Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

ban véve leghelyesebb pragmatikai módszer fejlesztése következtében, másrészt azonban semmi arányban sem áll a történet-tanításra szánt óraszámmal. Ezen történeti tanítás quantitativ nehézsége a Prokrustes-ágy, mely megbénítja a tanár legjobb törekvéseit s meddővé teszi a tanítás eredményét . . . Azonban reményli értekezőnk, hogy az Utasítások próbakövei lesznek a történettanítás revíziójának is, a mennyiben sikerülni fog a tananyag mennyiségét úgy megszorítani, hogy ezen megszorítás a tanítás nehézségét más irányban ne fokozza. 6. Az ungvári körben (1901. febr.) Schürger Ferencz „ A középiskolai tanítás az új tantervben" cz. a. tartott értekezést, melyben a kérdésnek a revizió körüli előzményeit kifejtve, rátér az ú j tanterv megjelenésére, melytől történettanításunk föllendülését reméltük. És nem hiába. Mert az új tantervet életbeléptető 1898. évi 31,818. sz. a. miniszteri rendelet bölcsen intézkedik a középiskolai történettanítás reformja ügyében. Míg egyrészt kimondja, hogy nemzeti multunk ismertetése az ifjút a középiskola első osztályától mindvégig elkísérje, addig meghagyja az egyetemes történelmet a maga egészében, melylyel a VI. és VII. osztályban kapcsolatosan kell tanítani a nemzeti történetet. Sokat vár azon intézkedéstől, mely a magyar történelemnek a világtörténet keretébe való szerves beillesztését kísérti meg. Míg azonban a min. rendelet egészen világosan jelöli meg a történettanítás jövő irányát, addig a tanítás tervében a tananyag beosztása nincs szabatosan szövegezve és kétféle magyarázatra ad alkalmat, Minthogy pedig a tantervet szabatosan, félreérthetetlen világossággal kell szövegezni, kéri a minisztériumot idevonatkozókig a szabatosabb szövegezésre, pl. így: „VI. osztály 3 óra. Egyetemes történet és ezzel kapcsolatban a magyar nemzet története a westhpháliai békéig (1648), a földrajzi ismeretek ébrentartása mellett. VII. osztály 3 óra, Egyetemes történet és ezzel kapcsolatban a magyar nemzet története 1648-tól 1871-ig". Ezt senki sem fogná félreérteni. — A kör a kifejlődött eszmecsere után az előadó indítványát elfogadta. 7. „Zeneoktatás a gimnáziumban" cz. alatt dr. Farnos Dezső n.-enyedi ref. tanár tartott felolvasást a kolozsvári körben (1899. ok.). A görögök zenei nevelését vázolva kifejti, hogy ma a külföld egyes országai menynyire előbbre vannak, mint mi Holott a zenének fegyelmező fontossága mellett kiemelendő még, hogy az összetartozás érzetét fejleszti s a hazafias és vallásos érzelmet ápolja. Indítványai voltak: a) Legyen minden középiskolában tágas, jól szellőztethető zeneterem s az énekkar számára fokozatosan emelkedő, félköralakú emelvény. b) Az iskola részéről beszerzendők: zongora, harmónium és vonós hangszerek (hegedűket a tanulók vegyenek). c) Az énektanítás megállapított tanmenetét vigyék pontosan keresztül, akként, hogy a növendék a a zeneelmélettel s a hangjegyek olvasásával kellő alapot szerezzen a karénekhez és a zenének eszthetikai értés alapján való műveléséhez, d) A tánczzene csak szúk korlátok közt, ellenben magyaros irány mellett a klaszszikus zene érvényesüljön. A mesteribb egyházi ének felekezeti különbség nélkül énekelendő, — lefordítván a latin szöveget s módosítván a prot. felfogáshoz, e) Evharmadonként egy-egy iskolai nyilvános hangverseny rendezendő a díszteremben vagy a tornacsarnokban, a mi az ifjúság lelkesedését elevenen tartja és a társadalmat is közelebb hozza az iskolához, /) Év végén rendszeres zenevizsgálat tartassék az éneklésből, hangszerekből, elméletből, élvezetesebb előadásokkal megmegszakítva. A jutalmak necsak pénzből álljanak, hanem hangjegyek, olcsóbb hangszerek (hegedűk), vagy zeneelméleti és zenetörténeti művekből. — Kiss Sándor kereskedelmi igazgató és dr. Csengeri János egyetemi tanár hozzászólásai után a kör az indítványokat a központtal közölte, hogy alkalmilag ezt az ügyet sürgesse a minisztériumnál, mert csak úgy remélhető országszerte egyöntetű eljárás! 8. Az udvarhelyi körben Szabó András ref. kolleg. tanár A gyorsírás történetéről tartott felolvasást (1900. ápr.). A görögök és rómaiak gyorsírásából kiindulva ismertette az újkor kiválóbb rendszer alkotóit, s tüzetesen kifejtette a gyorsírás fejlődését hazánkban napjainkig, — különösen méltatván G-abelsbergert, az ő hatását és Markovits István működését gyorsírási viszonyainkra. Statisztikai adatokkal igazolta a Gabelsberger-Markovitsféle rendszernek hazánkban minden más rendszer fölötti elsőségét. Végiil kívánatosnak jelezte, hogy legalább a középiskolai III —V. osztályaiban tétessék kötelezővé a gyorsírás tanulása, s addig is e praktikus és fontos tárgy a mainál sokkal nagyobb figyelemben részesüljön. -— A kör a tanulságos felolvasást köszönöttel fogadta. Kár volt, hogy a derék felolvasó kívánságát illetőleg nem tett formális indítványt, a minélfogva a központra s illetőleg a főhatóságokra lehetett volna appellálni. De ez a valami is jobb a semminél! d) Tankönyvek. Az eperjesi körben (1900 okt.). Szutorisz Frigyes az egyes tankönyvek új kiadása felől tette meg észrevételeit. Ugyanis mind a tanár, mind a tanulók hátrányára az újabb kiadások nem kellő körültekintéssel készülnek és sokszor még a belső berendezésre nézve is annyira elütnek az előbbi kiadástól, hogy a tanulók vagy egyáltalában nem, vagy alig használhatják. Illusztrálásul nyomban be is mutat némely tankönyvet. Az ilyen visszásság orvoslására, illetőleg megakadályozására a központi igazgatóság figyelmét is felhivandónak tartotta. — A kör ezen indítványt, többek hason értelmű felszólalása után, azon kívánságnak hozzáadásával tette magáévá, hogy az egyes tankönyvek — már több körnek hangoztatása következtében is — tárgyilagos szigorúsággal biráltassanak meg s illetőleg kellően megválogatva engedélyeztessenek. Ezen indítványnak, illetve köri kívánságnak idáig nem sok foganata lett. Mert soha és sehol annyi új tankönyv, annyi új kiadás oly gombamódra nem szaporodott és nem szaporodik, mint Magyarországon, melyre a külföld e tekintetben „irigykedve" tekintene, ha a tankönyveknek s azok új, újabb és legújabb kiadásainak száméival egyenlő arányban állana azoknak jósága — t. i. a gyakorlat és a didaktikai siker szempontjából. Igaz, hogy a tanterv-revizió szükségessé tett bizonyos változásokat; de ilyen bő áldásra a legvérmesebb remény sem számíthatott. Igy aztán nem csudálható, ha Budapesten akadt egy bizonyos élelmes antiquar-kereskedés „Uránia-vállalat" cz. alatt, mely úgy látszik jó üzlet fejében a tanítóknak és tanároknak egyes könyvkiadóktól mutatványul küldött tankönyveket a bolti ár felében visszaváltja. A tankönyvek kiadása terén is — egy-egy anyagot vagy szaktárgyat illetőleg — elkelne, a mi máskülönben az olvasásra arany igazság, ifjabb Plinius azon mondása, hogy: „Multum, non multa!'. . . Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Folyt, kóv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár.