Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-23 / 25. szám

sára a szilárd jellemű tényezőket meg nem találta fent és alant. Erre nézve pedig legeihatározóbb befolyással volt Angliának Véres Mária uralmával bekövetkezett ellenreformácziója, az angol r. kathcliczizmus utolsó nagy küzdelme, mely épen ezért az anglikánizmus vérkeresztsége, s történeti fejlődésének és kialakulásának fő mozzanata. II. Átmenet a r. kath. szellemű uralomra. Midőn Mária trónját elfoglalta, önkéntelenül is felmerültek a kormányzás legfontosabb kérdései s ezek között első sorban az, hogy minő irányt fog követni a vallásfelekezeteket illetőleg? A r. katholiacizmus hívei minden tekintetben csak jót remélhettek a spanyol Aragóniai Katalin leányának uralmától; a protestánsok pedig, támaszkodva Máriának egy korábbi, még proklamáltatását megelőzőleg V-ik Károly császár követe, Renárd előtt tett azon kijelentésére, hogy a vallás ügyének bolygatása egyáltalán nincs szándékában, úgy véleked tek, hogy Mária a vallásfelekezeteket meghagyja abban az állapotban, melyben azokat trónra léptével találta, s ily jó hiszemben szívesen is csatlakoztak hozzá. Nagybátyja, V-ik Károly császár is mindjárt kezdetben mérsékletre figyelmeztette. Azt tanácsolta neki, hogy egy lépést se tegyen a parlament nélkül, s az eltiltott egyházi szertartásoknak újból való életbeléptetése által ne izgassa fel a kedélyeket; sőt fordítsa minden gondját a béke helyreállítására, mert nemcsak London lakosainak, hanem az államtanács tagjainak egy része is protestáns; már pedig koronáját ép úgy köszönheti azoknak, mint a r. katholikusoknak; továbbá, hogy mindenekelőtt hívja össze a parlamentet és jelentse ki, hogy az addigi szellemben kiván uralkodni. A császári nagybátya ezen tanácsára csakhamar magához hivatta a lordmayort, s kijelentette előtte, hogy senkit sem szándékozik vallásos érzületében befolyásolni, s hiszi, hogy a nép legjobb meggyőződése szerint fogja lelkiismeretét követni. Úgy látszik azonban, hogy Mária lelkületében csakhamar kemény tusára kelt a vallásos érzés és az adott szó, s a lélek harcza az előbbi javára dőlt el. Az a végzetszerű elfogultság, mely hitében a vallást a r. kath orthodoxiával elválaszthatlanul összekapcsolta, nem engedte, hogy kijelentéséhez híven sértetlenül hagyja népének lelkiismeretét. Minden leplezgetés mellett is lépten-nyomon kirítt kormányrendszeréből a r. kath. szellem. Mindjárt legelső ténye is erre vall, midőn öcscsét, Eduárdot r. kath. szertartás szerint akarja eltemettetni. Tehát az első s a prot. Eduárd halálával kapcsolatos istentiszteletet is r. kath. színezettel kívánja felruházni ! E kívánságához makacsul ragaszkodott és csak miután Renárd felvilágosította affelőL hogy Eduárd mint heretikus élt és halt s a r. kath. egyház szertartásai pedig csakis annak hű fiát illetik, egyezett bele öcscsének angol egyházi szertartás szerint leendő temetésébe. Ennek daczára a temetéssel egyidejűleg misét szolgáltatott a Towerben, melyen Londonból és környékéről mintegy 400 előkelő férfi és no volt jelen. Miután Mária nem titkolta azon óhaját, hogy a r. kath. szertartásokat, különösen pedig a mise visszaállítását illető példáját mások is kövessék, — csakhamar számos pap akadt, kik a misét ismét életbe léptették. Ez a körülmény aztán több helyen viharos jelenetekre adott alkalmat. Mária, nem akarva e jeleneteknek tanuja lenni Richmondba távozik Másnap a szent Bertalantemplomban egy pap misét akar szolgálni, de a nép fellázad ellene; ugyanekkor egy másik papnak ruháit az oltárnál tépik össze. Midőn Bourne, a királynő udvari káplánja prédikálás közben megemlékezett a korábban kivégzett mártírokról, kiket — mint mondá — ártatlanul ítéhek el,— fanatikusok tömege vette körül a szószéket s e szavakat kiáltották feléje: „pápista ! pápista! húzzátok le !" Tőrt hajítottak a szónok felé s kardot rántottak reá. A lordmayor nem volt képes a szónok hoz jutni, hogy megvédelmezze, és csak a népszerű s prot. Courtenay gróf közbelépése folytán menekülhetett. 1 A viharos jelenetek ezzel még nem értek véget. A prot. szónokok feltüzelték London prot. részét; gyűléseket tartottak, lázadást czélzó röpiratokat osztogattak a nép között, mely már-már egy vallásos jellegű forradalom örvénye előtt állt. Ezen események hirére a királynő Londonba viszszatért, s magához hivatta Renárdot, hogy tanácsát kikérje. Renárd óvatosságra intette, egyszersmind figyelmeztette is Máriát, hogy házi ellenségein kivül komoly vetélytársa a skót királynő is, és királyságát teszi koczkára, ha ellenzésbe helyezkedik protestáns alattvalóival. Mária erre megígérte, hogy többé semmit sem tesz a parlament összeüléseig. Gyorsan egy proklamácziót bocsát ki, melyben további intézkedésig általános tolerancziát igér, s mint „Isten után a vallás feje" megtiltja, hogy r. katholikusok és protestánsok egymás istenitiszteletét zavarják ; megtilt minden prédikácziót vagy más vallásos színezetű irat kiadását, míg erre engedélyt nem ad, megbízván az" engedélyezési jog gyakorlásával egyik legbizalmasabb emberét, Gardiner püspököt, a protestáns érdekek legveszélyesebb ellenségét. Ily szellemben indult Mária uralma, melyből az új egyház hívei kétségkívül sokat jósolhattak jövőjiikre ! Valóban, a mily mértékben halad előre Mária uralma, oly mértékben halad Anglia katholizálása, s az új nemzeti egyház veszedelme. Nem közönséges hatással volt erre egy csakhamar bekövetkezett szégyenletes esemény: Northumberland berezeg és társainak hittagadása. Miskolcz. Jánosi József, (Folyt, köv.) főgim. igazgató. iskolaügy. Felhívás «Árva-alap» érdekében. Az „Eötvös-alap országos tanítói segélyegyesület", mely a Tanítók Háza megteremtésével és azzal kapcsolatban a tanári és tanító-családok felsőbb tanfolyamot hallgató gyermekei részére internátus létesítésével a legmegbecsülendőbb humánus intézmények egyikét alkotta meg, legújabban a tanító-családok árváinak megmentését vette czélba, s erre a czélra egy „Árva-alap"-ot szándékozik gyűjteni. Teljes mértékben együtt érezvén az egyesülettel, az alap összehozására vonatkozó felhívását egész terjedelmében közöljük, legmelegebben ajánlván azt protestáns társadalmunk, különösen pedig tanítóink és'tanító-egyesületeink áldozatrakész jóindulatába. A felhívó szózat így hangzik: 1 Froude: History of England. VI. 88 1.