Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

nyagoljuk: akkor pusztán a szószéki igehirdetés nem lesz képes megmenteni a hitben meggyengült, sőt elerőtlenedett híveket azzal a veszedelemmel szemben, mely körültünk van sőt szedi áldozatait minden oldalon. Olyan ez a kérdés: van e szükség belmisszióra? mintha azt kérdeznék: van-e a testnek szüksége mindennapi kenyérre és üdítő forrásvízre? Midőn tehát e kérdés czélszerű és fontos voltát hangsúlyozzuk s lelkészeinket egyetemes felbuzdulásra kérjük, hogy különösen a vegyesházasságok kötésénél észlelt fogyás megszűnjék vagy épen javunkra legyen: kifejezést adunk azon véleményünknek, hogy az egész vonalon e fontos működés mielőbb vegye kezdetét, mert ettől függ leginkább nemcsak számbeli szaporodásunk vagy fogyásunk a vegyes házasságok révén, hanem anyaszentegyházainknak és közállapotainknak megerősödése és felvirágzása is. Azt azonban értekezletünk is kimondja, hogy e hathatós működés, a mit mi nem szeretnénk az egyháztól különálló egyesületnek, kék v. fehér kereszt egyletnek sem nevezni, ne egyházat formáljon az egyházban, hanem világi jobbjainkkal és hitbuzgóbb híveinkkel karöltve szent lelkesedéssel, nemes önbecsérzettel, bízó reménységgel s kitartással munkálkodjunk azon, hogy a hitetlenség, a közöny, a bűn, az erkölcstelenség minél előbb megtörjék, miáltal a református öntudat, a régi hitbuzgóság és a tiszta erkölcsiség is meg fog szilárdulni. De mivel nagy különbség van egyház és egyház között, épen azért minden lelkipásztor oda irányítsa működésének legjavát és öszszes tehetségét, a hová kell és a mely eszközök az ő és hívei sajátos viszonyaihoz és körülményeihez leginkább illenek s ott leginkább beválnak. — E vélemény az egyházmegyei közgyűléshez is felterjesztetik. Végül több, inkább minket érdeklő ügyek letárgyalása után zárima és elnöki záróbeszéd következett s 5 órai tárgyalás után közös ebédre gyülekeztünk, hogy a testnek is megadjuk a magáét. Itt Szuhay az elnökségért, Vadászy a jelenvolt világiakért, Terhes az esperesért, Bartha a testületi szellem fejlesztéseért, Vadászy Szuhayért ürített poharat. — Szuhay még egyszer a Magyar Szó üdvözlő sürgönyével kezében e kiváló és érdekeinket híven képviselő egyetlen politikai napilap lelkes szerkesztőségét éltette, mire viszonzásul egyhangú lelkesedéssel a következő sürgönyt küldte értekezletünk: „Távirati megkeresésükre szivünkből kívánjuk, hogy a Magyar Szó a protestantizmus érdekében megindított küzdelmét továbbra is sikerrel, elismeréssel és teljes dicsőséggel folytassa; mert ez egyértelmű a haza szabadelvű felfogásának és a magyarság megerősödésének szent küzdelmével". Azon jól eső érzéssel távozott mindenki tanácskozásaink helyéről, hogy lelkész értekezletünk is részt akar venni azon küzdelemben, mely már nemcsak ajtónk előtt folyik, de a mely mielébb magával sodorja a szabadelvű gondolkozók és a protestánsok szivét, hogy a diadal azok részére dőljön el a hol van az igazság és a szabadság! Szuhay Benedek. KÜLFÖLD. Emlékezés az ifjúsági egyesületek bostoni jubiláris kongresszusára.* Northfield, 1901. július 2. Holnap lesz 4 hete, hogy hajónk New-York előtt horgonyt vetett, s azóta a mai délután az első csendes pár óra, melyet egyedül tölthetek. Ez mentsen ki Ígéretemnek ily későn történő beváltása miatt. Május 25-én reggel hagytam el a fővárost, pünkösd reggelén Berlinben az indóházból a városba sétálva, ismert protestáns hymnusz zenéje lepett meg — Berlin legrégibb templomának tornyán minden sátoros ünnep első reggelén egy óráig fújják a kürtösök a szebbnél szebb egyházi dallamokat. Délelőtt a „Jézus templom ban voltam, estére már Brémában, mert 27-én az északnémet Lloyd irodájában kellett jelentkezni, hogy 28-án hajójával elmehessek. Az észak-amerikai keresztyén ifjúsági egyesületek központi bizottsága nagy súlyt fektetett rá. hogy egyesületeik félszázados emlékünnepén a világ lehető sok országából legyenek képviselők. Rendkívül szives meghívásukat sokan követték. Másnap Brémában 10-én találkoztunk; május 28-án reggel külön vonaton vittek a hajóhoz; az időközben beállott dagály miatt azonban hajónk a sík tenger szélén — egy órányira a parttól — várt ránk, a hová egy dunai hajóhoz hasonló gőzös vitt. Teljesen csendes' időben délután 1 órakor hagytuk el a partokat, tükör sima vizén haladtunk másnap is, a szép angol partok mellett ; a rendesen nyugtalan manchei csatornán át délben Southamptonban álltunk meg, este Cherbourgban, az előbbi helyen néhány német és angol, az utóbbin a portugál, spanyol, franczia, svájczi képviselők szálltak be, társaságunk 20-ra szaporodott, s nemcsak érdekes, hanem kedves is volt. Nemsokára a nagy Oczeánon voltunk; a Balaton sem csendesebb. A társaság elbizakodottságában már egy kis vihart kivánt. Másnap elborult az ég, a ködben ismételve megszólalt az átható, kellemetlen hangú gőzsíp; a tenger nyugtalan lett; a gyengébbek halálsápadtan vánszorogtak; éjjel a hajó minden bordája ropogott, mikor egy-egy hullám nagy erővel csapódott oldalához; alig tudtunk felöltözködni, a rákövetkező nap a fedélzet le volt zárva, a vihart megkaptuk ; a kormányos fülkéjén (azaz, hogy ez olyan hajón, mint a mi Mária Teréziánk, terem) átcsaptak a hullámok, pedig ez a helyiség a víz szine felett 13 méterrel áll. Bezzeg eltűnt a kedélyesség, még beszélni is nehezére esik az embernek. Három nem rótta le adóját Neptunnak, egy német, egy orosz és a magyar képviselő, de azért vigan mi sem voltunk. Volt áhitozás, „csak már a száraz földön lennénk !" Két nap múlva gyönyörű lett a tenger, bár hullámos, de az idő tiszta, a hullámok nem nagyok, 4—8 méteresek, s mikor * Czikktorlódás miatt esak most közölhető. Szerk.