Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-15 / 37. szám

az esperesi beiktatásnak egész lefolyása, komoly ünne­pélyességénél, egyszerűségénél és szépségénél fogva. Dicséret illeti Fejes István sátoralja-ujhelyi lelkészt ós tb. esperest, ki az esperesi beiktatásnak e szép és felemelő mód­ját megtalálta és a kerületen elfogadtatta, szabályozván ott a lelkész, püspök, gondnok stb. beiktatási szertartását is. Az esperesi beiktatás után ismét énekvers következvén, az egész gyülekezet kivonult a templomból s pár perez múlva kezdetét vette a közgyűlés. Gondnok rövid beszéddel a közgyűlést megnyitotta, s indítványozta elsőbben is, hogy az imént lefolyt aktus egész terjedelmében, az elhangzott beszédekkel együtt jegyzőkönyvünkben megörökíttessék. Az indítvány elfogad­tatott. Bejelentette továbbá a hazánkat és egyházunkat Szilágyi Dezső halálával ért súlyos veszteséget. Szilágyi Dezső, — mondá, — a tiszta szabadelvűsógnek lóvén egyik nagy tudományú törhetlen bajnoka, a dunamelléki egyházkerületnek nagyrahivatott gondnoka, halála most, a mikor az ő kiváló jellemére, tudására, lángelméjére, a súlyos politikai helyzetben és felekezetközi viszonyok között kétszeres szükség lett volna, a ki majdnem párat­lanul hivatott volt a félelmesen előnyomuló ultramonta­nizmust megfékezni, hazánkra és egyházunkra egyaránt nagy csapás. Indítványozza, hogy nagy érdemei örökíttessenek meg jegyzőkönyvünkben is, a dunamelléki egyházkerü­lethez és Csathó Ferencz kúriai tanácselnökhöz pedig, mint az elhunyt rokonához intéztessék részvétirat. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Megemlékezett még a gondnok azon veszteségről is, mely egyházmegyénket Isaák János, sok éven át világi tanácsbiránk halálával érte, ki a puritán református haza­szerető és kötelességtudó férfiaknak volt mintaképe. Azon indítványa, hogy érdemét hasonlókép örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és családjához intézzünk részvétira­tot, mint szinte az is, hogy Ujj István h. esperesnek is, ki az esperesi hivatal teendőit, több mint féléven át szorgalmasan vitte — szavaztassék jegyzőkönyvi elis­merés, elfogadtatott. Olvastatott ezután az esperesi jelentés, mely szin­tén két veszteségről emlékezik meg elsőben is. Az egyik, mely Babarék Dániel volt n.-ráskai, a másik, a mely Lukács Mihály volt vásárhelyi tanító halálával érte egy­házmegyénket. Emlékük jegyzőkönyvünkben fogfeljegyez­tetni. Tudja Mihály deregnyői lelkész s dékán megválasztott t.-birónak jelentetvén ki, a hivatalos esküt letette. Sütő Kál­mán lelkészt Miglécz, Soltész Gyula kisráskai lelkészt Kis-Azar, Sztankovics Lajost Nagyráska választván lelkészévé, mindhármok választása megerősíttetett. A tanítói állomáson a következő választások történtek s nyertek megerősítést, illetőleg bekeblezést: ifj. Berecz Károly Kis-Azarra, Berecz Ottó Miglóczre, Botka Gyula Kis-Toronyára. A két utóbbi a hivatalos esküt is letette. Megemlékezett az esperesi jelentós még két dolog­ról. Az egyik, hogy Stefán Mihály csernahói lelkész szeme világát elvesztette, lelkészi szolgálatok végzésére képtelen. Indítványozta, hogy állomása, Csernahó jelöl­tessék ki káplántartó helynek. A közgyűlés utasította a lelkészt és presbitériumot, hogy ezt önmaguk kérjék és okol­ják meg, kellően felszerelt folyamodványukban. A másik, hogy Gyarmathy Soma b. újlaki lelkésznek tűzvész által minden takarmánya és szemes élete elpusztult. Az esperes azon intézkedése, hogy az illetőnek, utólagos beleegyezés reményében 150 koronát utalt ki az egyházmegyei tárból mint segélyt, helyben hagyatott. Harsányi István sátoralja­újhelyi s.-lelkész, kérvénye s mellékletei alapján az egyházmegyébe bekebeleztetett. A megválasztott lelkészek ós tanítók díjleveleit az egyházmegye megerősítette. Tudomásul vétetett, hogy a migléczi egyház pap­lakja, mely nagy költséggel és díszesen épült, már tel­jesen készen áll; továbbá Bernáth Gyulának és nejének, a kik a m.-jesztrebi iskola czéljaira belhclyet adtak, jkvi köszönetet szavaztatott. Fontosabb és tárgyalás alatt volt ügyek még a következők. A megüresedett kazsui egyházra vonatkozó­lag, melynek betöltése a lélekszám szerfelett csekély volta miatt kétséges volt, az egyházmegye, Dókus Gyula és Kádár János kiiklöttségi tagok jelentése alapján úgy intézkedett, hogy a lelkészi állomás betöltetik, de csak 3 év múlva; s ezen idő lelkészi jövedelme egyház­fentartási alap teremtésére fordítandó. Ha azonban a a hívek időközben egyházfentartási alapról valamikép gondoskodnának, az állomás előbb is betölthető. Addig Kazsut a hardicsai helyettes lelkész gondozza, kinek fizetése leend Kazsu részéről 200 korona. A f.-borsodiak „zsinati teendőink" cz. átirata kiada­tott a lelkészértekezletnek. Sok apró, de a közönséget kevésbé érdeklő ügy tárgyaltatott még az egész nap folyamán Kötelességet mulasztanék, ha meg nem emlí­teném, hogy az egész közgyűlést Szemere Géza hely­beli főgondnok látta el fényes ebéddel, a mely szives áldozatkészségért itt is köszönetet mondok az egyház­megye nevében. Péter Mihály. papi helyettes főjegyző. A gömöri ref. egyházmegye közgyűlése. Nagy Pál jubileuma. A gömöri ev. ref. egyházmegye e hó 2-án Tornaly­lyán tartotta őszi közgyűlését, melyen nemcsak az egy­házmegye papi és világi tagjai s a tanítói kar jelentek meg teljes számban, de a közel vidékről is jöttek töb­ben, hogy „tisztességet tegyenek". Mert tisztességet tevénk mi Nagy Pálnak, a tornaly­lyai egyház lelkészének s egyházmegyénk esperesének. Egy, a közszolgálatban 50 évet eltöltött munkás életnek vittük lábai elé a hálának, tiszteletnek és szeretetnek mindeneknél drágább, becsesebb ajándékait. De csak magunk, csak a gömöri ev. ref. egyházmegye hajtotta meg így zászlaját a közre dúsan jövedelmező, érdemek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom