Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

3. Dr. Wagner Lajos állami főreáliskolai tanár a pozsonyi körben. A testi és lelki elfáradásról tartott (1900. május) érdekes és igen figyelemreméltó előadást, melyben több évi, hosszas előtanulmányainak eredményeit mutatta be Masso és Tissié munkái nyomán. A XIX. század a műveltséget nem sejtett magas fokra emelte; de a míg az elme dolgozott, nem törődött a testtel. A tudományok és művészetek terebélyes fákká nőttek, a test üvegházi növény maradt: elsatnyult, elfáradt. Az intéző körök ugyan egy évtized óta több nevezetes intézkedést tettek a tornázás érdekében, de a testi nevelés fontossága mélyreható reformot kiván, melynél a főkérdés az, hogy hol és hogy kezdjük a reformot? Az első feladat az, hogy a népiskola"* első osztályába csakis a hetedik életévüket betöltött növendékek felvétele engedtessék meg. Addig hadd gyarapodjék a gyermek testileg. A gyermek agyveleje, a szellem organuma hétéves korban fejezi be gyors növését, azután már csak csekély mértékben no. Ekkor a népiskola könnyebben boldogul, mint ma a sok testileg és lelkileg elcsigázott gyermekkel. Ezen úton a középiskola is fejlettebb ifjűságot kap, és erősebb inast, tanonczot, gyakornokot az iparos, a kereskedő, a gyáros, meg a földmívelő is. A mai kor ideges, lázas életrendjén növekedő apró növendékek ott a népiskolában már a második órában jobb karjukra hajtják fejüket s szundikálnak. Az ily gyermek folytatván tanulmányait a közép-, szak-, vagy főiskolákban, elfáradása nőttön-nő s tanulmányainak bevégzése után csak árnyéka az embernek ... Itt ismerteti az előadó az egyes országokat a tankötelezettségi idő szempontjából, s kiterjeszkedik azon törvények ismertetésére is, melyeket az új intézkedés folytán módosítani kellene. Növeli az elfáradást a népiskolának sok tekintetben szakiskolába való tanterve is. A vallástan tanítása theológiai tanítás, azaz sok olyat tartalmaz, a mi a theológusra fontos, de a gyermek előtt még felfoghatatlan. Kevesebb dogmatikát s többet kellene a népszerű erkölcstanból tanítani. A népiskolai tantervben hiányzik a konczentraczió elve, azaz a tárgyakat külön tudományokként tanítják, holott azoknak egy tantárgyat kellene képezniök és egy könyvben kellene összefoglalva lenniök: az olvasókönyvben. Sőt ismer elemi iskolákat, a hol egy osztályban egy tanító helyett 2, 3, 4 tanít. Eme konczentraczió hiánya egyébként megvan a középiskolában is, a hol szintén nagy baj a tárgyaknak az alsóbb osztályokban való elaprózása, miaz elfáradás okává növi ki magát. Előadó bírálja ezután a módszeres tanácskozmányoknál, a tárgy-és órabeosztásnál követett eljárásokat s keresi a javításokat, s határozottan az osztályrendszer hívének vallja magát, oly módon, hogy a három alsó osztályban 2—2 tanár tanítson, nem pedig 5—6, mint most; sőt a várható előnyök után, még a felsőbb osztályokban is 2—3 tárgy egy kézben lenne csoportosítandó. A jelenkor középiskolája a Thun-féle rendszer behozatala óta valóságos egyetemmé fejlődött, s annyira haladtunk a túlságos megterhelés és a testi-lelki elfáradás felé, hogy vannak példáink, hogy a tanuló elméje a VIII. osztályban oly abnormális , állapotba került, hogy az illető még a nevét is elfelejtette. Mosso e tekintetben nagyszámú esetet sorol fel. (Nem kell nálunk Mosso-ra hivatkozni; ott van pl. az idén is a hódmező-vásárhelyi eset, a hol — mint a lapok hozták — egy odavaló, úri osztályhoz tartozó tanuló a VIII. osztály vizsgálata után, közveletleniil az érettségi előtt, nagy szorongattatásában megőrült.) Miután megemlékezik a főiskolákról is röviden, utal arra, hogy a bajok orvoslását az angolok által követett eljárásban látja, s tüzetesen ismerteti az angolok nevelési rendszerét. Végül, nagy hibának tartja azt is, hogy az egyes iskolafajok közt nincs belső kapcsolat, a mi lehetségessé tegye, hogy "'az észlelt bajok elhárításáról közösen tanácskozhatnának a tanférfiak. Angliában a walesi egyetem hatósága áll: a kanezellárból, a lord-elnök által kinevezett tagokból, a helyi hatóság képviselőiből, a közép- és népiskolák küldötteiből, összesen száz tagból. Hol vagyunk mi attól, hogy az egyetem kormányzásában részt nyerjen a közép-és népiskola is. Nálunk az egyes iskolafajokat kinai fal választja el egymástól, pedig egyik a másiktól kapja az anyagot, s így igen fontos és tanácsos volna, hogy egyik a másik vezetésénél, ha nem is kormányzó, de legalább tanácsadó szavazattal bírjon. 4 „Az érzékiség elleni küzdelem" kérdésével négy kör foglalkozott, a) A kolozsvári körben (1901. jan.) dr. Lehmanv Róbert értekezett e tárgyról nagy alapossággal. Mindenekelőtt az „érzékiség" fogaimát állapítja meg, még pedig: tárgyi értelemben az érzékeink alá eső mindenséget, alanyi értelemben a gyönyör előidézésére vagy a fájdalom csillapítására és elhárítására irányuló ösztönöket (érzeményeket) nevezzük „érzékiekének. Ezen természeti ösztönöknek vagy érzeményeknek izgalmas vagy legalább is könnyen izgatható folyamatát mondjuk hát közönségesen „érzékiségének, és sem erkölcstelennek, sem elfojtandónak avagy megsemmisítendőnek nem tartjuk, míg a világrend törvényeinek határai között él, hisz élnie kell. Azonban ezen határokon túl már bűnt csírázó erkölcsi hiba lévén, a nevelés feladata megakadályozni, hogy a gyermek érzéki ösztöne akként fejlődjék, hogy — a kellemes iránt hajlammal, a kellemetlen iránt idegenkedéssel viseltetvén — érzékisége a testet és lelket megfertőztesse az által, hogy a testi kéjt legfőbb ezéljául tűzve ki a testi életet szétrombolja. Ennek megakadályozására legnagyobb hatalom a szeretet. Nyereség, a test kínzására irányuló úgy aktív mint negatív büntetések nem az érzékiséget, hanem a jóra, nemesre, magasztosra való hajlamot ölik meg. Kerülni kell a jellemet fertőztető kémkedést és a mindig önzésből eredő árulkodást. A tiszta szeretet a baj orvoslására a megfelelő módszert mindig el fogja találni. Korai gyermekidőben az orvoslás igen bajos, későbbi ifjúkorban a bűnszenvedély vagy nemi kicsapongásba megy át, vagy a képzelemben dúl. Az iskola feladata inkább csak az okok előzetes elkerülésre vonatkozik. Kis gyermeknél a pudendák körül babráló kézre való koppintással sokszor csirájában elfojtható a baj. Kellő felfogással biró gyermeknél pedig a pudendák bármely tapogatását csúnyának és tisztátalannak jelölve megértetjük, hogy azt szégyelnie kell. Később mind a test, mind a szellem, tehát az egész ember harmonikus fejlődésére, erős egészségére kell törekednünk, hogy az érzéki ingereknek fizikailag és erkölcsileg ellenállhasson. Az ifjú életmódjának, másokkal szemben tanúsított magatartásának és viselkedésének folytonos szem előtt tartása mellett f'őleg arra irányítandó a figyelem, hogy minden túlhajtott érzékenykedésnek, érzelgősségnek, idegességnek, a képzelet minden erősebb felizgatásának, minden ábrándozó, zárkozott vagy különczködő magaviseletnek eleje vétessék. — Indítványaihoz a kör helyeslőleg járult. /?) Az eperjesi körben (1901. febr.) dr. Wallentiny Samu foglalkozott a fennebbi kérdéssel, t. i., hogy micsoda eszközök és módok volnának alkalmasok az ifjúság ellenálló képességét az érzéki kísértésekkel szemben fokozni. E kérdés tanulmányozásánál mindenekelőtt arra az eredményre jutott, hogy e métely megvan a főváros és vidéki ifjúságban egyaránt. Az orvoslást első sorban a családnak kell megtenni. Ha a gyermek nem kapja meg a