Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

ket rendezünk. Valóságos szellemi rókatánczra fogjuk tanítványainkat kényszeríteni, minden komoly pedagógiai elv kigunyolásával. A kör az értekező fejtegetéseit egyhangú határozattal magáévá tevén, neki a meggyőző és tanulságos előadásért jkvi köszönetet szavazott. P) A kolozsvári körben Kovács Dezső ev. ref. kollégiumi tanár foglalkozott (1900. ápr.) behatóan és érdekesen a tanáregyesület által ezélba vett filológiai versenyekről, melyeket ő fejtegetései rendjén káros hatásúaknak nyilvánított. Szerinte mi sem biztosít arról, hogy épen a legjobb tanulók vesznek részt a versenyen; a középiskolát végzett tanulók nem mennek mind a központba, s csupán a verseny kedvéért nem utaznak Budapestre a vidékről. Filológiai s különösen magyar nyelvi és irodalmi dolgozatoknál a színvonalat helyesen megállapítani szinte lehetetlen. Egyik tanuló egy, másik más kérdésben jártasabb; egyik egyet, másik mást hallott tanáraitól. A bizottság, mely nem foglalkozott hosszabb ideig az illető tanulókkal, helyes ítéletet nem alkothat. A tanár, hogy az iskoláról kedvezőtlen ítéletet ne mondjanak, a versenyekre készít elő s oly dolgozatokat kiván tanítványaitól, melyek azoknak czéljával s képességeivel nincsenek Összefüggésben. A felsőbb körök figyelmének felhívása a nyertesekre elérhető, de nem kívánatos. Ez nagyképűsködésre s olcsó hiúságra vezet, midőn egyúttal a protekczió és a stréberség átkos légkörének nyomását is éreznők. A versenyek helyett az összes középiskolából a legjobb érettségi, vagy a legjobb évközi dolgozatoknak összehasonlítását indítványozza. — A kör, többek hozzászólása után, hozzájárult az előadó véleményéhez. 7) A pozsonyi körben (1901. ápr.) dr. Rencz János, terjesztett elo véleményes jelentést a szóban levő kérdésről. Előadó szerint a filológiai versenyek elé kitűzött czél elérésére az érettségi vizsgálatoknak is alkalmasaknak kellene lenni, de az egységes eljárás hiánya miatt erről most nem lehet szó. 0 a filológiai versenyektől kétféle eredményt vár: 1-ször: serkentőleg fognak hatni a filológiai tanulmányokban kiváló tanulók munkakedvének fokozására; 2-szor: arra fogják bírni a tanárt, hogy többet foglalkozzék a tehetséges tanítványokkal, a mi csakis a gyöngébb tanulók rovására történhetik, ez pedig nemzeti viszonyainkra való tekintettel határozottan káros. Nagy, általános műveltséggel biró nemzetek megtehetik azt, hogy nagy áldozatokat hozzanak a kiváló tehetségek kifejlődésének segítésére, még a közepes tehetségek rovására is, mert ez nem rejti magában azt a veszélyt, hogy a nagy szellemek eszméi megértetlenül terméketlenek maradnak. Kis nemzetek azonban ily fényűzésre nem ragadtathatják magukat s azért oda konkládál, hogy az ily versenyeknél inkább a káros eredmény mérlege sülyed le. A hozzászólások rendjén dr. Kugel Sándor nem tételezheti föl, hogy létezzék tanár, a ki eljárásában csakis a versenyeket tartsa szem előtt. Hirschmann Nándor a mathematikai versenyekből indul ki; azoknak semmi káros hatásuk sem tapasztalható; úgy hiszi, ily versenyekre nem lehetne előkészíteni a tanulót. Belányi Tivadar az objektív bírálat szempontjából a benyújtott dolgozatoknak idegen kézzel való írását kivánja. Markusovszky Sámuel a latinra való fordítás megtartását, értekezést és fordítást felváltva tenne a verseny tárgyává és segédkönyveket (lexikonszerűeket, megfelelő számban kellene elhelyezni a verseny színhelyén. Jónás János szerint a filológiai versenyek tartása sokkal nehezebb, mint a mathematikaiaké, mert nehéz a helyes mértéket megállapítani. Egyik versenyző igen szépen fogalmaz, de tárgyilag gyenge dolgozatot nyújt be; a másiknál megfordított jelenség mutatkozik. A mathematikában ily éles eltérések nem lehetnek. Az előadó javaslatai közül elfogadja a latinra való fordításnak értekezéssel való pótlását, esetleg a saját értekezésének latinra való fordítását. Hiszi, hogy az objektív bírálatot nem befolyásolná az a körülmény, ha a biráló tudva saját tanulójának dolgozata fölött döntene. A thémák kitűzésére a főigazgatók a legilletékesebbek. Minden második évben magyar, a többi években együtt latin és görög dolgozat tűzendő ki. A biráló bizottságba a vidéki tanárok is bevonandók. Pirchala Imre főigazgató jogosaknak mondja a versenyek ellen nyilvánított aggodalmakat, ha azokból az egyes intézetekre akarnak következtetést vonni. A ki az érettségi dolgozatokat olvasta, kételkedéssel nézhet a latin versenyek elé. Igazán, latinul írt megfelelő fordítást várni alig lehet. Erre ma nem tanítják az ifjakat s az új tanterv szerint még kevésbbé fogják tanítani. Ebből folyólag a versenyzőket inkább az irodalmi tájékozottság felmutatására szorítaná, Szerinte a magyarból minden évben s mellette egyik évben a latinból másikban a görögből kellene versenyt tartani, mert hiszen a magyar tanításban elérhető eredmény fokozása a fődolog. Segédeszközök alkalmazása a zárt helyi dolgozat természetével alig fér össze. — A kör az előadói javaslat alapján a két utóbbi felszólaló értelmében jutott megállapodásra. 6. A központi választmány (1900. ápr. végén) a köröktől és némely választmányi tagtól beérkezett észrevételek tekintetbevételével a philológiai verseny tervezetét a következőleg állapította meg: Á verseny czéljáról szóló szakasz úgy módosíttatott, hogy az kizárja a szövegnek olyan értelmezését, mintha a verseny az egyes iskolák tanítási eredményének szolgálna egybehasonlítására. A biráló bizottság tagjairól szóló tételnél a „budapesti" jelző elmaradt. A versenyt mind a két egyetem székhelyén tartják, tehát Budapesten és Kolozsvárt. Az egyesület mind a magyarból, mind a klasszika philológiából évenként tart versenyt. A latin és a görög egyesítendő. Szótáron kivül más segédeszközt nem szabad használni. A modern nyelvi versenyekre nézve az egyesület fentartotta magának a kérdés megfontolását. 7. A debreczeni körben (1900. jún.) Kardos Albert érdekes tanulmányt olvasott fel s tett vita tárgyává „Hányadán is vagyunk a határozókkal ?" cz. a. Értekező azt a két új kísérletet vette szigorú kritika alá, melyet dr. Szinnyei József kolozsvári egyetemi és dr. Gulyás István debreczeni kollégiumi tanár tettek a határozók rendezésére s illetőleg felforgatására. Elítéli mindenek fölött a „tárgyhatározók" csoportját, a melylyel Szinnyei, nemhogy tisztázta volna a határozók felosztását, hanem még zavarosabbá tette azt. Már a nevet is helytelennek s az egész kísérletet szerencsétlennek tartja, mert a „tárgyhatározó" ismét utat nyit a kiegészítőnek ; mert nincs szorosan elkülönítve a mondatbeli tárgytól, s mert lépten-nyomon összetéveszthető a képes hely határozó mindhárom fajával. (Szó szerint aláírjuk ! S ezt nem subjektiv, hanem objektív álláspontról mondjuk •— tapasztalatból.) Még szigorúbban bánt el a dr. Gulyás István rendszerével. Ő a cselekvés három mozzanata szerint: eredet-, folyamat- és véghatározókat különböztet meg és csak ezen három osztályon belül juttat szerepet a hely-, idő-, mód-, ok- és czélhatározóknak, ezek közül is a hely- és időhatározókat háromfelé szakítja. Ezen új rendszer nem ismeri el az állapothatározót; a mellékmondatokból kitörli a föltételes és megengedő mellékmon-