Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

lés érdekében egyes képtárak látogatását; azonban a végrehajtás eddigi módjával szemben több rendbeli komoly kifogása van. 2. Módosítandónak tart a kör minden oly intézkedést, mely mellett az iskolai fegyelem szenved; mely a tanítás sikerét csorbíthatja, s a tanulók egységes tömegére bármi tekintetben rontó hatású. 3. A kör nem tartja az iskola feladatának, sem pedig méltóságával megegyeztethetőnek azt, hogy a színházak belépti díját a tanulóktól az iskola szedje. 4. A tanulóknak az iskolán kivül való foglalkoztatása a szorgalmi időt ne csorbítsa. 5. A kör szükségesnek tartja azt, hogy a tanulóknak az iskolán kivül való foglalkoztatása az iskola szempontjából mielőbb szabályoztassék. 6. Az eperjesi körben (1900. febr.) dr. Körössy György „A középiskolai oktatás bajairól" értekezett. A széleskörű alapos és szakszerű tanulmány a középiskolai oktatás egész mezejét felölelte. Ertekezőnek a kör által is elfogadott előterjesztéseit a következőkben vonjuk össze: 1. A közigazgatásra nézve kívánatosnak tartja: a vallás- ós közoktatási minisztérium szétválasztását és a közokt,. miniszternek a politikai hullámzásoktól lehető, függetlenségét az általánosan ismert tanférfiú megtestesítőjében; a közoktatási tanácsban a tanítók, tanárok és igazgatók túlnyomó számban foglaljanak helyet; az érettségi kormányképviselők megválasztásánál a középiskolai tanárságnak is figyelembe vételét, kiküldését s új szabályzat készítését, azért javalja, hogy egyúttal az illető intézetek belső életének tanulmányozása is czél legyen; az igazgatók kinevezésénél a tanári testület meghallgatását a nyilt minősítvényi táblázat útján; a tanárság viszonyainak megfelelő szolgálati pragmatikát. 2. A tantervre vonatkozólag: az eddigi káros és eredménytelen reviziók helyett a tanterv teljes reformját a nemzeti megerősödés és a gyakorlati élethez alkalmazkodás alapján (a mi álláspontunk is a tantervnek a reformáeziója volt a revizióra irányult mozgalom kezdetétől fogva *), addig is a túlterhelés csökkenésére a módszeres tanácskozások hathatósabb behozatalát, mert a megterhelést első sorban nem az anyag, hanem a rendszer nélküli, össze-vissza való feldolgozás okozza; ebből folyólag a művészeti oktatásnak, mint túlterhelő mozzanatnak, a napirendről levételét s helyette a természet-, földrajzi s történelmi kirándulások és a helyi s kerületi tornaversenyek rendszeresítését (ezen utóbbi kívánalom már teljesítve van); távolabbra teendő kirándulásoknál kormánysegítséget, illetőleg minden kirándulásnál ingyen utazást, teljes napidíjat s a felekezeti tanároknak az államiakéval egyenlő utazási kedvezményt. 3. Az iskolai egészségügyre nézve: az iskolaorvosi állásra való külön, fárasztó és költséges kurzus eltörlését s a szükségeseknek minden orvostól megkövetelését oly javadalmazással, hogy a teendők elvégzését meg is lehessen kívánni az iskolaorvostól; az egészségtan főszabályainak összeállítását, a tanulók közt ki-kiosztását és megtanultatását az osztályfő s illetőleg az iskolaorvos által; az iskoláknak az egészség követelményei szerinti fölszerelését; az intézetekkel kapcsolatban internátusokat, alumneumokat; a künlakók szállásviszonyainak szorosabb ellenőrzését az osztályfők és iskolaorvosok által; a tandíjnak leszállítását, szegényebb vidéken teljes eltörlését, s a mi ily czímén befoly, fordíttassék a szegény tanulók terheinek könnyítésére. 4. A tanárok anyagi helyzetére vonatkozólag: 30 év alatt minden tanár érje el a VII1. fiz. oszt. 1-ső (3600 koronás) fokát; egyébiránt az 1893: IV. tör* L. Prot. Egyh és Isk. Lajj 1896. évf. 49. sz. és 1897. évf. 19-20. sz. vényezikk revízióját, a tanároknak a rangsorból kivevését s 2800 korona törzsfizetés mellett öt 400 koronás ötödéves pótlékot; végül a tanáregyesületnek oly irányban való működését, hogy az a visszás helyzet, mely ma a tanárság és a társadalom között tényleg létezik, megszűnjék. (Ezen legutóbbi kívánságot illetőleg mi is egyetértünk az Egyesület titkárával. Négyesy Lászlóval, hogy egészen az egyes tanár-köröktől függ: a társadalmi működés milyen irányban történjék . . .) 7. A debreczeni körnek 1900 okt. 14-ki népes és ünnepi ülésén (melyen Dóczi Imre elnök részére a tanáregyesületi tagságáról szóló díszoklevél átadása végett Budapestről megjelentek : Beöthy Zsolt, Négyesy László, Bajner Ferencz és l)örre Tivadar) Kardos Albert tartott előadást a zsúfoltságról, a fővárosnak és számos vidéki középiskolának ez égető kérdéséről. A káros következ ménvekkel és fenyegető veszedelemmel járó baj okait a 60 létszámot megengedett középiskolai törvényben, a gimnázium iránti elfogultságban, a főváros és a vidéki központok felé való vonzódásban és a népoktatási törvény hiányos végrehajtásában találja. Az orvoslásra nézve a következő javaslatokat tette: 1. A debreczeni kör a zsúfoltságot a magyar középiskola égető bajának tartja, melyre ismét fölhívja a társkörök és a központi választmány figyelmét. 2. A megszüntetésre a legelső lépés, hogy felkérendő az egyesület útján a minisztérium az 1894. évi rendeletnek hatályon kivül helyezésére. (Ezen rendelet következtében t. i. 68-ra és még többre is emelte a szükség egy-egy osztály létszámát). 3. Óhajtandó a középiskolai törvénynek két irányban való módosítása, hogy egyrészt a tanulók maximuma osztályonként és iskolánként kisebb számra szálljon, másrészt, hogy a két középiskola között minden jogbeli különbség megszűnjék. 4. Kívánatos a vidéki tanulóknak a fővárosi középiskolákba való fölvételét korlátozni. 5. Szükséges az elemi iskolákat a felső osztályokkal kiegészíteni s polgári iskolákat az eddiginél sokkal nagyobb számban felállítani. Dóczi elnöknek, Sinka Sándor igazgatónak és dr. Nagy Zsigmondnak hozzászólásaik után a kör a fontos kérdés fölvetéséért és tanulmányozásáért a felolvasónak köszönetet szavazván, a javaslatokat azon módosításokkal emelte határozati erőre, hogy e baj orvoslásával nem kapcsolja öszsze a reáliskolának egyenlő jogosítását, melynek még nem látja idejét, másfelől. hogy e tárgyat a debreczeni polgári iskola ügyével együtt ismét napirendre tűzte — úgy a mint erről eme czikksorozatunk keretében Lapunk 24. számában már megemlékeztünk — magunk is osztván a széles tapasztalatokkal bíró köri elnöknek ama helyes nézetét, hogy „csak a zsúfolt osztályokban lehet veszedelmet látni, nem pedig a zsúfolt iskolákban, mert az nem baj, ha egy intézet akár 16 osztályt foglal is magában és ha egy épületbe akár 1000 tanuló jár is" — csakhogy t. i. meglegyen hozzá a kellő erő és kellő fölszerelés ! 8. Ezt a kérdést, a zsúfoltság kérdését, tűzte napirendre a tanáregyesület választmánya is (f. év május), melyen Balogh Péter tartotta a felolvasást (megjelent a Közi. 31—32. sz.) Erről az ülésről mindenek előtt a maga jelentőségénél fogva meg kell itt röviden emlékeznünk az elnöklő Beöthy Zsolt ama szavairól, melyekkel ezt a kérdést a napirendre tűzött másik tárgygyal együtt (rangsor-revízió) tárgyalásba vezette. „Egy igen szerény, azonban szerénységében is igen komoly kérést bocsát előre — mondá némi előzmények után — azt, hogy tanácskozásainkban ne téveszszük szem elől, hogy az igazság és jog harczának, melyek a legjobb szövetségesei?