Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

felhasználják az alkalmat tót voltuk Átoktatására és a magyar nemzeti nyelv és eszme ellen való demonstráczióra. Szilágyi Dezső emlékezetének kegyeletes megörökítése és a mindenre kiterjedő püspöki jelentés meghallgatása után ugyanis a trencséni esperesség nevében Pelikán János zárjecsi lelkész azzal az indítványnyal állott elő, hogy a közgyűlés a német és a tót nyelvet is ismerje el hivatalos nyelvül. Szerinte a magyar nyelv kizárólagos uralma sértés a tótokra, a kik többségben vannak. Ezzel a nemzetiségi ízű és tendencziájú indítványnyal azután újra felkavarodtak a nemzetiségi viták immár csendesedett vizei. Nagyobb baj azonban nem történt. A magyarok, köztük Beniczky Árpád és Pulszky Gusztáv lelkesen keltek a magyar nyelv védelmére, és a közgyűlés, óriási többséggel egyszerűen napirendre is tért a trencséni indítvány felett. Újra nagyobb hullámokat vetett a vita az Eperjesről kizárt theologusok ügyénél. A trencséni és nyitrai esperesség ugyanis azt az indítványt terjesztette be, hogy a közgyűlés fejezze ki roszalását az eperjesi theol. akadémia eljárása felett, sürgesse tanárai fegyelmi vizsgálat alá vonását, a kizárt theológusokat befogadó pozsonyi theol. akadémiának pedig szavazzon köszönetet. A panszlávok törekvése azonban a gyűlés többségének komolyságán és higgadtságán itt is hajótörést szenvedett. Kimondták ugyanis, hogy miután az eperjesi theol. akadémia nem a kerület fenhatósága alatt áll, annak ügyeibe bele nem avatkoznak és az indítvány felett napirendre térnek. Nevezetes és a panszlávok hevét igen lohasztó volt a vita folyamán Masznyik Endre pozsonyi theol. igazgató felszólalása, a melyben határozottan kijelentette, hogy a kizárt növendékek felvétele egyáltalán nem akart demonstráczió lenni Eperjessel szemben. Felvették őket, abban a reményben, hogy meg fognak javulni. Erre van is remény; de épen azért jobban tennék a trencséni és nyitrai korifeusok, ha engednék csendesen elsimulni a dolgot és annak gyűlésről-gyűlésre hurczolásával nem kompromittálnák és nem vadítanák a megtévedt ifjakat. Beszédében igen sok keserű igazságot vágott Masznyik a fészkelődök szeme közé, s azt hiszsziik, kiábrándította őket abból a tévhitből, hogy a pozsonyi theol. akadémia és annak tanárai az ő fanatikus nemzetiségi törekvéseiknek támogatói lesznek. E nemzetiségi vitatkozásoknak még egy utolsó hulláma a nag}r

geresdi egyezség tárgyalásakor csapott fel, de már igen erőtelenül és a legkisebb bajt sem okozva. Az egyezséget Biszkup előadó ismertette. Tárgyilag nem tett ellene kifogást; de helytelenítette, hogy annak megalkotásánál mellőzte az egyetemes gyűlés a rendes autonomikus eljárást. Bogyiczky krajnai tót lelkész óvást emelt az egyezség tartalma ellen, a mely szerinte az uniót czélozza és az evang. lelkészeket lelki kényszer aláveti. Az elfogulatlanok felszólalásai után azonban a nagy többség figyelmen kivül hagyta a pánszláv vétót és elfogadta az egyezséget. Tárgyalta még a gyűlés az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának kérdését és kimondotta, hogy azt sürgetni kell a teljes egyenjogúság és viszonosság megvalósulása érdekében. Elhatározta továbbá, hogy az egyetemes gyűlés útján orvoslását kéri annak a sérelemnek, a mely a prot. egyházakat a Ludoviczeum zászlóavatása alkalmával szen, vedett mellőztetés által érte. A második nap a komoly munka napja volt. A megelőző napi heves harcz után jótékony visszahatás állt be; a kedélyek lecsillapodtak s az lehetővé tette a tanácskozás befejezését. A gyűlés több pontban adott némi engedélyt a nyitraiaknak. így pl. Bogyiczky kértére felelevenítették azt a régi határozatot, hogy a gyülekezeteket érdeklő szabályrendeleteket a felvidék kedvéért tótul és németül is kiadják. Schleiffer misérdi lelkész a német papok nevében e jogról lemond, mert úgymond, ők szívesen megmagyarázzák a népnek a rendeletek szövegét. A németnyelvű nyomtatványok árát ilyen módon meg lehet takarítani fontosabb ezélra. A módori tót egyház nevéről szóló vita is nagyon mérsékelten s nyugodtan folyt. Azt hiszszük, közmegnyugvásra intézkedett a kerületi, a midőn Modor-Teriing legnagyobb filiáról állapította meg a nevet. A nyitrai ós trencséni egyházmegyék hangulatát jellemzi az is, hogy hajlandóknak nyilatkoztak a theol. Otthon támogatásara, a mely minden jóravaló theológusnak meleg födelet ad. A gyűlés kezdetén a miniszteri rendeleteket vették tudomásul s azután az egyetemes gyűlésre választották meg a kerület képviselőit: Szontágh Pál, Beniczky xÁrpád, Zay Miklós gróf, Laszkáry Pál, Kosztolányi Sándor, Buttler Ervin bi\, Pulszky Ágost, Osztroluczky Géza, Szontágh Antal, Hacker K., Trsztyénszky, Fürst, Ringbauer, Krupecz, Moczkó, Raab, Hering, Yladár, Biszkup, Stromp, Kovács, Markusovszky, Jezsovics, Farbaky István, Ivánka László, Solymossy Ödön br., Kéler Zoltán, Bándy Endre, Hollerung, Günther, Dobrovits, Sziklai stb. személyében. Az egyetemes gyűlés nov. 13-án lesz Budapesten. Azután a szabályrendeleteket tárgyalták és elhatározták, hogy az érvényben levőket külön füzetben kiadják. A különböző jelentések hű képet adnak a kerület s kivált a püspök fáradhatatlan munkálkodásáról. Három, eddigi leányegyház lett gyülekezetté : Zsolna, Nagy-Szlatina és Felső-Esztergály. Buzgón fáradozik a püspök az ev. egyház szimbolikus iratainak jó fordítása és magyarázatos kiadása érdekében. Már meg is jelentek Masznyiktól a smalkaldi czikkek; legközelebb Luther kátéira kerül a sor s a kerület mintegy 1000 koronát fordít évenként irodalmi czélokra. Ez nem csupán theológiai szempontból fontos, hanem nemzeti szempontból is. Mert hiszen a magyar irodalom egy elhanyagolt ágának hatalmas gyarapodását idézi elő. A bizottságok jelentéseit sorban tudomásul vették. A theol. Otthonra, mely 5 év óta évenként 10—15