Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-15 / 37. szám

valóban nem ártana, ha közegyházunk kikülclene egy kipróbált hazafias és ev. egyházi érzésű férfiút e nagygyűlésre. Csak a közvetlen személyes érintkezéssel tudjuk ellensúlyozni ezt az ellenünk a külföldön folytatott aknamunkát! Az osztrák Los von Kom egyik helyén, Karbitzban, Csehországban lélekemelő ünnepély folyt le mult hó 14-ikén a Megváltóhoz czímzett templom felavatása alkalmával. Dr. Eisenkolb ügyvéd és képviselő, ki a bécsi Reichsrathban mondott mély ev. hitvallásával vonta magára a művelt prot. világ figyelmét, két évi fáradhatatlan munkásságának eredménye e templomépítés, a melynek költségeihez maga a német prot. külföld jelentékeny összeggel járult. Az építés, a telken kívül 90 ezer koronában került. Az ünnepélyen több mint ezer prot. hívő vett részt. A karbitzi egyházközség híveinek száma 500; két évvel azelőtt még csak 130 volt. Az ünnepélyen az Ev. Bund képviseletében Németországból Meyer zwickaui szuperintendens és Crönert hallei jogtanácsos, s a Gusztáv-Adolf-egyesület képviseletében Dibelius drezdai főegyházi tanácsos jelent meg. Több mint 30 ev. lelkész vett részt az ünnepélyen papi ornátusban. A fölavatást Gummi aussigi lelkész, mint helyettes szuperintendens végezte, míg az ünnepi szónoklatot Weissbach lelkész tartotta. Az oltár elől szónoklatot tartott még Meyer szuperintendens, s egy ismeretlen német ev. jóltevőnek 10 ezer márka adományát jelentette be. Dibelius e napon 30 áttérőt vett fel az ev. egyházba. A Gusztáv Adolf nagy szeretetadományát ugyancsak Dibelius nyújtotta át. Áz egyházközség ez alkalommal számos kisebb adományban is részesült hazai és külföldi jóltevők részéről. Igy halad az ev. reformmozgalom ügye Ausztriában! Az osztrák ev. reformmozgalomnak azonban nehézségei is vannak. így Kutschera cseh szerkesztő Michauban zaklatásoknak van kitéve a miatt, hogy „Népszava" cz. lapjában közzétette Ferk gráczi ókath. lelkész fordításában Liguori moráltheológiájának a 6-ik ós 9-ik parancsolatot tárgyaló fejezeteit, a melyeknek közzétételével állítólag „sérelmet követett el a vallás s az erkölcsiség ellen". E fejezeteknek czímei a következők voltak: „Egy áttért papnak emlékeiből", „Szemle Ausztria, mint a kolostorok hazája felett", „Egyházi hamisítások" stb. A bíróság Kutscherát két havi fogházra és lapja illető számainak konfiskálására ítélte. Történt pedig ez, ez évi július 6-ikán a rendőri Ausztriában, a melynek egyik bíráját, műve letiltása alkalmával ugyancsak megleczkéztette Hoenscbroech gróf egy nyilt levelében. Viszont örömmel említjük, hogy a reformmozgalom örvendetesen halad az osztrák fő- és székvárosban, Bécsben, a hol június 30-ikán újból 30 volt római katholikust vett föl Zimmermann lelkész az ev. egyházba. Ezzel az 1901. óv I. felében 607 személy tért át Bécsben a pápás egyházból a protestantizmusra. Mint forrásunk említi, ez ünnepélyeken az áttértek rokonai közül a vidékről is számosan részt vettek, és az egyházba való fölvétel komoly ünnepélyes aktusa bizonyára mély benyomást gyakorolt reájok. Olaszország hat ev. prot. egyháza június 19-ikén ülésezett Rómában. Ez együttes ülésen megjelentek a waldensek, a chiesa ev. italiana, a wesleyanus methodisták, az episkopálismethodisták,azolasz-angolbaptistákés az olaszamerikai baptisták képviselői, kik dr. Frochet elnklete alatt üléseztek. Az értekezletnek czélja volt előmozdítani a különböző olasz ev. prot. denomináczióknak egymáshoz való közeledését, a kölcsönös megértés művének fejlesztését s ezzel az evangélizáczió művének hathatósabb előbbrevitelét. A gyűlés kinevezett egy bizottságot, a mely az első „consiglio evang." szervezésére lesz hivatva, s a melynek tagjai lesznek az érintett olasz ev. prot. egyházakon kivül a brit és skót bibliai társulat, az ev. sajtó s a vasárnapi iskola bizottságainak egy-egy képviselője. Őszintén helyeseljük az olasz protestánsoknak e tömörülését és egységesebb képviseletre való törekvését. Rómának a biblia s az egyháztörténet bizonyságai alapján csak úgy imponálhatunk, ha egyesült erővel küzdünk az evangélium szolgálatában az ő pápás propagandistikus törekvései ellen. A pápás világuralom alapjai napjainkban épen az ő országaiban recsegnek; ép ezért a prot. reformtörekvések minden tekintetben rokonszenvünkre és támogatásunkra méltók ós érdemesek. Az „Evang. Bund" október hó 8 -11. napján Boroszló városában fogja tartani 14-ik évi nagygyűlését. A központi elnökség által kibocsátott meghívón rövid történeti visszapillantással Boroszló városának „csendes és békés" reformácziója van elmondva, a melynek akkori püspöke, a mi Thurzónk, Luther szerint is „a század legjobb püspöke volt", ki barátságos viszonyban élt a reformátusokkal. Hesz János Nürnbergből (kinek jubileumát néhány évvel azelőtt ünnepelték) s a boroszlói Moiban Ambrosius voltak Boroszló legelső ev. lelkészei, kik állandó összeköttetésben állottak a reformátorokkal. Thurzó utódai is békés érzületű főpapok voltak a püspöki széken, a melynek a mult században egyik legkiválóbb képviselője Sedlnitzky gróf az ev. egyházba tért át. Az ünnepi istentiszteleten az Erzsébet-templomban Reichard poseni főegyházi tanácsos prédikál. A nagygyűlés elnöke Witzingerode gróf, ki igen lelkes vezérembere az Evang. Bund-nak. Előadást tart Witte hallei tanár „Az Ev. Bund küzdelmeinek feladata s a ker. szeretetkötelesség", Lochemann kirchbergi lelkész „A franczia ev. mozgalom benyomásai", Mirbt marburgi tanár „A centrum türelmi javaslata", Leuschner wanzlebeni egyházi tanácsos „Áz újszövetség prot. jellegéről", Mahnert merenbergi vikárius „Az osztrák ev. mozgalom" és Meyer zwickaui szuperintendens „A Los von Rom mozgalma" czímmel. Az Ev. Bund e nagygyűlése alkalmára korunk róm. kath. egyháza történetének s főleg a protestantizmushoz való viszonyának behatóbb megismertetése czéljából három rendbeli pályakérdést tűzött ki, és pedig 1. „Németország róm. kath. sajtója a XlX-ik században, a melyben Németország egyházi és politikai összfejlődésére való tekintettel a római. kath. napi sajtó és időszaki irodalom megalapítása, kifejlődése és jelen állása lesz feldolgozva; 2. „A római pápák beatifikácziói és szentté avatásai a XlX-ik században", mely történet-kritikai áttekintést nyújtson az avatások előkészületeiről s lefolyásáról, s 3. „Áttérések a róm. kath. egyházból az evang. egyházba Németországban a XlX-ik század folyamán", mely utóbbi pályakérdésben a Bund elnöksége nem annyira az áttérések statisztikáját, mindinkább azoknak a személyeknek konverzióit kivánja, a kik életkörülményeiknél és munkásságuknál fogva áttérésökkel nagyobb érdeklődést keltettek. A pályamű pendentja legyen Rosenthal „Konvertitenbilder *aus deni XIX. Jahrhundert" cz. művének. Az első pályakérdés díja 1200, a 2-ik és 3-iké 500 márka. A pályaművek beadásának határideje 1902 decz. 1. A megjutalmazott művek a Bund tulajdonába mennek át, s kiadványai között fognak megjelenni. Fokozott figyelemmel várjuk azok megjelenését, s nem fogunk késni azok beható ismertetésével. Még megemlítjük, hogy az elnökség „Der Evang. Bund" cz. 2 '/s

ív röpiratra is 150 márka pályadíjat tűzött ki, a melyben népies modorban a Bund keletkezése, története s eddigi munkássága legyen föltüntetve. Benyújtásának határideje 1902 ápr.