Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kindtf-hivatal : Ilornyánszkt/ ViJetor könyvkeres'hedése (Akadémia bérháza), liová az clöfíz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 9 kor. ; egész évre: 18 korona. Egyes s»ám ára 40 fii. Életmentés. II. Az életmentésre irányuló második fontos állami intézkedés a hét éven felüli elhagyatott gyermekek gondozása. Megelőző czikkemben még csak törvényjavaslatként említettem e messze kiható s társadalmi, nemzeti, állami és vallási tekintetben rendkívül fontos intézkedést; ma már azonban, mivel a javaslatot a képviselőház f. hó 22-ki ülésében, némi stiláris módosításokkal elfogadta és a főrendiház is bizonyára változatlanul elfogadja, — mint törvényről kell szólanom. Ez a törvény, mint az indokolás mondja, az 1901: VIII. t.-cz. folytatása és kiegészítése. Az 1901: VIII. t. czikk a hét éven aluli elhagyatott gyermekek állami gondozásáról szól. Ennek tárgyalása alkalmával kijelentette már a belügyminiszter, hogy a gyermekmentés akczióját azzal befejezettnek nem tekinti, hanem szükségesnek látja a hét éven felüli elhagyatott gyermekek állami gondozásáról is intézkedni. Ez elismert szükségesség kifolyása a hót éven felüli elhagyatott gyermekek állami gondozásáról szóló törvény, a mely szerint, úgy a megelőzőleg már államilag gondozott, mint az ezenkívül hatóságilag elhagyatottnak nyilvánított, hót éven felüli gyermekek állami gondviselés alatt maradnak 15-ik életévük betöltéséig, részint az állami menhelyek falain belől, részint pedig megbízható gondviselőknél, gazdáknál és iparosoknál elhelyezve. Mind az 1901: VIII. törvényczikk, mind a hót éven felüli elhagyatott gyermekek állami gondviselésére vonatkozó törvény oly fontos és oly sok érdeket érint, hogy megérdemlik a velők való komoly foglalkozást; másfelől pedig szükségessé teszik, hogy vallási, egyházi szempontból néhány megjegyzést fűzzünk hozzájuk. Az a sok kétes, elzüllött s élete java részét börtönben töltő egzisztenczia, a mely salakját, veszélyeztető elemét képezi az állami ós a társadalmi életnek, mind ártatlanságban született, mind Isten képére ós hasonlatosságára teremtetett s arra volt hivatva, hogy hasznos, munkás tagja legyen államnak és társadalomnak és polgára Isten országának. Hogyan váltak azza, a milyenek, ós hogyan lehet, hogy modern állami és társadalmi életben számuk nemhogy csökkent volna, sőt szaporodott generáczióról generáczióra? Ezekre a kérdésekre csak egy a felelet: a kellő lelki gondozás hiánya miatt. S hogyan lehet e nagy bajon segíteni? A felelet nem lehet más, mint: a kellő lelki gondozás alkalmazásával. Sok szomorú dolgot lehetne elmondani azokról az okokról, a melyek a gyermekek kellő testi ós lelki gondozását lehetetlenné teszik, s a melyek olyan üressé ós olyan lelketlenné teszik a szülői kebleket, hogy elhagyják a gondozasat még azoknak is, a kik hozzájok legközelebb állanak, a kik testökből való test, csontjukból való csont, s úgy vetik el őket magoktól, vagy úgy hagyják őket felnőni magok mellett, mintha semmi, épen semmi felelősséggel sem tartoznának érettök Isten és emberek előtt; de erről szólani igen hosszadalmas volna. Vegyük hát a szomorú dolgot úgy, a hogy van. Kétségtelen dolog, hogy a kellő családi gondozás hiánya miatt ezerek ós százezerek lesznek már csecsemő korukban a halál martalékaivá; ha pedig megmaradnak ós felnőnek; a bűn rabszolgáivá és az állami ós a társadalmi életet veszélyeztető elemekké. Nem lehet tehát valami fontosabb és hálásabb dolog, mint felvenni gondját a gondozatlan csecsemőknek ós gondozatlan serdülő nemzedéknek. Hazánkban, a hol a gyermekhalandóság oly rettenetes arányú, ez a gondozás nemcsak az állami ós társadalmi rend szempontjából mórlegelendő, hanem nemzeti szempontból is. Kicsiny, fejlődő nemzet vagyunk; elsőrangú nemzeti feladat tehát, hogy gyerme-