Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-21 / 29. szám

volt, Tóth Mihály. Évekig tanult ez a göttingai egyetemen s ott nemcsak kiváló tudományosságra tett szert, de egyúttal megismerkedett fogékony lelke a Némethonban divatos pietizmussal. Az ő egészséges magyar lelke szerencsésen megbirkózott ezzel az irányzattal, a mennyiben túlzásait, külsőségeit nem vette be, de kitörölhetetlenül magába fogadta annak jó oldalát, a tettekben nyilvánuló mély s őszinte vallásosságot. S ezt a vallásos buzgóságot átültette hívei lelkébe is. Már harmincz éve volt azon az egy helyen lelkipásztor s e hosszú idő alatt annyira magához lánczolta híveit, hogy a farkasdi reform, egyház egy vallásos szellemtől áthatott nagy családhoz hasonlított, melynek atyja, tanácsadója s mindene a lelkipásztor. E mellett saját családi élete is mintaszerű volt. Megáldotta az ég jó feleséggel s jó és szép gyermekekkel. Ilyen környezetbe került Burg József. Eleinte nagyon hideg és tartózkodó volt s került minden érintkezést a református lelkészszel. De lassanként egészen lekötötte figyelmét és érdeklődését az a páratlanul meleg szeretet s határtalan bizalom, melylyel a református hívek lelkészüket környezték, valamint azaz őszinte, mély vallásosság, mely az egész gyülekezetet áthatotta s melynek áldó hatását mindennapi életükre is lehetetlen volt észre nem venni. E jelenségek hatása alatt kezdett érdeklődni egyházi intézményeink s tanaink iránt s ezek indították arra, hogy lassanként bizalmas érintkezésbe lépett a református lelkipásztorral, eleinte a művelt és hasonló hivatású ember érdeklődésén kivül bizonyosan abból a czélból, hogy eltanulja tőle a híveire való nagy befolyás titkát. A bizalmas érintkezés azután csak fokozta elismerését úgy a mélytudományú és vallásosságú lelkipásztor iránt, valamint azon egyház irányában is, melynek tanai és szervezete ily áldásos működést lehetővé tesznek. Ezzel azután egy ideális gondolkozású léleknél meg volt nyitva az út, melyen át az egyszerű igazság szavai, a biblia hamisítatlan tanai lassanként keblébe hatolhattak s kiszorították onnét a nevelés által belé oltott előítéleteket és féligazságokat. S megkezdődött a lelki harcz, a tusakodás. Hoszszas és nehéz küzdelem volt ez ! Szakítani egy olyan múlttal, mely százféle kötelékkel kapcsolja le a lelket a megszokás, a hagyomány s a gondtalan élet kőtuskójához. Akkoriban egy áttérni akaró katholikus papot nemcsak a megélhetés veszedelmei riaszthatták vissza, de koczkára tette szabadságát s életét is. Érdekes világot vetnek e tusakodásra saját szavai, melyeket Tóth Ferencz dunántúli szuperintendenshez intézett levelében olvashattunk, bár e levél már a diadalmasan megvívott lelkiharcz emléke, mert rendíthetlen meggyőződést és elszántságot fejez ki az az áttérés iránt. Maga a levél a következő: _ „Főtisztelendő Püspök Úr, Nagykegyességű Uram és pártfogóm! Az ide mellékelt több rendű Irományokból, Főtiszelendőséged, valamint szivemnek mélyéből eredt szent s legforróbb óhajtásomat, úgy ennek tellyesítésére tzélzó valódi elszántságomat bővebben megérteni kegyes lészen. Főtisztelendőségednek 1819-ik év oltai Pápán lakásomkori habár távoli alázatos esmerője, azolta pedig egyik leghívebb tisztelője, sőt nem tsekély számú közhasznú s diszes Elmesziileményeinek figyelmes olvasója, s nagy bölcsességével vitt egyházmegyei kormányzatának méltán közeli tsudálója lévén, különben is ha a jó Isten szándékomat kivánt sükerrel áldandja Fő Pásztori magas gondjainak egyik tárgya lenni óhajtván: Főtisztelendőséged kegyes engedékenységére méltat, hogy ily korai bátorságra keltem, mely szerint a még közönségesen nem is nyilvánított s netalán némely akadályokkal kiizdendő ügyemet már most eleve Főtisztelendőségednek kegyes szine elébe terjeszteni s nagyhatású pártfogásába s Fő Atyai gondos kegyeibe alázatossan ajánlani majdnem határtalan bizodalmú voltam. Azonban őszinteségem még azon egy vallomásra kénytet, mikép ámbátor a világosság legkegyesebb Atytyától időnkint s fokonkint elmém deríttetvén, mégis elég hosszú időben telt, míglen a már anyai tejjel bészívott számtalan bal- s előítéletek hatalmas karjaiból kifejlesztve magamat e fontos lépésre elhatároztam ; de most.ant már onnan felülről származott szilárdsággal és Istenért s lelkem meggyőződéséért rettegni nem tudó bátorsággal felkészülve, e kettőért mindent, de mindent feláldozni, sőt ha a szükség úgy kivánandja, szándéklott lépésemet (melyre senkinek semmiféle édesgetése vagy rábeszélése, szóval minden mellékes tekintet nélkül birattam), még a netalán támadandó alaptalan vádak ellen is, hol szóval, hol tettel, tsekély tehetségem szerint védeni, mindenkor késznek nyilatkozom. Végezetül Istenben való dicsekedéssel légyen mondva, hogy az ide tsattdt bizonyítványi másolatok szerint is egy erkölcseiben fedhetetlen, hivatalában pontos, de lelkiismerete szabadságáért fényes kilátásait megvető, szeretett Atyának, hű Testvéreinek neheztelését békével tűrendő, sok kedves Barátainak s oly számos hitrokonainak sértegető gúnynyilaival daczolandó alázatos folyamodó az, ki Főtisztelendőséged kegyes pártolásába magát újabban is a legnagyobb alázattal ajánlja s a Mindenhatót Főtisztelendőséged hosszú, s boldog fentartásáért buzgó fohászokkal kérve, mély tisztelettel köszönti Főtisztelendőségednek alázatos tisztelő szolgája Burg József, m. k. ez ideig farkasdi róm. kath. pap. s tek. Komárom Vármegye Táblabírája.* Farkasdon június 2-kán 1838." Mint e levél tartalma is mutatja, bár tisztában volt azzal, hogy sok nehézséget kell még legyőznie, mire forró óhaját megvalósíthatja, de bizott abban, hogy a * A pápai ref. főiskola könyvtárában Tóth Ferencz iratai között