Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

badság határait, a szilárdság és a fejlődés összeegyeztetését nemcsak a maga beléletében mindig úgy eltalálta, hogy magát a forradalmi rázkódásoktól megóvta, de még azon államok életét is, a melyekben ő az irányadó vallásrendszer, állandóan a biztos fejlődés útján tudja tartani és az erőnek és virágzásnak a r. katholikus népetek felülmúló fokára tudta emelni: jogot nyert azon elismerésre, hogy bölcsen vezéreltetik ; de még arra is, hogy épen az emberi társaslét e legnehezebb kérdésében a népek tanítómestere legyen. A szabályok, a melyeket működésében követ, nincsenek és nem is lehetnek törvényczikkekbe foglalva, hanem részint a gyakorlati kormányzati bölcseségben nyilvánulnak, részint a tudomány által megállapított irányelvek, a milyeneknek tekinthetjük a következőket: a) Minden társadalmi intézmény csak a meglévő alapon és a történelmileg kialakult irányzatban fejlődhetik erőteljesen. b) A protestáns vallásrendszer alapelvei a hit által való üdvözülés tana és a szentírás egyedüli szabályozó tekintélye; az első a r. katholiczizmus, a második a raczionálizmus felé jelöli ki a protestáns vallás határait; és míg egy theológiai iskola e két határvonalán belől marad, addig protestáns, és joga van a protestáns templomban is érvényesülni. c) Az egyházi közhatalom az egyház közgondolkozását a kultusz számára a liturgiában kodifikálja, és a predikáczióban a theológiai álláspontnak, a mely az egyéni hittel egynek vehető, az érvényesülését csak a kodifikált közgondolkozás alapján ismeri el jogosultnak. d) Minden reform-törekvésnek és a papok theológiai álláspontjának is legjobb bírája az általános közérzület, a mely, ha szabadon és hamisítatlanul juthat kifejezésre, mindig bölcsebb, mint akár az egyes ember, akár a közhatóság; sőt ez csak akkor nevezhető bölcs kormányzónak, ha működése a közérzülettel összhangzásban áll. Ezen elvek megtartása mellett a szabad és bátor theológiai élet még sohase tett kárt sem az egyház szilárdságának, sem egyéb emberi intézménynek. Természetes, hogy a mik ebben a czikkben, akár a theológiai szabadságról, akár a szabadság korlátairól mondattak, csak olyan országokra vonatkoznak, a melyekben tényleg theológiai élet van. De a mi magyar egyházunkban még soha semmiféle theológia iskola nem keletkezett, sem a külföldről behozott irányzatok nem hozták hullámzásba a lelkeket, s minden esetben csak igen keveseknek tulajdonai maradtak; következőleg itt a szellemek túlerős mozgásának korlátairól gondolkozni tárgytalan. KÖNYVISMERTETÉS. Für schlaflose Náchte. Von Prof. Hilty. Leipzig. Hinriehs. 1901. Preis geb. 4 M.) (Folytatás és vége.) Június 13-ikán: „Az életboldogsághoz az szükséges, hogy a fő tervekkel s a szív szeretettel teljék meg. De az Isten és az ember szeretete legegyszerűbb summája annak, a mit vallásnak vagy theológiának nevezhetünk"Ez a keresztyénség, mint az önzetlen isten- és emberszeretet vallásának mélyebb értelme és jelentősége. Június 28-ikán: „Sokan „misztiezizmusnak" nevezik azt, a mi egyszerűen csak keresztyénségnek mondható. Egy mindnyájunk által minden komolyabb érzék és vizsgálódás nélkül is érthető ú. n. „rationalis" keresztyénségnek nem volnának határai s a keresztyén igazság iránti teljes hitetlenséggel végződnék". Arany igazság s hatalmas kritika a mai közkeletű raczionális keresztyénségről ! Július 4-ikén: „A filozófia ma vagy terméketlen gondolkozási gyakorlat, mint a mathematika, vagy érdekes de önkényes világfelfogás valamely gondolkodó rendszerében. Ilyen p. o. egy Platón, Ágoston, Hegel vagy Schopenhauer világképe. De hogy vájjon i!yen-e a világ, a minek a gondolkodók tartják, p. o. „képzet-e vagy akarat", az természetesen más kérdés. Az egyes ember életfolyásának tisztaságához, a jellem jobbulásához, s a jóra való erejének s a jóban való gyarapodásának emeléséhez azonban legtöbbnyire semmivel sem járulnak e rendszerek. Addig tehát, míg a bölcselet kiválóan e kérdésekkel nem foglalkozik, annak az emberi dolgokra való átalakító hatásáról szó sem lehet. Ma a világ egy jó filozófia számára sokkal érettebb volna, mint Kant óta bármikor, s a mai „realizmussal" szemben szűkségünk volna oly filozófusra, ki folytassa és befejezésre is juttassa Kant művét". Az erkölcs s a társadalom bölcselete leend erre hivatva. Július 9-ikén: „Egy modern angol író azt mondja: A man who never told a formai falsehood in his life may yet be himself one lie — heart and face, from top to bottom". Őrizkedjél ezektől a főhamisaktól, a kik, sajnos, az ú. n. „kegyes" emberek között is találhatók. íme a képmutatás a maga mivoltában föltüntetve! Július 17-ikén: „A mai nagyon elterjedt neurastheniánál, mely különben nem súlyos betegség (szerzőnek van róla egy szép műve), a legroszabb az, hogy nem csupán az akaraterő, hanem egyúttal az erkölcsi ítéleterő gyöngülésére is vezet. Ez az, a mit az angolok „morál insanity"-nek neveznek, s a mi a mai szépirodalomnak igen nagy részét képezi". Augusztus 3-án: „A művészet annyit ér, a mennyire az embert önmaga fölé emelve, azt tisztábbá, erősebbé és nagyobbá teszi. Ha ezt nem teszi, úgy legjobb esetben játék az, de legtöbbször egyenes romlása a léleknek, a mennyiben az érzékiséget neveli és emeli az emberben. A művészet terén is az Isten iránti engedelmes-