Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-20 / 3. szám

vaztá & közös kormánynak a grand-prixt (a nagy jutalmat), Bulgária tanügye Románia és Szerbia tanügyével szemben igen szép haladást mutat. A sok romániai tanuló viselkedésének a legkomolyabb oldalról jövő megbirálásából előadó azt tanulta, hogy a költött martirságból való megélés épen nem találkozik a komolyan gondolkozók tetszésével. Spanyolország nagy feliratokon, czímeres zászlókon kivül egyebet alig mutatott. Az Egyesült Államok kiállítása a maga nemében páratlan volt. Nagy-Britannia kiállításáról érdemes dolgot nem lehet mondani. Ugyancsak gyengén állt Itália. Japán kiállítása a legfigyelemreméltóbbak közé tartozott. Különösen meglepő magaslaton áll a nőképzés dolgában, s a tokiói tanárnő-képzőintézet bármely európai államban helyt állana. Japán is megkapta a nagydíjat. Luxemburg kiállításán rendkívül szép volt egy rovartani gyűjtemény, éles biologiai megfigyelés alapján összeállítva., Érdekes volt és szép eredményeket mutatott Portugália kiállítása. Oroszország kiállítása igen gazdag és igen érdekes volt. Különösen a nőképzés dolgában mutat haladást. . Ez a kiállítás is megkapta a nagy díjat. De megkapta azt a búrok kiállítása is, habár intézményeiket csak képekben mutathatták be, mert a kiállítási tárgyakat szállító hajó útközben elkallódott. „A jury osztatlan szimpatiája szerezte meg a szabadságát vesztett hősies népnek a legnagyobb elismerést." Semmit sem produkáltak: Mexio, Monaco, Norvégia, Németalföld, Szerbia, Törökország, Svájcz. Nem épen kellemes benyomást tett Románia. Áttérve hazánk tanügyének kiállítására, erről Erődy úr a nevezett körben egy külön terjedelmes felolvasást — a másodikat — tartotta, sok intim részlettel, melyek azonban nem jutottak nyilvánosságra. De a napvilágra hozott adatok is oly részletes és mindent felölelő vonásokat tartalmaznak, hogy mi itt csupán a leglényegesebbre szorítkozhatunk a következőkben. A rendezéssel általában azt vitte keresztül, a mit az 1897. júniusban kiadott előadói Tervezetben lefektetett, melyben „arra törekedett, hogy a magyar kiállítás egységes szervezete első tekintetre szembetűnővé váljék. Sikerült is azt kerek, befejezett egészszé alakítani. Semmiféle mozzanatról nem feledkezett meg, s így a látogató az iskola szervezete, a tanítás menete és eredménye, a taneszközök stb. tekintetében kimerítő tájékozást szerezhetett. Ez volt a siker és elismerés alapföltétele". Előadói javaslatában, illetőleg a kivitelben a következőkre helyezett súlyt: 1. Iskoláink szervezete a törvényhozás intézkedéseitől kezdve a legújabb utasításokig és általános érdekű rendeletekig volt bemutatva. Ezt a minisztérium állította össze s valóban feltűnést keltett. 2. A modernebb iskolaépületek bemutatása díszes aquarellekben történt (pl. a pesti I., II. ker. gimnázium és VI. kerületi reáliskola). 3. A statisztikára különös gond volt fordítva, hogy az elcsépelt théma megszokott modorban feltüntetve hiábavaló töltelék ne legyen. Segítségére volt az országos statisztikai hivatal, mely egészen új rendszer szerint 10 grafikont készített el. A sikerült munkálatot Vargha Gyula aligazgató úr tervezése szerint az intézet műszaki osztálya végezte nagy körültekintéssel, s ez általában mindenkire rendkívül kedvező benyomást tett. 4. A tanítás eredményének bemutatásánál a jellegzetesség feltüntetése végett minden budapesti intézet egy bizonyos ág kiállításával bízatván meg, így minden ág lehetőleg képviselve -volt. 5. A tanszergyártás állapotának feltüntetésére nézve a rendelkezésre bocsátott fülkék úgy rendeztettek be, hogy mindenik egy egy tanterem otthonosságával hatván, némileg egységes képhez lehetett jutni. Ezen kivül gondoskodás történt, hogy a fennebb említett monografia,. melyből mindenki vihetett, ki a teremőrhöz fordult, minden illetékes tényező előtt ismeretessé legyen, elküldvén azt iskoláknak, hatóságoknak, egyes kiváló szakértőknek stb. E mellett külön magyar katalógus is állott rendelkezésre, melyben előadó maga ismertette, a középiskolai kiállítást. „Igy mindenki, a ki kiállításunkat fölkereste, a legapróbb részletekig tájékozódhatott. A kiállításon való ilyen szereplésünk osztatlan tetszést aratott s mindenkinek csodálkozását fölkeltette. Különállásunk lépten-nyomon annál inkább kitűnt, mert Ausztria (mint már említettük) az elemi és középiskolákra vonatkozólag semmit sem állított ki. A párisi kiállítás megtanította a francziákat arra, hogy Autrich mellett, melyet eddig kizárólag ismertek, Hongriet is megismerjék" . . . Az elbírálásnál a magyarokkal szemben nagy szimpátia, kellő elismerés mutatkozott. Az ítélettel általában meg lehetünk elégedve. A vallás és- közoktatásügyi minisztérium két nagy díjat kapott: egyet a fiú- és egyet a leányközépoktatás terén elért nagy sikerekért. Szintén nagydíjjal jutalmazták az országos nőképzőegyesület jeles munkásságát. Collaud tornatanító játékfényképeinek a bronz-érmet szívesen odaítélték. Erdélyi fényképész gyűjteménye methodikai jellegű vitákat szülvén, csak mention honorable-ban (elismerő oklevél) részesült, Gyulai László gipszei általános tetszést arattak ugyan, de a fölöttük keletkezett nagy vita folyamán azon felfogáshoz hajoltak, hogy az eredeti műkincsek jó fényképei a gipszöntvényeknek föléje helyezendők. Hankó Vilmos kiállítása vita nélkül megkapta az ezüst-érmet. Különösen a tanulók praeparatumai keltették föl a szakférfiak figyelmét. Juba, Adolf kiállítása osztatlan tetszésben részesült, s szintén vita nélkül megkapta az ezüst-érmet. Kemény X. Ferencz történelmi diapozitiyjei nagy elismeréssel találkoztak. Jutalmuk bronz-érem. Kogutowicz kiállítása aranyéremmel jutalmaztatott, mint szintén Lendl gyönyörű praeparatum kiállítása is. Matisz János vita nélkül megkapta az ezüstérmet. Szalay Károly budapesti ref. főgimnáziumi tanár ostromgépeit bronz-éremre méltatták. — Ezen ismertetésünket előadó úrnak következő szép serkentő szavaival rekesztjük be: „A szerzett tapasztalatok, a nagy dicséret, a szép siker arra buzdítsanak minket, hogy a párisi kiállításon feltüntetett előkelő helyet a jövőben is megtartsuk, s a művelt nyugat szemében továbbra is a haladás képviselői maradjunk". c) A párisi tanügyi kiállítással kapcsolatosan említsünk meg csak úgy érintőleg még két oly mozzanatot, melyek nálunk is visszhangot keltettek, s ha most nem is, de jövőben megfelelő viszonyainkra nézve mindenesetre kihatással lesznek. Egyik az élőnyelveknek I-ső nemzetközi kongresszusa Párisban (1900. júl. 24—28.), mely a következő három szakosztály szerint működött: 1. Tanítási módszerek. 2. Az, élőnyelveknek műszaki és kereskedelmi tanítása; tanfolyamok felnőttek részére. 3. Az élőnyelvek ismeretének terjesztésére és a nemzetközi összeköttetések könnyítésére szolgáló módok. — Másik a nemzetközi felsőbb iskolaügyi kongresszus szintén Párisban (1900. júl. 30. — aug. 4.), mely a különböző országok egyetemeinek és tanárainak viszonyairól s az ezeket előmozdító intézményekről szóló tételnek mintegy betetőzéseként a felsőbb iskolai tanároknak nemzetközi szövetségét is fölvette programmjába. -— Mindezen mozgalmaknak alapos és nálunk úgyszólván egyedüli szakismertetője gyanánt dr. Kemény budapesti főreáliskolai tanár szerepel, a ki általában a világmozgalmakat a tanügy terén addig is széleskörű olvasottságának és sok nyelvbeli tudásának vonásaival szokta mindig ismertetni és terjeszteni a hazai szakfolyóiratokban és más lapok-