Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

s előadása élénkségét és eredetiségét, de az evangéliumról s a keresztyénség lényegéről szóló rajzát ő sem tartja kielégítőnek. Különösen kifogásolja, hogy Harnack el nem ismeri az írásban való isteni kijelentést, a csudát, mint a természeti törvény áttörését, s az evangéliumnak elméleti jelentőségét, de főleg ellene van tételének, a mely szerint „nem a fiú, hanem kizárólag az atya valók a Jézus által hirdetett evangéliumba". Utóbbira vonatkozólag kimutatja az ismertető, hogy itt Harnack saját könyvével (v. ö. 177—178. L), sőt nagyhírű dogmatörténetével (III. 69. s köv. I.) is került ellentétbe. Azt sem fogadja el Albrecht, hogy Harnack különbséget tesz húsvéti hirdetés és húsvéti ige között, s főleg a Krisztus áldozati halálával szóló felfogása raczionálista mellékizénél fogva épen nem felel meg a keresztyénség lényegének. Végül még megemlítjük, hogy a „Theol. Rundschau ban Bousset göttingai tanár, a „Teol. Literaturblatt"-ban Zöckler greifswaldi tanár, a „Theol Lit.-Ztg"-ban Schultz göttingai tanár, a „Deutsche Lit.-Ztg"-ban Holtzmann strassburgi tanár s a „Deutsch.-Ev. Blattéi "-ekben Hawpt hallei tanár ismertette Harnack művét. Ma már a mű s az általa kihívott kontroverziák egész légiója állandó rovatát képezi a német protestáns időszaki sajtónak. Lapunkban annak idején mi ismertettük. A német ev. lelkészek a keleten nemrég Alexandriában tartottak papi értekezletet, a melyen Fritze lelkész megjelent Beiruthból, Tietze Haifából, Schlaich Jaffából, Stahl és Hoppé Jeruzsálemből, Böttchen Bethlehemből, Wedemann Kairóból és Kau/mann lelkész Alexandriából. Schlaich jaffai lelkész az értekezleten „a keleti német ev. lelkészek szorosabb csatlakozásának szükségességét" vitatta, mint a melytől várja az egyházközségek valláso.s egyházi életének emelését, a szükségben szenvedő gyülekezetek kollektákkal való segélyezését, az egyes gyülekezetek évi jelentéseinek egymással való közlését, az istentiszteletnek egyöntetűbb rendezését, s a keleti német ev. gyülekezetek érdekeit szolgáló organumának a létesítését. Lelkes egyértelműséggel fogadta az értekezlet Schlaich fejtegetéseit. Majd Kaufmann alexandriai lelkész „a konfirmáezióról és annak gyakorlatáról" értekezett, s annak a 16—18. életévre való kiterjesztését ajánlotta. A vallástanítás hézagos volta teszi szükségessé annak ily későre való halasztását, s itt az értekező számos nehézséget hozott fel a konfirmáczió keleti gyakorlatából. Ehhez csatlakozott Scha/er „A német ifjúság nevelése a külföldön" cz. művének ismertetése, mely a német külföldi iskola rendszerének számos hiányát derítette föl. Tudományos előadást tartott Fritzl beiruthi lelkész „A predestináezióról". Végül Wedemann az 1899. évben Alexandria, Kairó és Dar-es-Salaam részére kiadott német énekes könyvet ismertette. A jövő évi értekezlet helyéről Bethlehem jelöltetett. Valóban örvendetes a messze távolban lévő német ev. lelkészek ev. buzgósága! A rendek képviselete a kath. püspökségben a következő statisztikából tűnik ki: 23 rendből 119 püspök került ki, és pedig az antoniánusokból 1, a baziliánusokból 2, a benczésekből 9, a cziszterczitákból 1, a premonstratensekből 1, a Szent Ágostonról nevezett eremitákból 10, a karmelitákból 4, a ker. iskolatestvérekből 2, a dominikánusokból 11, a ferenczrendiekből 21, a kapuczinusoktól 11, a jezsuitákból 8, a lazaristákból 6, a maristáíkból 3, a passzionistákból 2, a salesi ferencziekből x? az oratóriánusokból 5, a drága vér papjaiból 2, a szent kereszt s a szent szákrámentum papjaiból 1 s a redemptoristákból 4 püspök. Ezeken felül még más 15 rendből 94 apostoli vikárius került ki, 6 más kongregácziónak pedig 19 apostoli vikáriusa van különböző külmissziói területeken. Ide számítandó még 42 fölszentelt és a római egyházkormányzatnál fungáló püspök. Ez adatok szerint tehát 1264 püspöki czímből 276 a rendi klérus tulajdona. Több missziói társulatnak, Afrikában, Milánóban, Rómában, Párisban, Lyonban és a keleten még 12 rezidencziális és 46 czímzetes püspöke van az egyes rendekből. A statisztikai összeállítás tanulsága az, hogy a pápás suinmusepiscopátusnak körülbelül a negyedrésze a rendekből és a kongregácziókból való, a melyekkel Róma tudvalevőleg behálózza az egész világot. Ezek munkásságával szemben kettőzött éberségre van' szüksége az ev. protestantizmusnak! A németországi tudományegyetemeken a jelen nyári félévben tanuló nők meghaladják az első ezeret, éspedig 1029 nő iratkozott be az előző félév 664 női hallgatójával szemben. E létszám az egyes tudományegyetemekre következőleg oszlott meg: Berlinben van 430, Bonnban 100, Lipcsében 79, Halléban 76, Boroszlóban 67, Freiburgban 38, Göttingában 37, Münchenben 31, Würzburgban 29, Giessenben és Ileidelbergben 25, Königsbergben 24, Kielben 19, Greifswaldban 13, Marburgban 6, Tübingában 4, s Rostock és Erlangenben 3 női .hallgató. A jénai és strasszburgi egyetemen máig sincsenek női hallgatók. Jól haladunk ! Luthardt Ernő tanár, a lipcsei theol. fakultás nesztora és nagyhírű tudományos theol. író már régebben nem tart előadásokat, s az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg". s a „Theol. Literaturblatt" szerkesztéséről is lemondott. Részvéttel veszszük az ő bucsúzását, bár velünk magyar protestánsokkal szemben legújabban hazai német és tót nemzetiségi ízű inspirácziók folytán nem mindig volt méltányos és igazságos. „Dogmatikáját", „ethikáját", s különösen magvas tartalmú és szépirályú „apologetikai előadásait" sokan a hazában is ismerjük. Mint theol. író csak Hasé, Beyschlag és Harnack mellé helyezhető, ki gondosan kerülte a német nehézkes és szövevényes írásmodort. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. Egyháztörténelmi adatok a mezőtúri ev. ref. egyház XVIII. századbeli anyakönyvében. Még mindig sok egyháztörténelmi adatot tartalmazó irat hever elrejtve egyes egyházak anyakönyveiben, levéltáraiban és egyes családoknak ládáiban, olyan családokéban, melyeknek tagjai a régi időben különösen az ellenreformáczió korában, valamely egyházi vagy városi hivatalt viseltek, mely iratok annál jobban ki vannak téve az elkallódás vagy teljes megsemmisülés veszedelmének, minél inkább távolodunk keletkezésük idejétől. Talán azon avult papírdarab, melyet mint hasznavehetetlen lomot a háztartás körében felhasználunk, vagy amaz alig olvasható feljegyzés régi könyveinkben, melyet figyelemre sem méltatunk, egyházunk régibb életének egy-egy fontos eseményéről tanúskodhatnék. Mivel a magában véve csekély fontosságúnak látszó adat is csak nyer fontosságban, ha valamely más — már ismert, de kétes hitelűnek tartott adathoz bizonyításképen csatlakozik, vagy valamely hiányos adat tartalmát kiegészítheti, azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha a mezőtúri ev. ref. egyház legrégibb anyakönyvében részint magyar, részint latin nyelven írt egy-