál, de ezenkívül a könyvben temérdek becses anyag van elhelyezve a kor megértésére nézve. A belső hivatalnokok fizetésére, az egyház igazgatására, templomszentelési aktusokra, papmarasztásra, egyházfegyelemre számos becses anyagot hord össze. Nemkülönben nagy előnye, hogy közvetlen forrásokból dolgozik. Ritkaság, hogy egy lelkész felkutassa a megyei levéltárakat, hogy valamit alkosson. De ezért lehetett, hogy új, közvetlen forrásból merítvén, számos téves történeti adatot kiigazít, melyek mintegy a köztudatba mentek már át. Stílusa egyszerű, de előkelő, tősgyökeres magyaros, élvezettel olvasható. Végül még két dolgot jegyzek meg. A könyv végén arany lapok foglalnak helyet, melyek feltüntetik azokat a forrásokat, melyekből a tállyai egyház háromszázötven éven féntartotta magát. 1658-tól benne van minden az egyház részére tett adomány. Kicsi és nagy adomány sorrendben foglal itt helyet. A kiben volt buzgóság, mindenki hozott valamit. A gazdag ezreket; a legszegényebb a kamarában lévő nyoszolyáját, a prédikátora számára. A könyv megjelenését is egy buzgó no, özvegy Mura György né szül. Thurányi Zsuzsánna áldozatkészsége tette lehetővé, a ki a nyomdai költségek fedezését magára vállalta Ajánlom ezt e könyvet mindenkinek. K,-Azar. Péter Mihály. BELFÖLD. Népünk anyagi bajairól. I. Visszatekintve a közel múltra, bizonyos elégedettség töltheti el minden protestáns szivét, mert lehetetlen tagadni, hogy bizonyos tekintetben baladás észlelhető vallási és egyházi életünkben. És a haladás, — hála érte a Gondviselésnek. — az egy szükséges dologban 8