Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

politikai és társadalmi agitácziót folytató szerzetrendtől és kongregáeziótól kivánja megszabadítani az országot. Kívánja, de hogy valóban eléri-e czélját, az nem igen hihető, mert a jezsuita ravaszság, a pápa jóváhagyása mellett már kieszelte, hogy miként mentheti meg szer­zetrendeit és kongregáczióit. A klerikális „Patrie" czímű lapban ugyanis kiadatott már a jelszó, hogy mihelyt az egyesületekről szóló törvény életbelép s a nem autori­zált szerzetrendeknek és kongregáczióknak fel kell osz­laniok : a feloszlást mondják ki a rendek és a kongre­gáeziók, tagjaik azonban azonnal lépjenek be más, autorizált rendekbe és kongregáeziókba, s az állam azokban már nem tehet ellenök semmit sem és így eddigi munkájokat zavartalanul folytathatják tovább, íme, ilyen a jezsuita ravaszság. De csak járjanak el a kiadott jelszó szerint, — a franczia államéi fog jutni annak belátására is, hogy a jezsuita pápistasággal szem­ben csak az „ense recidendum" elve lehet az egyetlen gyógyító mód. * A „Los von Rom" Csehországban is folyton tart és tekintélyes számban vezeti a megvilágosodott lelkeket a protestáns egyházak kebelére. Nemrég jelent meg a folyó év első negyedében Csehországban történt áttérések hivatalos kimutatása; s örömmel látjuk belőle, hogy az evangéliumi kovász folyton működik, a meny­nyiben az első negyedévben nem kevesebb, mint 627 lélek ismerte meg Rómát, s elhagyván azt, tért át a protestáns egyházba. * Si duo faciunt idem, non est fdem. Ennek a latin mondásnak az igazságát komikusan bizonyítja az osztrák római katholikus egyetem felállítására alakult egyesület eljárása. Salzburgban szeretnék ezt a pápista egyetemet felállítani. Pénzük azonban nem igen van hozzá. Mit tesznek tehát? A németországi klerikálisokhoz for­dulnak segítségért, a kik egy német pápista egyetemre már tekintélyes összeget gyűjtöttek. Az osztrák pápás egyetemi egyesület legutóbbi gyűlésén bejelentette dr. Will­mann professzor, hogy ez irányban már puhatolózott a német klerikális köröknél, s azt a bíztató feleletet nyerte, hogy kaphatnak pénzt, a mennyi csak kell. A gyűlés persze nagy lelkesedéssel fogadta ezt a bejelentést. íme, az osztrák pápások minden skrupulózus nélkül, sőt nagy lelkesedéssel elfogadnák német elvrokonaik segítségét; de tele torokkal kiáltozzák a hazaárulás vádját a protes­tánsok ellen, ha azok nem utasítják vissza a Gusztáv Adolf-egyesület, vagy a német evangélikus Bund támo­gatását. Hiába, si duo faciunt idem, non est idem. A mi szabad a pápásoknak, az nem szabad a protestánsoknak. * Hibaigazítás. Lapunk második czikke Írójának neve mult heti számunkban tévesen volt Jánosi József­nek nyomatva. Az író neve Jármy József, a mit ezen­nel helyreigazítunk. Pályázat. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület népiskolai tan­ügyi bizottsága pályázatot hirdet az V-ik és Yl-ik elemi osztályok olvasókönyvére. Ez olvasókönyv szerkesztésénél és elbírálásánál a következő elvek tartandók szem előtt: Az olvasókönyv a népiskola legfontosabb, legnagyobb jelentőségű tankönyve, mely a tanulókat szabados beszédre, az irodalmi nyelv megértésére s használatára segíti és arra képesíti, hogy a tanulók az olvasásban, az iskolát elhagyva is, szellemi élvezetet találjanak Ehhezképest az olvasókönyv az olvasási készség és ügyesség elsajátításán kivül a tanulók ismeretkörének szélesbítésére, az érte­lem fejlesztésére, a kedély és ízlés nemesítésére, haza­szeretetet és a vallásos érzelem, különösen ev. ref. egy­házunk szeretetének felkeltésére s állandósítására, az akaratnak jó erkölcsben való erősbödésére változatos és gazdag anyagot nyújt. Ezek mellett az olvasókönyv a nyelvképzésnek is legtermészetesebb és legbiztosabb esz­köze, úgy hogy annak módszeres használata következ­tében a tanulók a nyelv törvényeit és szépségeit fel­ismerni, szóban és írásban követni, illetőleg utánozni megtanulják. Végre az olvasókönyvben foglalt olvasmá­nyok a népiskolai fogalmazványok különböző nemeire, ú. m.: utánzatokra, átváltoztatásokra, ügyiratokra, leve­lekre stb. anyagot és alakot szolgáltatnak. Ez általánosan megjelölt czélokhoz képest az olvasókönyv szerkesztésé­nek kellékei ezek : 1. Az olvasókönyvbe olyan olvasmányok veendők fel, melyek a tanulók értelmi és nyelvi képességén s természetesen fejlődött kedélyvilágán felül nem állanak, annálfogva átalok érthetők és élvezhetők. Olyan anyagot kell olvasmányul kiválogatni, illetőleg feldolgozni, mely­nek tartalma a tanulók előtt már nem egészen ismeret­len, de olyan alakot kell adni e tartalomnak, mely a tanulók előtt új, tetsző és szép, mely nem egyedül az értelemhez, de a szívhez is szól, meghatja a kedélyt s irányítja az akaratot. 2. Az olvasmányok kiválogatása és összeállításá­ban tekintettel kell lenni a gyermeki lélek képzeteire s e képzetek csoportosulására, lélektanilag helyeslévén olyan olvasmányok egymásmellé, illetőleg egymásután állítása, melyek tartalmokra bár különböznek, de a kép­zettársulás törvényei szerint megvan közöttük az egybe­függés. 3. Az olvasmányok úgy legyenek szerkesztve, hogy általok a tanulók nyelvképessége fokozatos fejlődést nyerjen. E szempontból megkivántatik, hogy az olvasó­könyv a külön nyelvtani gyakorlókönyv használatát feleslegessé tegye. Erre a czélra közben-közben olyan olvasmányok iktatandók az olvasókönyvbe, melyek tekin­tettel a nyelvtani tananyagra, az egyes nyelvtani isme­retek módszeres kifejtésére alkalmas anyagot, illetőleg támpontokat nyújtsanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom