Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
szertartások ismétlődtek, a melyek ellen hét püspök is protestált. Ezek az önmagukban véve eléggé jelentéktelen „esetek" csak azt igazolják, hogy nagyon is mélyreható ellentétek forognak fönn az anglikán egyházban. A reformáczió szelleme még nem eléggé mélyen hatotta, át a pápás hierarchiai ízű anglikán protestantizmust. Hiányzik abban a reformáczió kovásza ! A nyomorékok ápolásának német intézetei — mint Luthaidt lapjában olvassuk — az idén először május 22. és 23-ik napján Novaves (Potsdam mellett) diakonisszaintézete helyiségében üléseztek. Németország s a német Svájcz nyomorék-intézetei voltak e gyűlésen férfi és női tagok által képviselve. így képviselőket küldött: Altona, Bischofsverda, Dresda, Fürstenwaldt, Hannovera, Stettin, Novares és Rostock, s a képviselőkön felül még néhány főbb hivatalnok, elnök és diakonissza is megjelent. A gyűlésen a következő kérdések kerültek tárgyalás alá: „A nyomorékok különös nevelői, tanítási és lelkipásztori ápolása". Hoppé lelkésztől; „A nyomorékok egészségügyi, orthopadikus, medicomechanikus és kirurgiai kezelése" dr. Schütz berlini egészségügyi tanácsostól; s „a nyomorékok jogi helyzete" Lampe hannoverai konziszt. ülnöktől. Igen sok üdvös eszmét és gyakorlati kérdést beszéltek meg a magánértekezleten is. A gyűlés vándorgyűléssé alakult, s minden 2 évben fog összeülni. A tárgyalások nyomtatásban is meg fognak jelenni. Elnökei lettek Hoppé lelkész, Pfeifer superintendens és Schafer, az ismeretes belmissziói író Altonából. A nyomorékok gondozása ügyét Németországban híven szolgálja a Schaferféle „évkönyv". így találja meg máig is a Krisztus evangéliuma „a guta ütött emberhez" hasonlóan a nyomorékokat Németországban! A német munkaadók által egy év alatt szegény munkások részére tett önkénytes adományokról felette érdekes és tanulságos statisztikát állított össze Schmidt P. dresdai könyvtáros, a melyet méltán „a német munkásbarátok emléktáblájáénak nevez, s a melynek főbb adataiból közöljük a következőket: az elmúlt 1900-ik évben mindössze 60.542,133 márkára rug az az összeg, a melyet egyes munkaadók, igazgatóságok, társulatok és magánosok önkénytesen adományoztak a legalsóbb néposztályok munkásainak fölsegélyezésére. Az evangélium által áthatott ker. szocziálizmusnak oly műve az, mely önmagát dicséri. 1898-ban 27.399,876, s 1899-ben 38.159,696 márka volt az adomáuyok összege. Schmidt maga bevallja, hogy az ő összeállítása még nem teljes, a mennyiben az 1900-ik évben a szegény munkásoknak szóló adományok meghaladják a 90 milliót. Dicslapja ez a jótékonyság a német iparnak és emberbaráti érzületnek, a mi annyival dicséretre méltóbb, hogy ezt a buzgóságot a szocziáldemokratikus agitácziók sem voltak képesek megingatni. A részletekből még megemlítjük, hogy e 60.542,133 márka adomány-összegből 26.657,515. márka Poroszország. 8.115,708 márka Bajorország. 7.038,238 márka Szászország, 693,666 márka Württemberg, 1.334,599 márka Baden, 1.277,367 márka Anhalt és 11.216,642 márka Hamburg szegény munkásaira fordíttatott. Valóban vannak még irgalmas szamaritánusok a világon! A szemináriumi tanítók berlini közgyűlésén ugyancsak érdekes statisztikát állítottak össze a tanítóképzők képzettségéről. A statisztika által megnevezett 118 szemináriumi igazgatók között van 101 akadémikus, 10 szeminárikus s 7 szemináriumi s később szerzett akadémiai műveltséggel bíró tanférfiúi. A 126 főtanító között van 79 akadémiai, 42 szemináriumi és 5 szemináriumiakadémiai műveltséggel biró tanférfiú. A 19 szemináriumi segédtanító közül 5 nek akadémiai és 14 nek szemináriumi képzettsége van. A kir. priiparandiai intézeteken működő tanszemélyzetnek, és pedig 36 igazgató, 43 tanító és 12 segédtanító mindegyikének szemináriumi képzettsége van. Őszintén örvendünk a szemináriumi tanítók, mint a népnevelés hivatott munkásainak e tiszteletet és közbecsülést parancsoló képzettségén ! A templomlátogatás szomorúan érdekes statisztikáját ismerteti a II, berlin-vidéki ephorális jelentés, a melynek adatai szerint — mint Luthardt lapjában olvassuk — 60,000 ev. hívőből csak 2 — 18%, s az ünnepnapokon 6 — 35% jár templomba és látogatja az istentiszteleteket. A törvényes születéseknek örvendetes állását (2285 születésből csak 5Vá % törvénytelen) szomorúan ellensúlyozza az a körülmény, hogy csak 89.10% vette igénybe a keresztelést. S még szomorúbb a házasságkötések ügye, a mennyiben 1 /6 -öd része kerülte az egyházi esketést, s 551 házasságból csak^454, 82%% lett egyházilag is megáldva. 1418 temetésből 771 esetben vett részt az egyház. Konfirmálva volt 1002 gyermek, úrvacsorában részesült 8472 személy. 69,000 ev. hívőből tehát csak 7470 részesült az úrvacsorában, vagyis csak 10-8 7 0 . E statisztikai adatok oly közönyről, sőt szellemi halálról tesznek bizonyságot, a mely a német protestantizmus egyháziasságánál valóban megdöbbentő ! De hát néznénk csak széjjel a magyar Izraelben!? Spanyolország tanügye, s közelebbről a tanítók helyzete valóban kétségbeejtő. A tanítók a kormányhoz benyújtott kérvényükben csak azt kérik, hogy „megóvja őket az éhségtől és a nyomortól !" Azt olvassuk, hogy a kormány ezeknek a szerencsétlen páriáknak csak 9.036,503 pezetával adós, sőt a legtöbb tanító évek óta nem kapott fizetést. De javadalmazásuk is felette csekély. 21,546 tanító évi 60—800, 1450 tanító 800-1600 s csak 180 tanító évi 1600 márka fizetésben részesül. Spanyolországban odáig jutottak, hogy a tanítók fizetésfölemelésének elmulasztása esetén strike-val is fenyegetőznek. Több tanító arra is kért engedélyt, hogy koldulhasson. A statisztika szerint ez országnak 3.543,595 iskolaköteles gyermeke van, azonban csak 1.104,779 gyermeknek van helye az iskolában úgy, hogy a kötelező oktatásról szóló törvény csak papiroson van meg. Az utolsó népszámlálás szerint Spanyolországban 6 millió, vagyis 33% a z analfabéták száma. Valóban szomorú állapotok ! Ezzel szemben a helyzetnek megvilágításához még megemlítjük, hogy Spanyolországnak jelenleg csak
